|
| Császármetszés |
|
Császármetszésnek nevezzük azt a hasi műtétet, melynek lényege a terhes nő méhének megnyitása és a magzat világra segítése.
|
|
hirdetés
A császármetszés története
A császármetszés (latin neve sectio caesarea) a terhességet befejező műtétek közé tartozik, mellyel kikerülhető, hogy a magzat a szülőcsatornán keresztülhaladva jöjjön a világra. Maga az az elnevezés vágó metszést jelent magyarul. Ez, az egykoron az anyák számára 100%-os halálozással járó műtét mára a szülészet egyik legfontosabb és leggyakrabban használt, biztonságos műtéti beavatkozásává vált.
A köztudatban az hiedelem él, hogy Julius Caesar császármetszés útján jött világra, és ennek tiszteletére nevezték el róla a műtétet. Ez a vélekedés talán azért terjedhetett el, mert Plinius, az I. században élt római történetíró feljegyzései ezt támasztják alá. Ez azonban igen valószínűtlen, hiszen Aurelia, Caesar édesanyja a szülés után még évtizedekig élt, és igen nagy befolyást gyakorolt fia személyiségére.
Nincs tehát semmiféle hiteles bizonyíték arra nézve, hogy Julius Caesar császármetszéssel jött volna a világra, Caesar neve ennek ellenére mégis összekapcsolódott a császármetszéssel, ugyanis törvényben (Lex Caesarea) rendelte el, hogy az élő magzatot ki kell metszeni a halott vagy a haldokló anyából.
Új korszakot nyitott a szülészet és az egész orvostudomány történetében Semmelweis Ignác (1818-1865) zseniális felismerése, az asepsis-antisepsis elvének gyakorlati elterjedése. A különböző műtétek, és így a császármetszés anyai halálozása is jelentősen lecsökkent, 15-25%-ra, ami azonban még mindig túl magas volt ahhoz, hogy szélesebb körben alkalmazzák. A császármetszést ekkor még csak abszolút anyai javallat esetében, az anya biztos életveszélyének elhárítására végezhették. Az első sikeres császármetszést, amelynek kapcsán anya és újszülöttje is élve hagyták el a klinikát, hazánkban Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.
Mikor ajánlott a császármetszés?
1. Az anya szempontjából indokolt, ha az élete közvetlen veszélybe kerül a szülés természetes úton történő további folytatása esetén. Ilyen lehet például a szülés közben bekövetkező szívinfarktus, tüdőembólia, stb., tehát minden olyan betegség, amely a terhességtől függetlenül is kialakulhat és a szülő nő azonnali intenzív ellátását teszi szükségessé. Más esetben az anya fertőzése veszélyezteti a magzatot, pl. aktív nemi szervi herpesz esetén.
Amennyiben a magzat méretei nagyok, vagy az anyának szűk a medencéje, szintén javasolhatják a császármetszést, hiszen bizonyos mértéken túl ez lehetetlenné teszi a magzat szülőcsatornán való áthaladását.
2. A magzat szempontjából indokolt, ha a magzat életét közvetlenül fenyegeti valamely szülészeti esemény, így pl. minden olyan körülmény, mely a magzatot fulladással fenyegeti: a lepény idő előtti leválása, köldökzsinór összenyomódás következtében fellépő súlyos oxigénhiány, a magzati szívhangok rosszabbodása, szülés során súlyosbodó lepényelégtelenség kép, stb.
Indokolttá teszi a császármetszés alkalmazását ezen kívül még a magzat elhalása is, ha a szülést nem sikerül beindítani.
Általában a császármetszésről
A császármetszés a leggyakrabban végzett műtétek sorába került. A szokásos módon végzett műtét átlagos ideje 40 -100 perc.
Ma hazánkban a szülések mintegy 15%-ában történik császármetszés, ami a korábbi több ezrelékes anyai veszteséget 0,2 ezrelékre, és a több százalékos szülés körüli magzati veszteséget 10-14 ezrelékre csökkentette. Ez magában foglalja a koraszülésből származó jelentős veszteséget is (háromnegyed része koraszülésből ered), nem beszélve a maradandó anyai és magzati megbetegedések jelentős csökkenéséről.
A császármetszés technikája szintén lényeges változásokon ment át az utóbbi évtizedekben, egyszerűbbé, biztonságosabbá vált.
Esztétikailag is előrelépést jelentett a szeméremcsont felett vízszintes metszésből végzett császármetszés (Pfannenstiel-metszés, vagy az ún. "bikini-metszés", ahogy a szülő nők nevezik), amelyet ma, egyes speciális helyzetektől eltekintve legelterjedtebben alkalmazunk.
Miért lehet veszélyes a császármetszés?
Az ugrásszerű javulás ellenére azonban ma sem mondhatjuk, hogy a császármetszés veszélytelen műtét.
A császármetszés egy igen komoly hasi műtétnek tekinthető, melynek lényege a terhes méh megnyitása és a magzat világra segítése. Általánosságban elmondható, hogy bármely olyan anyai vagy magzati állapot esetén el lehet végezni az operációt, amely a hüvelyi szülést megnehezíti, illetve az anya vagy a magzat egészségkárosodásának fokozott kockázatával jár.
A terhes méh megvágása azonban minden esetben jelentősebb vérzéssel járhat, amit olykor nehéz uralni. A metszés helyén keletkező heg sohasem lesz olyan erős, mint az érintetlen izomszövet, így a következő terhességek esetében ez hegszétválást eredményezhet, amely egyaránt veszélyeztetheti a szülő nő és a magzat életét Ezért ennek következményeként sok esetben kell teljes méheltávolítást végezni.
Méheltávolítás után nincs többé menstruáció, és sajnos nem lehetséges az anyaság sem, ezért fiatal nőknél csak abban az esetben végzik el ezt a beavatkozást, ha nincs más mód a gyógyításra. Ezért a szakemberek a szakmai protokollnak megfelelően a császármetszés után következő 3 év során nem is tanácsolják a terhességet.
Szoptatás császármetszés után
A műtét után kissé elodázódhat az ismerkedés. A császárral született babákat egy időre inkubátorba teszik néhány kórházban. Előfordulhat, hogy a tejed nem a második-harmadik, hanem a negyedik-ötödik napon lövell csak be. Emiatt ne csüggedj, nem szükséges kiegészítést adni a kisbabádnak. Amint mozdulni tudsz, szoptasd meg, amilyen gyakran csak tudod. Császár után is legyél egy szobában csecsemőddel. A nővérek általában segítenek mindenben, ha nem tennék, akkor kérd! Lehet, hogy az első néhány mellre helyezéshez segítségre lesz szükséged. Kísérletezd ki, hogy neked hogyan a legkényelmesebb. Akár epidurális, akár spinális érzéstelenítésben szültél, akár altattak, egyik sem akadálya a szoptatásnak.
|
