Az immunrendszer

Az emberi test különös védekező mechanizmusa az immunrendszerünk, amely jól összehangolt működésével megvéd bennünket a betegségektől. Hogyan működik? Néha miért hagy cserben?


hirdetes




A szervezetnek azt a tulajdonságát, hogy képes ellenállni a fertőző betegségeknek, immunitásnak nevezzük. Létezik természetes és szerzett immunitás. A természetes immunitás örökletes és fejre jellemző. Az újszülött immunrendszere fejletlen. A teljes működőképessége hat hónapos korára alakul ki. Ezért fontos, hogy a kicsiket óvjuk a fertőzésektől.
Immunitásunkat megszerezhetjük védőoltással, szérumterápiával vagy enyhe fertőződéssel.

Immunrendszerünk véd a fertőzésekkel szemben, megóv attól, hogy a vírusok, baktériumok, gombák, élősködők elárasszanak bennünket. A mikroorganizmusoktól a fehérvérsejtek, az azokból kijutó fehérjék - amelyeket antitesteknek nevezünk - védenek meg.

A fehérvérsejtek a vér alkotóelemei. Keringnek a vérárammal, a hajszálerek falának parányi sejtjein át jutnak a test szöveteibe, ahol elpusztítják a kórokozókat. Az elpusztított sejtek nyirokrendszerünkbe kerülnek. A nyirokcsomók kapcsolatban állnak a nyirokerekkel, gyakorlatilag az immunrendszer raktárai, de szűrőszerepük is van. Ilyen szűrők a mandulák, a hónalji és lágyágyéki nyirokcsomók, hogy csak a legkönnyebben kitapinthatóakat említsük. Egy-egy fertőzéskor egy utána a nyirokcsomók megduzzadhatnak.


Antigének

Az immunrendszerünk felismeri a szervezetűnkbe jutott idegen anyagot (antigént). A felismerést követő két-három napban fejlődik ki a reakció. Ez azt jelenti, hogy a mikroorganizmusokat hordozó immunsejtek gyorsabban mozognak és osztódnak, több millió lesz belőlük, így gyorsan rendet tesznek az immunrendszerben. A szervezet általában erősebb a betolakodó és támadó kórokozóknál, tehát győz. Ha a szervezet ugyanazzal az antigénnel másodszor vagy többedszer kerül kapcsolatba, a reakcióidő rövidebb, a szervezet gyorsabban győzi le a kórokozót. Ezért van az, hogy ritkán kapjuk meg kétszer ugyanazt a fertőző betegséget.

Az immunrendszer általában bennünket szolgál, de vannak esetek, amikor ellenünk fordul, pl. anafilaxiás sokk esetén.

Ilyenkor a védekezés helyett befogadja a kórokozókat. Amikor autoimmun betegségről beszélünk, arról van szó, hogy a szervezet nem ismeri fel a sjt sejtjeit, és ellenanyagot termel.

Háromféle antigén létezik:

1. A heteroantigének olyan szervezetből származnak, amely különbözik a befogadóétól. Ezek főleg baktériumok és vírusok.

2. Az izoantigéneket olyan szervezetek állítják elő, amelyek a sját fajtával azonosak. Ezek általában a vércsoportantigének, az átültetett szövetek és szervek antigénjei.

3. Az autoantigének a szervezet saját elemei, amelyek autoantitestek termeléséhez vezetnek, és amelyek aztán közömbösítik azokat.

Az antitesteknek hét fajtáját különböztetjük meg: az áramló antitesteket, amelyek a testnedvekbe (főleg a vérsavóba), illetve a test szöveteibe szabadulnak ki, valamint a sejtantitesteket, amelyeket a fehérvérsejtek termelnek és szállítanak.

Amikor egy antigén bejut a szervezetbe, a bőrön, a nyálkahártyákon, egy seben vagy a légutakon keresztül, az immunsejtek elkezdik termelni a megfelelő antitesteket.


A fehérvérsejtek

A fehérvérsejtek három fő típusa játszik szerepet a szervezetünk védelmében: a lymphocita (nyiroksejt), a leukocita, valamint a monocita.

A nyiroksejtek (lymphociták) az immunrendszer legfontosabb sejtjei, ezekből is két fő típus van, a B- és T-sejtek, melyek a csontvelőben és a csecsemőmirigyben termelődnek és érnek meg.

A B-sejtek választéka szinte végtelen, ezeknek minden fajtája csak egyféle antitestet termel. Fertőzéskor az a B-sejt, amelyik megfelelő antitestet termeli, többszörösen osztódik, hogy a kórokozót legyőzhesse. Egyes B-sejtek évekig élnek, és készek újra aktivizálni magukat, ha a kórokozó ismét megjelenik.

A T-sejtek a behatolók minden típusát megsemmisítik, bár elsősorban az antitestek által nehezebben megtámadható vírusok ellen nyújtanak védelmet. Az idegen szöveteket is megtámadják, és ezek tehetők felelőssé az átültetett szervek kilökődéséért is. Úgy működnek, hogy minden behatolót elpusztítanak, a helper (segítő) sejtek pedig közerműködnek ebben. Amikor felfedezik a behatolót, visszatérnek a nyirokcsomókba és átadják az üzenetet a fejlődő lymphocitáknak. Ugyanúgy, mint a B-sejtek, a T-sejtek is emlékeznek a kórokozók fajtájára.


