|
| A fájdalmas közösülés |
|
A nők java része úgy emlékszik vissza az első közösülésre, hogy az többé-kevésbé fájt.
|
|
hirdetés
Azon azonban már lehet morfondírozni, hogy az akkor érzett fájdalomnak volt-e valós alapja (például a szűzhártya volt-e ellenállóbb, vagy a hüvely volt-e szűkebb a kelleténél), avagy a női élet eme nagy eseményétől való félelem és szorongás idézett elő olyan mérvű fájdalomérzést bennük, amelyet a későbbek során már egyáltalán nem fájdalomként él át a nemi életben gyakorlatot szerző nők többsége. Azért a többségük, nem pedig valamennyiük, mert a közösülés alkalmával érzett fájdalom és a hüvely görcse nem egy nőnek megkeseríti az életét.
Ezt a XIX. Századik kizárólag sebészetileg, újabban azonban nagyrészt lelkileg orvosolt bántalmat ekképp határozza meg a pszichiátriai betegségek kórisméző és statisztikai kézikönyve: „a hüvelyben és/vagy a medence alsó részén a hímvessző behatolásakor érzett fájdalom, amely semmiféle egyéb szervi betegséggel nem hozható kapcsolatba”. A közösüléskor érzett fájdalom lehet elsődleges és másodlagos, teljes és helyzettől függő. Elsődleges fájdalomról akkor beszélhetünk, ha a nemi élet kezdetétől számítva minden alkalomkor fáj a közösülés. Másodlagos a fájdalom, ha az rövidebb-hosszabb ideje tartó zavartalan közösülési gyakorlat után támad. A teljes fájdalmon azt értjük, hogy a közsülés elkezdésétől a befejezéséig fáj a hímvessző jelenléte, míg a helyzettől függő fájdalmat bizonyos testhelyzet vagy az új nemi társnak a „tapasztalatlansága” okozza. A kórismézést azonban az is bonyolítja, hogy ilyen fokú fájdalomhoz társulhat.
A fájdalmas közösülés okának tisztázását nem könnyítik meg a statisztikai módszerekkel kiválogatott nők gondosan ellenőrzött vizsgálatai. Így elsősorban a mindennapi nőorvosi és lélektani tapasztalatokra hagyatkozva kell rátalálni ennek a nemi életet megkeserítő, sőt nemegyszer meghiúsító rendellenességnek az okára. Ma már tudjuk, hogy jobbára lelki tényezők, egyebek között fóbiás (beteges félelemmel jellemezhető) reakció, szorongásos konfliktus, a nemi társ vagy általában a férfiak iránt érzett ellenszenv, gyűlölet, a nemi élettől való undorodás és úgynevezett konverziós típusú (pszichés jelenségek testi tünetként való megjelenése) hisztéria húzódik meg a háttérben, amikor is lelki hatásra szembeszökő testi tünetként támad a nemi szervi fájdalom.
De közösülési fájdalmat idézhet elő a nemi naivitás, a szülőknek, a rokonoknak, az ismerősöknek a nemi életről vallott elmarasztaló véleménye és természetszerűleg a nőhöz durván közeledő, vele durván bánó férfi is. Mindezek okán a nő negatív érzelmi töltésű várakozással tekint a közösülés elé, s az akkor is diszkomfort- vagy fájdalomérzést kelt benne, ha anatómiailag és működésileg semmilyen oka sincs erre. A rossz első tapasztalat akár életre szólóan „leckét” adhat a nőnek arra vonatkozóan, hogy mit várhat a nemi élettől. A fájdalom azonban csak közvetve támad lelki okok miatt, mert a közvetlen ok rendszerint az, hogy a hüvely csak gyéren nedvesedik, s hogy a hüvely belső része a közösülés alkalmával nem tágul ki.
Az orvosi vizsgálat során először annak néznek utána, hogy van-e szervi oka a fájdalmas közösülésnek. Kismedencei és hüvelytáji fájdalmat ugyanis baktériumos és gombás fertőzés, jó- és rosszindulatú daganat és az a viszonylag ritka betegség (az endometrózis) is előidézhet, amikor – rendellenesen – méhnyálkahártya fordul elő valamelyik méhen kívüli szervben. Csak az esetleges fertőzés, daganat, endometrózis kezelése után érdemes megkezdeni a páciens lelki kezelését, amelynek nemcsak a nemi aktussal kapcsolatos negatív élményeket és a szorongást igyekeznek enyhíteni, megszüntetni, hanem a hüvelybemenet görcsének gyógyszeres oldására is törekszenek. De sokszor az is eredményre vezet, ha az orvos ujjal kíséreli meg a hüvelyi görcs oldását, s ennek fájdalmatlanságát tudatosítja páciensében. Ekképpen fokozatosan hozzászoktatható a nő ahhoz, hogy nemi társának a hímvesszője se idézzen ellő benne izomgörcsöt. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a nőnek megfelelő nemi társa legyen, aki nem minden áron, nem azonnal akar közösülni, hanem időt szán az előjátékra is, amelyhez a hüvelybemenet ujjal való simogatása is hozzátartozik. Ezzel ugyanis nemcsak a nő nemi vágya ébreszthető fel, hanem a hüvely nedvesedése is elősegíthető.
A pszichoterápiának az is része, hogy a nő megismerje nemi szervének tájékát, tisztában legyen annak működésével és a hüvely akarattalan izomgörcsét megelőzendő – maga is megtanulja a hüvelybemenet akaratlagos tágítását és szűkítését. Evégett ne idegenkedjen a saját ujjától, hiszen ekképpen kapja a legtöbb visszajelzést hüvelyének nedvességéről és tágasságáról. Vannak, akik azt ajánlják, hogy ezt az „önkezelést” melegvizes kádban ülve végezze, mert a meleg víz elősegíti, hogy a hüvely környéki izomzat ellazuljon.
Ha a hüvely görcsét és a közösüléskor érzett fájdalmat a nemi társ okozza, őt is be kell vonni a panaszok megszüntetését eredményező kezelésbe.
Az említett nemi szervi „machinációk”-kal társított lelki kezelés hatásos eszköz a közösüléstől való szorongás és félelem oldására, hiszen a nő előbb-utóbb tapasztalhatja, hogy a nemi aktus nemcsak fájdalmat okozhat, hanem örömet, élvezetet és kielégülést is nyújthat. Nem ennyire egyszerű az orvos és a pszichológus dolga, ha a közösüléskor érzett fájdalom hátterében hisztéria vagy a férfi nem, illetőleg a nemi élet iránt érzett gyűlölet húzódik meg.
Dr. Saly Sándor - Dr. Pécsi Tibor: Amit a nőknek tudni kell! |
Szexuális problémák 
