|
Az apa változásai a gyermekvárás során
|
|
Sok férfi számára a megfoganás tényével tűnik fel csak a nőben lévő „többlet”, az anyasági plusz.
|
|
hirdetés
Ez többféle reakciót válthat ki a férfiban.
- Egyesekben az anyjuknak szóló tisztelet ébred fel öntudatlanul, és kezdik a párjukat növekvő figyelmességgel, udvariassággal körülvenni. Megjelenhetnek a kímélés gesztusai is, vagy az aggódás, hogy pihen-e eleget, megfelelően táplálkozik-e, stb. A nők egyrésze ezt boldogan fogadja, de vannak, akikben ez csak régi, be nem gyógyult sérelmeket szakított fel, s elutasítóan reagálnak, mondván: „Most bezzeg fontos lettem, most tudsz kedveskedni!”. Látjuk, itt az anya fantáziájában máris megjelent a gyermek, mint rivális, s úgy véli, párja annak a kedvéért teszi mindezt, amit az ő kedvéért nem tett meg.
- Azok a férfiak, akikben az anyjukkal kapcsolatos negatív feszültségek idéződnek fel, ezeket az érzéseket öntudatlanul átvihetik a lassan anyává váló párjukra, és ingerültek lesznek velük, elégedetlenek, és az addig „végre engem megértő szerető” nőben egyre gyakrabban vélik felismerni a kritikus, elutasító anyát, akinek „sosem lehetett eléggé megfelelni”. Ezzel a nem tudatos, belső áthangolódással nehéz a fiatal anyának megbírkóznia, nehéz elhinnie, hogy „ez nem is nekem szól”, csak a benne lévő anya-képnek.
- A férfiak másik csoportjában a nő anyává válása más okból vált ki kellemetlen érzéseket. Ezek a férfiak rádöbbennek arra, hogy a nő tud valamit, amit ő, a férfi nem. Ezt a rivalizációs feszültséget, amit még talán a testvérkapcsolataiból hoz magával, most kisebb nagyobb konfliktusok jelzik, amiket kezdetben a nő nem is igazán ért. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az anya tudja minél több dologba bevonni a párját, hogy az érezhesse, fontos szerep jut neki az apasággal és azt sikeresen be is tudja majd tölteni. Másképpen félő, hogy a rivalizációs feszültség okozta „vesztettem” érzést elronthatja a gyermekvárás örömét, sőt a frusztrált dühe a még meg sem született csecsemőre vetülhet.
- Más férfiakban az új helyzet olyanfajta bizonytalanságot, veszteségérzést vált ki, ami érzelmi, viselkedésbeli, de néha akár testi tünetek formájában is jelentkezhet. Van, akiben az anya „terhességi tüneteivel” párhuzamosan jelentkeznek tünetek, a fejfájástól az emésztőrendszer zavaráig. Ezek a férfiak kínzóan élik meg a 9 hónap alatt, hogy a nőre mindenki odafigyel, kényeztetik, miközben őt elhanyagolják, vele nem foglalkoznak…sőt, tőle is azt várják, hogy „körülugrálja” a párját. Ilyenkor arra gondolhatunk, hogy a párjától eddig megkapott anyai gesztusok kezdenek hiányozni és szorongást kiváltani benne. Tudnunk kell, hogy minden pár esetében ezek jelenlévő szükségletek, és mértékkel, időnként jelentkezve normási igények. Mindenkiben él az igény, hogy a párjával időnként egymás számára megadják ill. megkapják a korábban kapott, vagy éppen meg nem kapott anyai, illetve apai szeretetet, gondoskodást. A jól működő kapcsolatokban ha az egyik fél problémákkal küszködik, arra van szüksége, hogy a társában megérezhesse a támaszt jelentő erőt, és bátorítást kapjon. (Sajnos előfordul, hogy a társa átragad a problémák miatti szorongás, aki emiatt nem képes bátorítani, segíteni, hanem még ő bünteti a bajban lévő társát, amiért az nem elég erős.)
- Vannak apák, akiknek nagyon nagy szükségük van anyai típusú elfogadásra, erősítésre, elég nehezen, irritáltan vagy depresszíven – viselik, ha a feleségük „gyenge” lesz, s ők emiatt támaszvesztetten érzik magukat. Ilyenkor egy érett nő képes az energiáiból továbbra is juttatni valamennyi megerősítést a párjának. De fontos, hogy tudjanak beszélni az erőviszonyok (illetve a szülőszerű biztonságadás) fokozatos megváltoztatásáról, vagy is, akiben felerősödik a kételkedés, és hatalmába keríti őket a szorongás, hogy az érzelmileg egyre inkább befelé forduló párjuk már csak a babát tartja fontosnak, és őróla kezd megfeledkezni. Ilyenkor a lélek mélyén az „elanyátlanodott kisgyermek” hangjai szólalnak meg. Ha a nő képes ezt szeretettel meghallani és megérteni, és tud a benne élő anya gesztusaival reagálni, akkor megvan a gyógyír (néhány megértő, együtt érző, s ezáltal megnyugtató anyai gesztus), akkor a kisgyermek megnyugodva percek alatt vissza tud húzódni és helyet ad az érett felnőttnek. Érdemes kipróbálni…
- A férfiak egy részét zavarba ejtően, váratlanul éri, hogy a nő kezdi a „gyengeségét” megmutatni, és az eddig erős, mindent kezében tartó nő időnként egy „elapátlanodott kislányra” emlékeztet. Valójában jó, hogy már képes ezt az arcát is megmutatni, mert az utolsó hónapokban, majd az újszülött mellett bizony akkor tudja jól tenni a dolgát, ha egy sor feladatot az apára hagy. De hogyan reagáljon erre a férfi, aki rég nem gyakorolta (leszokott, vagy sose tette) ebbe a kapcsolatban a „családfői”, „atyai” biztonságadó szerepet. Ebben is segíteni kell egymásnak, hiszen a férfi számára az apaszerep „beüzemelését” jelentheti a várandóság idején a nő számára nyújtandó egyre több támogató gesztus.
|
Gyermekvállalás 
