|
Johann Wolfgang von Goethe: A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben ha néma csönd borul rám, téged köszönt. Lelkünk’ egymástól bármi messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Óh, jössz-e már!
|