Gyorsan csírázó mag, jellegzetes ízének köszönhetően kiváló fűszer salátákhoz, szendvicskrémekhez, levesekhez. Jól kiegészíti a tojásos, sajtos és túrós ételeket. Gyógyhatása miatt ősidők óta nagyra becsülik.
hirdetés
Zsázsa csíráztatása:
Áztatási idő: 6 óra Csak permetezzük.
Csíráztatási idő: 4-8 nap
Zsázsát úgy tudunk jól csíráztatni, hogy egy nem túl magas oldalú műanyag tálba teszük az átöblített magokat, szépen elsimítva, egy rétegben. Aztán naponta kétszer csak úgy kézzel, finoman vizet spriccelünk rá. Mert így egyben marad a "zselatin" massza. Gyönyörűen meg fog nőni kb. 3-4 centisre, amikor enni akarunk belőle, csak vegyünk ki belőle annyit, amennyi kell. A többit hagyjuk a tálban, és öntözgessük... míg el nem fogy!
Másik csíráztatási mód:
A zsázsa egy hét alatt megnő akkorára, hogy már enni lehet, azonban az ideális idő, amit hagyni kell a növekedésének az két hét. Szitába szórjuk a magokat, jól meglocsoljuk, majd egy nedves pamut textillel letakarjuk. Naponta 3-4-szer meglocsoljuk. Három nap elteltével már kicsírázik annyira, hogy a ruhát levehetjük a tetejéről. Ezután még egy pár napig, a fogyasztásig locsolgatjuk.
A zsázsa csíra hatása:
Tartalmaz vitaminokat: C, E , A- ß- karotin - és ásványi anyagokat: klorofill, szelén, valamint antioxidánsokat, telítetlen zsírsavakat, klorofilt.
Segít megelőzhető a szívinfarktus.
Értágító, alvadás gátló hatású.
Vizelethajtó, egyben vérnyomáscsökkentő is.
Az antioxidánsok erősítik az immunrendszert, késleltetik az öregedést,.
Csökkenti a gyulladást,.
Segít a mellrák és a vastagbélrák megelőzésében.
Afrodiziákum, növeli a férfierőt.
Cukorbetegeknek különösen ajánlott.
Eredete:
Már az ókorban is nagyon kedvelt növény volt, a Kárpát-medencébe a rómaiak hozták magukkal. Enyhén csípős, pikáns növény, tele C vitaminnal. Magas C vitamin tartalmáról a tengerészek is tudtak, akik skorbut ellen vitték magukkal a hajójukra a növényt.
A kerti zsázsa valószínűleg a mai Irán területéről származik. Dioscorides azt írja, hogy Babilon a hazája. Kínában mar i. e. 1500 évvel is ismerték; I. Yin császári miniszter úgy vette számba a növényjegyzékében, mint a legfinomabb salátát.
Amit a növényből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta levő két sziklevél. Ha kissé tovább engedjük a nőni, akkor megjelennek az első, zsenge lomblevelek is, amelyek éppen olyan kellemes ízűek, mint a sziklevelek.
Csíráztatás 
