|
| Rák gyógyítása enzimekkel |
|
Enzimkutatások rövid története és eredményei.
|
|
hirdetés
A kezdetek
Még XX. század legelején dr. John Beard 170 rákos beteget kezelt fiatal állatok friss hasnyálmirigy kivonataival, vénákba, izmokba, vagy közvetlenül a rákos daganatokba injekciózva. Számos betegnél azonnali tumorcsökkenést észlelt. A betegek közel felénél a tumor teljesen eltünt, másoknál is jelentõs életviteli pozitív hatás volt tapasztalható, de voltak olyan betegek is, akiknél az idegen fehérjék allergiás reakciókat váltottak ki. Errõl könyvet is írt. A sikerek ellenére az angliai hatóságok erélyesen felléptek ellene. Késõbb mások vágóhidakról beszerzett hasnyálmirigy kivonatokkal meglehetõsen rossz eredményeket értek el, mert az állatok nem fiatalok voltak. Csakis a fiatal állatokból szerzett enzimkivonatok voltak gyógyítók.
Az 1930-ban Párizsban megtartott Elsõ Nemzetközi Mikrobiológiai Konferencián Paul Kautchakoff, egy svájci doktor számolt be a hõkezelt ételek vérre ható kutatási eredményeirõl. Ténylegesen azt fedezte fel hogy amíg a nyers ételek egyáltalán nem keltenek étkezési leukocytosis-t, addig minden fõtt, sült, konzervált étel mindig kiváltotta azt, különösképpen a legnagyobb mértékben feldolgozott húsok. Ugyanúgy hirtelen megnövekedett a fehérvérsejtek száma és azok aktivitása a vérben, mintha azt valamilyen ételmérgezés váltotta volna ki, csak azzal a lényeges különbséggel hogy nem voltak ételmérgezési baktériumok. A kizárólag nyers ételek fogyasztásánál ilyen leukocytosis egyáltalán nem volt.
Állatkísérletek
Talán a legmegdöbbentõbb bizonyítékokat az amerikai dr. Francis Pottenger 10 éves kutatása szolgáltatta. 1932-tõl 1942-ig több mint 900 macskán, azok négy generációján vizsgálva végzett kísérleteket. Az állatokat négy csoportra osztotta: az elsõ csoport csakis nyers, pasztörizálatlan tejet, de állandóan hõkezelt húst kapott, a második csoport kizárólag nyers húst, pasztörizált tejet, a harmadik csoport mindig hõkezelt húst és pasztörizált tejet kapott. Csakis a negyedik csoportnak adott állandóan nyers húst és pasztörizálatlan nyers tejet. Az eredmények alapjában ingatják meg az étkezésrõl fenntartott nézeteinket. Mindent alaposan feljegyezve, pontos mérésekkel, fényképekkel kiegészítve dokumentált. Eszerint az elsõ három csoportnál a macskák elsõ generációjánál krónikus degeneratív betegségek mutatkoztak (allergiák, asztma, ízületi gyulladás, rák, szívbetegségek, vese-, máj-, pajzsmirigy- és fogászati betegségek, csontritkulás). A második generációnál ismét ugyanezek a betegségek jelentkeztek csak súlyosabban. A harmadik generációnál a született kismacskák többsége már eleve valamilyen rendellenességgel született és 6 hónapon belül elpusztult. A negyedik generációnál a kísérleteket nem lehetett tovább folytatni, mert a megmaradt macskák kivétel nélkül többé nem voltak képesek szaporodni. Ezzel ellentétben a kizárólag nyers ételeket, pasztörizálatlan tejet kapó negyedik csoportnál krónikus degeneratív betegségek nem jelentkeztek, a macskák hosszú életûek, könnyen kezelhetõk voltak. Alapvetõen idõs kort érve haltak meg idõs korukból származó, természetesnek mondható okok miatt.
Enzimkivonatok
Ugyancsak az 1930-as években és ugyancsak az USA-ban dr. Max Wolf és dr. Helen Benitez azt észlelte hogy a rákos betegeknél bizonyos enzimek alig vagy egyáltalán nincsenek, amik egy egészséges szervezetben nagyszámban megtalálhatók. Hosszú kutatás során sikerült elkülöníteni azokat az ismert enzimeket, amik szabályozzák a gyulladást, korrigálják a degeneratív rendellenességeket vagy lebontják a rákos sejteket. Az általuk összeállított enzimkivonatokat elõször állatokon vizsgálták és semmilyen káros hatást nem tapasztaltak. Így állították össze az elsõ és azóta is az egyik leghatásosabb állati eredetű enzimkiegészítõ terméket, aminek a neve: Wobenzyme. Késõbb mások állították össze a hasonló Eibenzyme terméket.
