Női szaporító szervek

A női nemi szervek a következők: petefészek (ovarium), petevezeték ( tuba uterina), a méh (uterus), hüvely (vagina) és a külső női nemi szervek (vulva).


hirdetés



Petefészek (ovarium)


Páros, szimmetrikus, szilva nagyságú, mirigyre emlékeztető szerv. Szerepe kettős: egyrészt a petetüszőkben (folliculi ovarii vesiculosis, Graaf-féle tüszők) megy végbe a női ivarsejtek, a petesejtek fejlődése. Az érett petesejt (ovarum) az ovuláció során kisodródik a megrepedt tüszőből, amelynek helyén a sárgatest (corpus luteum) marad vissza. A petefészek belső elválasztású mirigyként hormonokat termel, amiket közvetlenül a vérbe választ ki. Ezek a tüszők által termelt ösztrogén – amely a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért felelős -, valamint a sárgatest által termelt progreszteron.
A petefészket rögzítik:
  1. a ligamentum ovarii proprium a petefészek belső végét köti a méhfenék sarki részéhez,
  2. a mesovarium hashártyakettőzete a széles méhszalag (ligamentum latum uteri) hátsó lemezéhez, illetve a petevezetékhez kapcsolja a szervet,
  3. a ligamentum suspensorium ovarii hashártyaredő, amely a petefészekhez felső pólusát a hátulsó hasfalhoz köti.
A két petefészekben található, összesen mintegy 400.000 elsődleges tüsző közül a pubertástól a menopauzáig terjedő időszakban csak mintegy 400 érhet meg teljesen, illetve repedhet meg, a többi az érés különböző stádiumaiban degenerációnak esik áldozatul. A klimaxot követően már nincsenek elsődleges tüszők a petefészekben. A szerv fokozatosan elsorvad, szerepe megszűnik.


Petevezeték (tuba uterina)

A két petevezeték vagy méhkürt a méh oldalából kiinduló, a petefészek felső pólusára visszahajló, 10-13 cm hosszúságú, izmos falú cső, mely szabadon belenyílik a hasüregbe. Nyálkahártyáját csillószőrös hengerhám borítja. A csillók csapkodása a méh felé irányul, és ezáltal fontos szerepet játszik – a méhkürtben megtermékenyített – petesejtnek a méh üregbe jutásában, ahol az beágyazódik a méh nyálkahártyájába, és fejlődésnek indul. A meg nem termékenyített petesejt néhány nap alatt felszívódik. A méhkürt tehát lényegében a női nemi mirigy kivezetőcsöve. A méhkürt belső vége tehát a méh üregébe nyílik, a másik végén lévő tág nyílást hosszabb-rövidebb rojtocskák veszik körül (fimbriae), közülük egy hosszabb rojtocska (fimbria ovarica) a petefészek felszínéhez tapad.
A petevezeték részei a következők:
  1. pars uterina – a méh vastag falában elhelyezkedő rövid járat
  2. isthmus tubae uterinae - oldalirányba haladó, 3-4 cm hosszúságú, elég szűk cső,
  3. ampulla tubae uterinae - a petevezeték fokozatosan táguló, következő része,
  4. infundibulum tubae uterinae - a méhkürt tölcsérszerű vége, amely – a már említett rojtos szélével együtt – visszahajlik a petefészek felső részére.


Méh (uterus)

Szűk üregétől eltekintve tömör simaizomzatból álló szerv, aminek nyálkahártyájába ágyazódik be a spermium által megtermékenyített petesejt, és e szervben megy végbe a magzat fejlődése is a terhesség folyamán. Ennek végén, a szüléskor a méhizomzat erőteljes összehúzódásai segítik a világra az újszülöttet. A terhesség alatt a méh jelentős mértékben megnagyobbodik, és új simaizomsejtek is keletkeznek falában. A méh a húgyhólyag és a végbél között helyezkedik el. Alakja csonka kúphoz hasonló, aminek hosszúsága körülbelül 8-10 cm. Alsó csúcsa – a méhnyak – pedig a hüvely felső végébe türemkedik.
A méh három részből áll:
  1. a felső a test (corpus uteri) – ez a kúp bázisának fele meg,
  2. az alsó, nagyjából hengeres rész a méhnyak (cervix uteri),
  3. közöttük pedig egy rövid harmadik rész figyelhető meg az üregben, az úgynevezett méhszoros (isthmus uteri), amelyet kívülről csak egy sekély behúzódás jelez.


