A vizeletkiválasztó rendszer

A vizelet képzését a páros vesék végzik. Az elvezetésben a vesékhez tartozó húgyvezetékek (ureterek), majd a húgyhólyag és húgycső vesznek részt. Férfiakban a prosztata (régiesen: dülmirigy) a húgyhólyag alatt, a húgycső kezdeti szakasza körül található.


hirdetés



Élettani működése az ondóváladék egy részének termelése, jelentőségét a vizeletürítés során az adja, hogy a növekvő életkorral egyre gyakoribbá váló megnagyobbodásával (ún. BPH) a vizelet ürülését akadályozhatja. A vesék a szervezetben található folyadéknak és a benne oldott ionok mennyiségének, a szervezeti pH-nak fő szabályozói. A salakanyagok bizonyos részét (pl. karbamid) eltávolítják, hormonokat (pl. eritropoetint a vérképzéshez, renint a vérnyomás szabályozásához, kalcitriolt a Ca++-anyagcseréhez) termelnek. A szervezet víztereinek állapotát bonyolult érzékelő mechanizmus észleli, a veseműködés befolyásolásával idegi- és hormonális hatások szabályozzák.


A vese működése szerint a következő részekre osztható: a vizeletkiválasztó veseállomány (glomerulus, tubulus, intersticiális tér), a vizeletelvezető húgyutak (vesekelyhek, melyek a vesemedencébe vezetnek). A vizeletkiválasztás két alapvető mechanizmusa a glomeruláris szűrlet képzése és a tubuláris folyadék visszaszívása. A glomeruláris szűrletet az ún. clearence jellemzi: ez a plazmából időegység alatt eltávolított anyagok mennyiségére utal. A klinikai gyakorlatban mérésére a kreatinin-clearence meghatározása használatos. A clearence csökkenése a vesefunkció károsodásának egyik legfontosabb bizonyítéka. A glomeruláris filtráció az anyagok mérete és elektromos tulajdonsága alapján történik. A fehérjék negatív töltése gátolja a glomeruláris membránon való átjutásukat. A membrán immunológiai vagy gyulladásos okból történő károsodása esetén a fehérjék filtrációja növekedhet, fehérjevizelés (proteinuria) léphet fel. Naponta mintegy 180 liter folyadékot szűrnek át a vesék, de ennek csak mintegy 1%-a kerül vizelet formájában kiürítésre. A folyadékháztartás megfelelő szabályozása döntő a keringési rendszer egyensúlya szempontjából. A glomerulusok által kiválasztott iongazdag oldatból a szervezet számára szükséges anyagok a tubulusokban "szívódnak vissza", a vesék ezáltal befolyásolják a Na+-, K+-, Cl--, Ca++-bikarbonát és foszfátforgalmat. A szabályozás elve, hogy a felhasználással fordított arányban legyen a kiválasztás. A fenti működés szoros hormonális és idegi kontroll alatt áll.
A fehérjékhez kötődő anyagok nem filtrálódnak, kiválasztásuk a vizelettel energiaigényes "kipumpálás", az ún. szekréció útján történik.

A vesék másik fontos feladata a sav-bázis egyensúly fenntartása. A szervezet működéséhez elengedhetetlen a normális artériás pH, amelynek viszonylag állandó értéke 7,38-7,42. A vesék ezt a szintet a különböző nefronszakaszokban történő H+-szekréció befolyásolásával szabályozzák. HCO3- visszaszívásával megakadályozzák a bikarbonátveszteséget, és új bikarbonátot is szintetizálnak. A vizelet, elhagyva a vesemedencét, az ureterekbe, majd a húgyhólyagba kerül. A vizeletelvezető rendszert átmeneti (ún. tranzicionális) hám borítja. A hólyagban átmenetileg tárolt vizelet ürítését a húgycső kezdeti szakaszán kettő záróizomgyűrű befolyásolja: egyikük nem áll akaratlagos beidegzés alatt, míg a külső gyűrű működése akaratlagosan szabályozható. A záró mechanizmus sérülése esetén akaratlan vizeletvesztés (ún. inkontinencia) alakul ki, nőknél a rövidebb húgycső és a prosztata hiánya miatt gyakrabban.
A húgyúti szervek leggyakoribb betegségei a gyulladások, kialakulhat húgyúti kövesség, akaratlan vizeletvesztés (ún. inkontinencia), a prosztatatúltengés (BPH), ill. a húgyúti szervek daganatos betegségei.