Egy kissé késõbb az amerikai dr. Edward Howell kezdett élete végéig tartó enzimkutatásokba. Legelõször õ publikálta hogy a 118 °F (47,8 °C)-ra hevített étel 15 perc alatt teljesen elveszíti az enzimjeit. Ugyanígy minden 'gyors pasztörizáció' is elpusztítja az enzimeket. Dr. Howell a növényi eredetû enzimkivonat terén ért el komoly sikereket. Az általa alapított üzemben nagytételben készítette termékeit bizonyos gombásodást idézve elõ. Két könyvet is írt. Ezekben többek között megkérdõjelezi azokat a jelenleg elfogadott nézeteket, hogy az a normális emésztés, amikor a gyomorból enzimhiány miatt megemésztetlen étel a vékonybelek felsõ részébe (duodenum) jutva a hasnyálmirigy által képzett enzimek igénybevételével emésztõdik meg teljesen. Szerinte az emésztés a gyomorban kell hogy szinte teljesen befejezõdjön. Ennek hiányában a teher az immunrendszerre és más fontos szervekre, többek között a hasnyálmirigyre hárul (hypertrophy), hogy a hiányzó enzimeket úgyahogy pótolják. Évtizedes túlzott igénybevétel miatt ezek a szervek legyengülnek és beteggé válhatnak. Szerinte az emberi hasnyálmirigy mérete az emlõs állatokhoz viszonyítva 2-3-szor nehezebb és arányaiban is nagyobb a test méreteihez képest a sok fõtt/sült/konzerv étel miatt. Dr. Howell is állatokon tapasztalt megfigyelésekre hívja fel a figyelmet. A szabadon élõ és állandóan nyers ételeket fogyasztó állatok nyálában alig vagy egyáltalán nincs enzim. Ezzel ellentétben a fogva tartott és fõtt ételt is fogyasztó állatok nyálában nagy mennyiségû enzim volt kimutatható, mert a szervezetük kénytelen volt a saját tartalékait felélve azokat szolgáltatni. Az ilyen állatoknál számos olyan betegség jelent meg, ami a szabadban élõknél ismeretlen, és ismét nyers ételeket kapva a halálozásuk nagymértékben lecsökkent.
Az amerikai dr. W. D. Kelley máj-, hasnyálmirigy és más szervi rákbetegségben szenvedett, életben maradását csak 1 hónapnyira hitték. Saját magát gyógyította ki vegetáriánus nyers ételekkel és néhány kiegészítõ szerrel, amik közül õ maga a hasnyálmirigy enzimtartalmú 'pancreatin'-t tartotta a legfontosabbnak és nagy mennyiségben szedte. Azt fedezte fel, hogy a pancreatin nagyon hatásos tumorellenes szer, talán túlságosan is gyorsan hat. Akárcsak Max Gerson, õ is azt látta a betegeinél, hogy a túl gyors daganatpusztulás, a bomló rák-fehérjék miatt, hirtelen nagy mennyiségû toxinokat szabadítanak fel, és ha azokat a betegek szervezete nem képes eltávolítani, akkor az halálos is lehet. Ezért 'Epsom só'-t, és kávé-beöntést is javasolt a veszélyes kezdeti idõszakra. Az orvosi szakirodalomban elõször neki sikerült a hasnyálmirigyrák végsõ fázisában levõ szenvedõket 5 évnél is tovább életben tartani, sõt a módszeréhez szigorúan ragaszkodókat pedig teljesen kikúrálni.
Dr. Howard Loomis tekinthetõ az elmúlt két évtized talán legjelentõsebb enzimkutatójának. Ott folytatta ahol dr. Howell abbahagyta. Feltérképezte a jelentõsnek tartott enzimek hiányából származó kórtüneteket, meghatározta a legjobb terápiát azokra, létrehozva az Enzim Tápkiegészítõ Terápiát, amit munkatársai tovább fejlesztettek azóta. Kétségkívül demonstrálta hogy az emberiség legtöbb betegsége enzimhiányokra vezethetõ vissza, ami az ételek melegítése, fõzése, sütése miatt van. Az enzimek kulcsszerepet töltenek be az egészség megõrzésében illetve visszaállításában. Dr. Howard Loomis is írt könyvet a tapasztalatairól.
Forrás: http://www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/enzimkutatas.html
Kapcsolódó cikkek:
Enzimmentes halott ételből nincs egészség
Csíráztatás
Csírákkal rák ellen
Egészséges Életmód alapjai
Rák ellen Tudástár
|
Rák gyógyítása 