Hüvely (vagina)

A még és a külső nemi szervek között elhelyezkedő, 7-9 cm hosszúságú, 2-3 cm szélességű, tágulékony, izmos falú cső. Közösüléskor a hüvely fogadja magába a hímvesszőt. Szüléskor rajta keresztül jön világra a magzat, és a havi vérzés során is a hüvelyen át ürül ki a menstruációs váladék.


Külső női nemi szervek (vulva)

A külső női nemi szerveken a hüvelybemenet és az azt körülvevő szerveket értjük. Ezt – a női szeméremtestnek is nevezett – területet elölről a has, hátulról a gát, oldalról pedig a combok belső felszíne határolja.
Fontosabb részei a következők:

1. Nagyajkak (labium majus pudendi, labia maiora): a külső nemi szervek közt legkívülebb a két nagyajak helyezkedik el, rendszerint összeér, és eltakarja a többi külső nemi szervet. A gáttól húzódik a szeméremdomb csúcsáig.

2. Kisajakak (labium minus pudendi, labia minora): E két ajak finom bőrréteg, amely a nagyajak között helyezkedik el, Hátul összeolvad a nagyajkak belső felületével és bőrredőt képez. Elöl azonban a két kisajak egy-egy külön redőre oszlik és körülveszi a csiklót. A nagyajkak olykor eltakarják a kisajkat, máskor a kisajkak kitüremkednek. Nemi izgalom hatására megduzzadnak, elszíneződnek, átmérőjük megnövekszik.


3. Szeméremrés
(rima pudendi)
4. Szeméremdomb (mons pubis): vénusz-dombként is ismert zsír- és kötőszövet, mely a szeméremcsontok egyesülése felett helyezkedik el. A serdülőkor után rendszerint háromszög alakú szeméremszőrzet borítja.

5. C
sikó (clitoris, klitorisz), amely fejlődéstanilag a hímvessző barlangos testének felel meg, és a vulva felső és elülső részén, középen helyezkedik el. A klitorisz név a görög "kulcs" szóból ered. Érzékeny bőrréteg takarja, tele van finom idegvégződésekkel, ezért a legtöbb nő nemi szervének legérzékibb pontja a csikló. Nemi izgalom hatására a csikló megmerevedik és mintegy kétszeresére duzzad.


A szerméremtesten található a húgycső külső nyílása (ostium urethrae externum), valamint a hüvelytornác (vestibulum vaginae) és a hüvelybemenet (ostium vaginae) is.


6. Hüvelytornác: a kisajkak által körülvett tájék. Benne helyezkedik el a húgycső, a hüvelybemenet és a Bartholini-mirigyek két csatornanyílása. Ezek a mirigyek izgalom hatására néhány csepp váladékot termelnek, és nemi érintkezés előtt nedvessé teszik a hüvelybemenetet.

7. Szűzhártya (hymen): Hyménről, a házasság görög istenéről kapta nevét. Vékony hártya, mely védi a hüvelybemenetet. Nemegyszer mér gyermekkorában beszakad, ha a kislányok vadul bicikliznek, tornáznak, játszanak. A szűzhártyán keletkezett nyíláson át távozik a szervezetből a menstruációs vér. A hártya vastagsága és rugalmassága változó, mindazonáltal ritkán érez a lány akkora fájdalmat, amikor szűzhártyáját az első közösüléskor a merev hímvessző beszakítja, amekkoráról a hiedelem szól. Sok más téves legenda is kering a szűzhártyáról: ha érintetlen, az még nem feltétlen bizonyítéka a szüzességnek, ha sérült, nem biztos, hogy közösülés történt.




Hozzászólások
Keresés
A hozzászólás a regisztráció után válik lehetõvé!

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
________________________
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com
Joomla extensions and Joomla templates by JoomlaShine.com

PolarSys Honlapkészítés