(más néven: Anthriscus cerefolium)
Származás
A turbolyát már a rómaiak ismerték, a Földközi-tenger vidékén és Elő-Ázsiában honos egyéves növény. Az egész ország területén megtalálható, akácosokban, cserjésekben, kerítések mentén. A tizenhatodik-tizenhetedik században különösen kedvelték és termesztették.
Érdekesség
Teája a légzőszervi betegségekben szenvedők számára és emésztőrendszeri betegségekre kitűnő háziszer. A turbolyát nevezték myrrhis-nek is, illóolaj tartalma miatt, amelynek az aromája meggyezik a mirha gyantás anyagának aromájával.
Jellemzés
A turbolya föld feletti részét a virágbimbók megjelenése előtt levágják, árnyékban szárítják vékony rétegben kiterítve, majd összetörik és ezt használják fűszernek, amely ánizsillatú, édeskés ízű.
Eltarthatóság, tárolás
Tároljuk száraz, hűvös, fénytől védett helyen. Fontos még, hogy a tárolásánál légmentes edényt használjunk, így tovább megmarad íz és aroma anyaga.
Elkészítés, felhasználás
A francia konyhaművészet egyik "fines herbes"-je a turbolya. Leginkább zöldséglevesek, főzelékek, szószok, tyúkhús, báránysült, tojásételek és saláták, vajak ízesítésére használják. Fűszerkeverékek alkotóeleme, készítenek belőle fűszerkivonatokat is.
Tavaszi friss leveleit Európa egyes országaiban salátaként is fogyasztják.
Vitaminok, ásványok
A turbolya tartalmaz illóolajat, apiin-glikozidot, keserűanyagot.
(Forrás: gourmandnet.hu)
