|
Hogyan hozzunk döntést egy párkapcsolatban?
|
|
Két ember életének fontos kérdéseiben közös felelősséggel rendelkeznek, így a döntéseket is kettejüknek kell meghozniuk. Ez bizony sokszor nem egyszerű.
|
|
hirdetés
Ha valamilyen kérdésben nem jutnak dűlőre, gyakran előfordul, hogy elfogy az egyik fél türelme, és nem tud ellenállni a csábításnak, hogy bevonjon külső erőket is. Főként a családtagjainkat, esetleg legközelebbi barátainkat szeretjük ilyenkor „csatasorba állítani”. Eközben nem gondolunk arra, hogy ha ilyen „túlerővel” érünk el győzelmet, a másik keserű szájízzel, bosszúsan veszi tudomásul, hogy az „ellenséges tábor legyőzte”. Emiatt várható lesz, hogy érzelmileg elhatárolódik a döntéstől. S ha egy ember nem érezheti sajátjának a döntést, ha úgy érzi, belekényszerítették, akkor azzal a döntéssel kapcsolatban ellenérzései lesznek. Ilyenkor nem fog tudni szívből együttműködni, hanem ellenállást érez majd a döntés következményeivel szemben. Ezután már nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy pozitívba lehessen fordítani a kierőszakolt döntéshez való hozzáállását.
A döntések kérleléséhez idő kell, s az, hogy a közben fennálló bizonytalanságot kibírjuk. Ez szokott a legnehezebb lenni. Pedig hogy ha el tudjuk viselni a bizonytalanságot és meg merjük hagyni a másik valamennyi aggályát, ha több időt szentelünk kettesben a kételyeknek, félelmek megfogalmazására, elmondására, sikerülhet közösen kiérlelni az adott döntést, anélkül, hogy külső embereket kellene bevonni.
Egy pár életében pedig nagyon fontos, hogy érezzék, képesek ketten együtt, közösen megharcolni, kialakítani életük lényeges döntéseit. Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy ők egy jól összeillő, egymást kiegészítő pár, akik egymással jól tudnak működni. Ez biztonságot jelenthez arra nézve is, hogy a gyermekeikkel kapcsolatos kérdésekben is tudnak majd összehangoltan dönteni.
Véleményünk nem egyezik a párunkéval, és ennek ellenére közösen szeretnénk döntést hozni, a következőket ajánlatos tenni a kommunikáció tudománya szerint:
1. Aktívan hallgassunk
- Legyünk nagyvonalúak és először hagyjuk a másikat beszélni.
- Amíg beszél, hallgassuk érdeklődéssel, ne vágjunk a szavába, inkább jegyezzük meg, hogy majd mit is akarunk mondani.
- Ezalatt a figyelmünk legyen „aktív”. Ez azt jelenti, hogy adjuk jelét annak, hogy csak őrá figyelünk. (Ezt leolvashatja szemkontaktusból, az odaforduló testtartásunkból, esetleg bólogató, hümmögő, kérdező megnyilvánulásainkból.)
Fent viselkedésünkkel elérjük, hogy a beszélőben felerősödik az az érzés, hogy a másik érdeklődik az ő véleménye iránt és figyel rá, s ez mindenképpen egy pozitív alaphangulatot eredményez a szorongó, védekező/ellenséges felállás helyett.
2. Vívjunk ki figyelmet magunknak
- Amikor mi kezdünk el beszélni, utaljunk az aktuális érzéseinkre, főleg, hogy mivel értettünk egyet a partnerünk által elmondottakból.
- Igyekezzünk arra, hogy társunk gondolataiból, szavaiból idézzük a fontosakat, amelyekkel egyetértünk, majd amelyekkel nem.
- Ezekhez fűzzük hozzá saját gondolatainkat. Elmondásuk legyen világos, érthető, és barátságos, és szándékunk szerint kínáljuk fel átgondolásra. Ne sürgessük a másikat döntésre!
3. Közösen alakítsuk ki a döntést
- Ismételjük el a társunk néhány felvetett szempontját, és erre kezdjük el felépíteni a végsőt!
- Közösen kezdjük összerakni a végső döntést, de úgy, hogy egyértelműen mondódjanak ki a másik fél által megfogalmazottak és javasoltak. (Mint amikor egy épület falét nem vakolják be, és láthatók maradnak az építő téglák.) Ezzel azt érhetjük el, hogy társunk örömmel és büszkeséggel/megelégedettséggel gondol arra, hogy a döntésbe jócskán volt beleszólása és meghallgatták az ő érveit.
|
Párkapcsolat 
