|
A magzat rendellenes elhelyezkedése
|
|
A terhesség korai szakaszában teljesen közömbös a magzat elhelyezkedése és azt megállapítani is csak ultrahanggal lehet.
|
|
hirdetés
Az utolsó harmadban viszont már külső vizsgálattal is megállapítható. Ilyenkor már ritkán változtatja helyzetét a magzat, azaz a születéskor és előtte négy héttel is ugyanúgy fekszik.
A hosszfekvés előfordulási aránya 99%, míg a harántfekvés 1%-ban fordul elő. Ez azzal magyarázható, hogy a méh megnyúlt ovális alakú, és ezért a magzat benne magától is úgy helyezkedik el, hogy az anya és a magzat hossztengelye egymással párhuzamos legyen. Nem magyarázható meg ilyen egyszerűen, hogy miért gyakoribb a koponyavégű (96%) elhelyezkedés a medencevégűnél (3%). Több ismert magyarázat közül a legvalószínűbb a súlypont elmét. A magzat feje felé eső része nehezebb, mint a medence felé eső, és a nehezebb rész lefelé húzza a fejet, ha az elegendő mennyiségű magzatvíz szabad mozgást biztosít.
A normális elülső koponyatartás azt jelenti, hogy szüléskor a magzati koponya hátsó része van elöl és a tarkó az anya hasa felé néz. Ez azért gyakori (94%), mert így képes a magzat legkönnyebben világra jönni, a magzat koponyája és az anya csontos medencéje így illik egymásba a legjobban, valamint a magzat testének és a szülőcsatornának a görbülete is így felel meg egymásnak. A magzat ugyanis a legkisebb ellenállásnak megfelelően helyezkedik el mindig. Rendellenes koponyatartás pl. a homloktartás.
A szülés előtt a magzat elhelyezkedését több ok miatt is mindig pontosan kell megállapítani. Egyrészt a rendellenes elhelyezkedés a szülés elhúzódásához vezethet, másrészt fokozott veszélyt jelent a magzatra, de bizonyos esetekben az anyára is, továbbá egyes esetekben a szülés műtéti beavatkozás nélkül lehetetlen. Pl. harántfekvés esetén méhrepedés – rutúra uteri – következik be, ez pedig mind az anya, mind a magzat életét igen erősen veszélyezteti. Mindezek miatt az orvosnak bizonyos következtetéseket kell levonnia, s ez meghatározza a teendőket is.
A rendellenes elhelyezkedést lehetőleg az utolsó tanácsadáskor, de legkésőbb a szülés előtt fel kell állítani. A rendellenes elhelyezkedés veszélyeztetettséget jelent, ezért a szülésnek feltétlenül kórházban kell elfolynia, mind a magzat, mind az anya érdekében. A szülési fájdalmak csillapítására is csak egyes módszerek jöhetnek számításba. Gyakrabban kerül a magzat életveszélybe, ezért gyakrabban is végeznek szülészeti műtéteket, így pl. császármetszést. Ha a magzat harántfekvésben van, csaknem mindig császármetszéssel fejezik be a szülést. Ha a nő először szül és farfekvésben helyezkedik el a magzat, a szülések fele műtéttel végződik. Ugyanez vonatkozik a rendellenes koponyatartásra is.
|
