|
| A húsvéti ünnepkör a római katolikus egyházban |
|
A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat.
|
|
hirdetés
Hamvazószerda
Abból az ősi hagyományból ered hamvazószerda, mely során a hívők hamut szórtak a fejükre vezeklés céljából. Ennek emlékét a mai napig megőrizte a szertartás, hiszen az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, majd ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel! A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki.
Nagyböjt
A nagyböjt negyven napig tart, s a húsvéthoz kapcsolódó előkészületi idő részének tekintik. Miért éppen ilyen hosszú? Jézus mielőtt el kezdte volna szolgálatát az emberek felé, negyvennapos sivatagi böjtöt tartott a Biblia szerint.
A böjt vallásos gyakorlatának célja: a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságának a figyelem középpontjába állítása. Az ember Isten iránt tanúsított szeretetétnek és az érte való áldozatvállalásnak a megnyilvánulási formája. A nagyböjt során a keresztények figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.
A böjt során a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. A nagyböjti időszak pénteki napjain az Egyház a hús fogyasztásának mellőzésére kéri tagjait..
A húsvétvasárnap előtti vasárnap a nagyböjt utolsó vasárnapja.
Virágvasárnap
A húsvétot megelőző vasárnapot nevezik virágvasárnapnak, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékeznek. Jézus szamárháton érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat hintett lába elé, így dicsőítette. A zsidó főpapok azonban rossz szemmel nézték Jézus tanításait, és irigykedtek sikereire, ezért úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják. Az áruláshoz megnyerték Júdást. Az utolsó vacsorát (a zsidó Pészah ünnepén) Jézus tanítványai körében költötte el, mely után Jézus tanítványaival a Getsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok azonban elaludtak, nem virrasztottak mesterükkel. Itt a Getsemáné kertben árulta el Júdás egy csókkal Jézus kilétét a katonáknak, akik ezután elhurcolták.
Nagycsütörtök
Nagycsütörtök az Oltáriszentség (eukarisztia) és az egyházi rend (papság) alapításának ünnepe. Délelőtt olajszentelési misét tartanak a székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, megszenteli a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz használatos krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség alapítására.
A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.
Jézus az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: a kenyérrel kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Meghalt, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.
Nagypéntek
Nagypéntek Jézus kereszthalálának és sírban nyugvásának emléknapja. Az első keresztények nagypénteket és nagyszombatot liturgia nélküli ünnepként tartották egész napos szigorú böjtölésben.
Csak a 4. században alakultak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái, majd Rómában a 7. századtól kezdve olvasták János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét. A 8. században a pápa kezében a tömjénezővel haladt a szent kereszt ereklyéje előtt, majd a kereszthódolat után igeliturgia következett. Szentáldozás nem volt, a 12. századtól csak a szertartást végző pap áldozott. XII. Piusz pápa 1955-ben engedélyezte ismét az áldozást, a nagyhét megújításával.
A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához, délután 3 órához igazodott. Ez később átkerült a délelőtti órákba, így a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa reformja állította vissza a délutáni ünneplést, amelynek ma három fő része van: igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel; hódolat a szent kereszt előtt; áldozási szertartás.
Sok helyen szokás a szentsír állítása. Nagypénteken a templomban vagy a kálvárián keresztúti ájtatosságon vesznek részt a hívek. Ezen a napon hústilalom és szigorú böjt van.
Nagyszombat
Nagyszombat húsvét ünnepének vigíliája, a feltámadás ünneplése, amikor az élet győz a halál és a bűn fölött. A feltámadási szertartás este kezdődik. A templomi liturgia fő részei a húsvéti fény megáldása, a húsvéti örömhirdetés, keresztvíz-szentelés, keresztségi szertartás. Felcsendül a Glória, megszólal az orgona, meghúzzák a harangokat. Az evangélium és a prédikáció után a pap megáldja a keresztvizet, és megkereszteli a keresztelendőket, ha vannak.
A megszentelt keresztvizet meg kell őrizni az egész húsvéti idő alatt. Az áldozat bemutatásával a szokott módon folytatódik szentmise. Rendszerint közvetlenül utána tartják a föltámadási körmenetet.
Feltámadási körmenet
Elsősorban Közép-Európában hagyomány a nagyszombaton tartott feltámadási körmenet. A körmenet kivonul a templomból a pappal együtt és a föltámadt Krisztus szobrát, zászlókat visz magával miközben feltámadási énekeket énekel. Szokás a körmenet útvonalán lévő házak ablakába égő gyertyát rakni.
Húsvétvasárnap
Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe a keresztény egyházaknál, mely visszavezethető a zsidó pészah ünnepére. Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik.
A húsvéti ünnepkör pünkösddel zárul, amely húsvét után hét héttel, azaz 50 napra következik.
Részletesebben olvashat a húsvétról: Húsvéti cikkgyűjteményünkben.
|