Az immunglobulinok


A B-sejtek által termelt, keringésben lévő fehérjeantitesteket immunglobulinoknak nevezzük, amelyek öt ismert csoportba sorolható: IgA, IgD, IgE, IgG, IgM. Az IgA a legfontosabb védekező tényező a vérben és más, váladékban megjelenő baktériumokkal és vírusokkal szemben. Ez reagál a meghűlést okozó vírusra, az influenzavírusra, sőt a tüdőgyulladást okozó baktériumokra is.

Ugyancsak elpusztítja az immunrendszerbe bejutó egyéb vírusokat, mint például azt, amelyik a gyermekbénulást okozza.
Feltételezik, hogy az IgD kontrollálja más sejtek tevékenységét. Az IgE a nyálkahártyák felszínét védi. Ez a védelem magába foglal olyan állapotokat, amelyek tulajdonképpen allergiás válaszok (asztma, ekcéma, szénanátha). Az IgG a vér legjelentősebb immunglobinja, amely gyorsan képződik. Az IgM a fertőzés után lassan jelenik meg, viszont hosszú ideig marad a véráramban.
A védettség attól függ, hogy a B- és T-sejtek mennyire képesek felismerni a kórokozókat. Ha nem ismerik fel, nem lépnek akcióba.


Öröklött betegségek

Létezik néhány igen ritka öröklött betegség, melyet általában kromoszóma-rendellenességek okoznak. Ennek következménye, hogy hiányosan termelődnek a globulin-antitestek vagy a T-nyiroksejtek, vagy mindkettő. Van eset, amikor az ellenanyagok egy speciális fajtája hiányzik. Az ilyen immunglobulin-hiánnyal is lehet élni, hiszen más személytől hatékony globulinokat kaphat az, akinek szüksége van rá. A fehérvérsejtek teljes hiányát viszont nehéz kezelni, az ilyen betegségben szenvedők általában fiatalon meghalnak.

Az immunrendszer elégtelen működése hajlamossá tesz a fertőzésekre. Az immunhiányos állapot az, amikor túl kevés nyiroksejt, vagy túl kevés antitest képződik.
Immunhiányos állapot léphet fel a rosszul tápláltságtól, súlyos fertőzésektől, mint a kanyaró, a mononucleosis infectiosa (nyiroksejt-szaporulattal, nyirokcsomó-megnagyobbodással járó vírusoktól, amilyen például a HIV.

Némely esetben az immunrendszer egyszerűen rosszul működik, és megtámadja saját magát. Ez olyan autoimmun betegséghez vezet, mint a sokízületi gyulladás, az inzulinfüggő diabétesz.


Allergia és az immunrendszer

Az allergia korunk egyre gyakoribb megbetegedése, ide soroljuk szénanáthát, az asztmát, a rovarcsípések nyomán kialakuló allergiás reakciókat, stb. A tünetek hátterében a következő folyamat áll: az allergizáló anyaggal való első találkozást követően IgE osztályba tartozó antitestek keletkeznek a szervezetben, majd hízósejtek és bazofil granulociták felszínén található receptorokhoz kötődnek. Amikor az allergizáló anyag ismételten a szervezetbe jut, hozzákötődik a sejtekhez kihorgonyzódott IgE molekulákhoz, hídként összekapcsolja őket, és hisztamin felszabadulást idéz elő. Az allergiás tünetek jelentős részének kialakulásáért a hisztamin felelős.


Az immunrendszer szervei

Elsődleges vagy központi nyirokszerveknek nevezzük a szegycsont mögött elhelyezkedő csecsemőmirigyet (tímuszt), valamint a csontvelőt. E két szerv az immunsejtek, a limfociták érésének színtere, a csontvelőben a B sejtek érése zajlik, míg a csontvelői eredetű T-sejt előalakok érése a csecsemőmirigyben fejeződik be. A központi nyirokszervekben jön létre a csak a limfocitákra jellemző antigénfelismerő receptorok nagyfokú sokfélesége.

Másodlagos vagy perifériás nyirokszerveknek nevezzük a nyirokszervek másik csoportját, melybe azok a szervek tartoznak, amelyek a kórokozók lehetséges behatolási kapuinak megfelelően helyezkednek el a szervezetben. A vérben folyamatos őrjáratot végző limfociták a perifériás nyirokszervekben találkoznak a vér és nyirokkeringés révén oda jutó kórokozókkal, illetőleg azok jellegzetes molekuláival. A perifériás nyirokszervekhez tartozik a rekeszizom alatt, a hasüreg bal felső részén elhelyezkedő lép, a testszerte megtalálható nyirokcsomók, a tápcsatorna, a légúti és húgyivarszervek nyálkahártyája és a bőr mentén elhelyezkedő nyirokszövet. A féregnyúlvány (vakbél) és a mandulák is a nyálkahártyák mentén elhelyezkedő nyirokszövet mindannyiunk által ismert képletei.

A Peyer-plakk-ot is ide sorolják, melyek egymásba folyó nyirokmirigyek a vékonybél falában. Antigének hatására a Peyer plakk B-sejtjei fokozott IgA termelésbe kezdenek.

Család és egészség


























Hozzászólások
Keresés
A hozzászólás a regisztráció után válik lehetõvé!

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
________________________
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com

PolarSys Honlapkészítés