Az ún. alsó húgyutak (húgyhólyag, húgycső) gyulladásos folyamatai - Hólyaghurut (Cystitis)

Egyedüliként jellemzően a nők betegsége, férfiban mindig a prosztata gyulladásával (prosztatitisz) együtt fordul elő. Rendszerint a rövid női húgycsövön át felszálló fertőzés következtében jön létre, leggyakrabban az anatómiailag közel levő hüvely gyulladása képezi a betegség kialakulásának alapját. A környező nyirokerek útján is érkezhet kórokozó, ill. ritkán a vese felől leszálló fertőzés is kialakulhat. Gyakran látjuk a vizeletelfolyás akadályozottsága esetén (pl. BPH-ban) kialakuló vizeletrekedés esetén, húgycsőkatéter viselése alatt vagy után. Speciális formái a kismedence daganatos betegség miatti besugárzása után kialakuló ún. sugárcystitis, ill. az ismeretlen eredetű interstitialis cystitis. Menopausa után levő idősebb nők betegsége az ún. ösztrogénhiányos cystitis.
A hólyaghurutnak heveny (akut) és idült (krónikus) formáját különíthetjük el. Tünetei: gyakori, sürgető vizelési inger, akaratlan vizeletcsepegés, fájdalmas vizelés, hólyagtáji görcsök. Általában nem jár lázzal. A krónikus kórforma tünetei általában enyhébbek. Interstitialis cystitis esetén tünet lehet a vérvizelés is. Ösztrogénhiányos cystitisben enyhébb tünetek jelentkeznek a szeméremrés viszketésével, hüvelyszárazsággal együtt. A diagnózist a jellegzetes panaszok és a vizeletben lelt fehérvérsejtek kimutatása alapján állapíthatjuk meg.


Húgycsőgyulladás (Urethritis)

Leggyakrabban nemi úton terjedő fertőzés következménye, okozói között a legsűrűbben előforduló baktériumok a Gonococcusok, Chlamydia trachomatis, Ureaplasma urealyticum, Mycoplasma- fajok. Gyakori kórokozó protozoonok a különböző Trichomonas- fajok, melyek a meleg vízben is életképesek lévén, akár közös fürdővíz használatával is terjedhetnek. Gombák, különböző herpesvírusok szintén lehetnek húgycsőgyulladás okai. A kezelés elégtelensége esetén a fertőzés idültté váló gyulladások (hólyaghurut, férfiaknál prosztatagyulladás) alapját képezheti. Heveny és idült formái különíthetők el, az idült kórkép általában férfiak betegsége, idült prosztatagyulladás mellett alakul ki. Tünetei: vizeléskor égő húgycsőfájdalom, csípő érzés, folyás a húgycsőből. A krónikus forma tünetei általában enyhébbek. A diagnózist a klinikai tünetek és a húgycsőváladék mikroszkópos vizsgálata, esetleg mikrobiológiai tenyésztése után hozzuk.


Húgyúti kövesség

Az anyagcsere végtermékeinek, a szervezet számára felesleges ionoknak, vegyületeknek egy része oldott formában a vizelettel ürül ki. A vizeletben levő sók oldatban való tartása a vizeletkiválasztó rendszer egyik alapvető funkciója. E funkció zavara vesekőképződéshez vezethet, mely Magyarországon a lakosság 3-4%-ában fordul elő.
A kövek elhelyezkedésétől, méretétől, kémiai összetételétől, számától függően különböznek a panaszok, tünetek, a betegség diagnosztikája, terápiája, esetleges megelőzése.
A kövek kémiai szerkezetük szerint lehetnek Ca-oxalát tartalmúak (monohidrát és lazább szerkezetű dihidrát), magnéziumammóniumfoszfát- tartalmúak (ún. struvitkövek), húgysavkövek, cisztinkövek; egykomponensűek vagy vegyesek (mikor a fentiekből több típus együttesen alkotja). A kőképződés többlépcsős mechanizmusú: a vizelet valamely ok(ok)ból túltelítődik az adott ionra, abból előbb-utóbb ún. góc "sűrűsödik össze" kőmagot képezve, a további túltelítettség miatt megindul a kő növekedése, felületére újabb és újabb rétegek lerakódása. Ca-oxalát-tartalmú kövekkel találkozunk leggyakrabban, képződésük döntő eleme a vizelettel történő fokozott Ca- és oxalátürítés. Előbbinek okai a fokozott béli Ca-felszívódás, csökkent vesei visszaszívódás, fokozott csontfelszívódás (mellékpajzsmirigy- túltengésben) lehetnek, utóbbi enzimhiány miatti oxaláttúltermelődés vagy megnövekedett béli felszívódás következtében alakul ki. Fontos faktor a rendszertelen, kis mennyiségű folyadékfogyasztás, mely hozzájárulhat a "sűrűbb", ionokban túltelített vizelet kialakulásához, ezáltal a kőképződéshez. Megelőzésében diétás megszorításokat javaslunk: a napi felvett Ca mennyiség a 600 mg-ot, a Na-mennyiség a 100 mmol-t, az oxalátbevitel a 2 g-ot nem haladhatja meg. Oxalátban gazdag ételek a tojás, tea, csokoládé, mogyorók, spenót.


A vesekövesség tünetei

A vizeletelfolyási akadályt, vese-üregrendszeri tágulatot nem okozó vesekövek sokáig tünetmentesek lehetnek (pl. kehelyvégkövek). A panaszok mértéke függ a kő helyzetétől, nagyságától, alakjától, felületének minőségétől, attól, hogy vándorol-e, okoz-e pangást, illetve, hogy van-e egyidejű húgyúti fertőzés. A kis, mozgó kövek jelentkeznek általában hirtelen, heves tünetekkel. A vezető tünet a mozgástól független deréktáji fájdalom, gyakran a herék vagy nagyajkak felé sugárzó vesetáji görcs, sokszor reflektorikus hányingerrel-hányással. A görcs kialakításában az üregrendszeri nyomás fokozódása mellett az ureter simaizom-falának görcse is szerepet játszik. Gyakori az általában szemmel nem láthatóan véres vizelet (mikrohematúria), főleg az érdes felszínű oxalátkövek ürülésekor. Látható vérvizelés esetén a vizelet 1000 ml-ében 1 ml-nél több vér van.
Diagnózis: fizikális vizsgálat, majd a kő pontos helyzetének felmérése különböző radiológiai módszerek segítségével. Elsőként általában ultrahangvizsgálatot (UH) végzünk, hiszen ezzel a kő anyagától függetlenül kimutatható, és a veseüregrendszer tágulata, valamint a többi szerv viszonya (pl. prosztata mérete) is megítélhető. Hátránya, hogy ureterben levő kövek csak ritkán láthatók, mert az egyéb hasi szervek "eltakarják" a húgyvezetéket. Az ún. natív röntgenfelvételen az összes kő 85-90%-át képező, röntgenárnyékot adó köveket láthatjuk. Az urográfia során a vese által kiválasztott intravénás kontrasztanyag "rajzolja ki" a vizelet útját a röntgenfelvételen, jelezve az ürülő követ. A húgysavköveket a kontrasztanyag körülfolyva, negatív árnyék formájában tünteti fel. Hazánkban kevéssé hozzáférhető a rutin vesekődiagnosztika számára az ún. spirál-CT-vizsgálat, mely szinte 100%-os biztonsággal ábrázolja a vizeletelvezető rendszert és annak eltéréseit. Az elkülönítő kórismézésben fontos a mozgásszervi betegségektől, vakbélgyulladástól, epeköves görcstől való megkülönböztetés.


Méretük vagy elhelyezkedésük alapján ESWL-re nem alkalmas kövek kezelésére műtétre lehet szükség: napjainkra az emiatt végzett nyílt feltárásos műtétek száma minimálisra csökkent. Ehelyett ún. percutan nephrolithotripsia (PCNL) útján, vékony endoszkópos eszközzel a bőrön át a vese üregrendszerébe jutva; vagy az ún. ureteroscopia során "alulról", a húgycsövön át a hólyag felől az ureterbe "nyúlva" zúzzuk, távolítjuk el leggyakrabban a panaszt okozó követ.

Spontán kőtávozással vagy kőeltávolító műtéttel a kőképződést fenntartó ok nem szűnik meg, csak az aktuális panaszokat okozó elváltozás eliminálódik. Vesekövesség esetén fontos a megelőzés, az újabb kő képződésének meggátlása. A vesekövességet kialakító összetett kóros folyamatok befolyásolása azonban tartós kezelést, szoros megfigyelést igényel. Fontos a folyadékbevitel növelése, a kőalkotók bevitelének diétás megszorítása, rendszeres testmozgás, a gyulladásos jelek észlelésekor a mihamarabbi antibiotikus kezelés, ajánlott a fentebb leírt Stromic vagy Rowatinex kapszulák néhány hétig tartó kúraszerű szedése.

Dr. Bánfi Gergely

http://www.medimix.hu/cikk.php?cid=208
Hozzászólások
Keresés
A hozzászólás a regisztráció után válik lehetõvé!

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
________________________
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com

PolarSys Honlapkészítés