Csontritkulás esetén az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Noha előre jelezhető, hogy kik fognak csontritkulásban megbetegedni, hiszen a hajlamosító tényezők ismertek (pl. sovány testalkat, kevés tejtermék fogyasztása, dohányzás, kevés testmozgás stb.), mégis többnyire csak akkor figyelünk fel a már kialakult bajra, amikor komoly, vissza nem fordítható elváltozások, csonttörések is kialakultak. Leggyakrabban a csigolyák magassága csökken, súlyos esetben a csigolyák összeroppanása a testmagasság csökkenéséhez, jellegzetes tartás kialakulásához vezet.
Ebben a betegségben is a korai felismerés és a megfelelő kezelés ad lehetőséget a súlyosabb esetek megelőzésére. Ismeretes, hogy a csontritkulás következtében kialakult csonttörések (csigolyatörés, combnyaktörés stb.), valamint a törések nyomán kialakult egyéb elváltozások súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek.
Etiológia
Az emberi szervezet 206 különálló csontból áll. A csontok 70%-ban szervetlen ásványi anyagokat és kisebb részben szerves anyagokat tartalmaznak.
Ezen anyagok speciális szerkezete adja a csontok szilárdságát és rugalmasságát.
A csontszövetben csontépítő és csontfaló sejtek helyezkednek el, ezek biztosítják a csontszövet állandó átépülését. Az egészséges csontszövetben a két sejtcsoport munkája egyensúlyban van, tehát ugyanannyi épül fel, mint amennyi lebomlik.
Ezek az egymással ellentétes, ugyanakkor összehangoltan történő folyamatok közül mindig a csontfaló sejtek bontanak először, majd ezt követi a csont újraépítés.
A csontritkulás lehet önálló állapot, de kialakulhat más betegség következtében is.
Egyaránt érinti mindkét nemet, és bármelyik életkorban jelentkezhet.
A más betegséggel kapcsolatosan kialakuló csontritkulást másodlagosnak, míg az önállóan jelentkezőt elsődlegesnek hívjuk.
Elsődleges csontritkulás
Az elsődleges csontritkulást tovább oszthatjuk: egyrészt a nőknél, a változó korba jutáskor néhány év alatt létrejövő csontvesztésre - a postmenopauzális csontritkulásra - és az idős korban jelentkező időskori csontritkulásra.
Nemcsak az életkor, hanem a csontban mikroszkóppal látható elváltozások alapján is különbséget lehet tenni az elsődleges csontritkulást alkotó két csoport között. Férfiakon a (praesenilis = időskor előtti) csontritkulás lényegesen ritkábban fordul elő, mint nőkön. Ennek oka az eleve nagyobb csonttömeg, a rövidebb várható élettartam, valamint az, hogy a férfiakban nincs hirtelen csökkenő nemi hormontermelés.
Csontritkulás a női változó korban
45-60 éves korban, tehát a “változókor"-ban jelentősen emelkedik. A szivacsos csontállomány csökken és emiatt a csigolyatörések a jellemzőek, főként a háti és az ágyéki csigolyák területén: a csigolyák magassága csökken, felső, határoló csontlemezük beroppan. A törés kialakulásának helye a meggyengült csont minőségével függ össze.
Időskori csontritkulás
Ebben a típusban a csontépítő sejtek mennyisége és tevékenysége csökken. Szintén jellemző a törések megjelenése, mivel itt a szivacsos és a kérgi (hosszú csöves csontokban található) csontállomány is azonos mértékben csökken: csigolya- és combnyaktörések keletkeznek, gyakoribbá válnak a csuklótörések is.
Kinél gondolhatunk a csontritkulás kialakulására ?
A postmenopauzális (azaz “változó kor" utáni) csontritkulás oka az egyik jellegzetes női hormonnak (az ösztrogénnek) a változó korban kialakuló hiánya. Mégis, szerencsére nem minden menopauzába került nőben alakul ki ez az állapot.
Hajlamosító tényezők -, amelyek elősegítik a csontritkulás kialakulását:
- családon belüli halmozott előfordulás - tehát nagymamának, édesanyának is volt már csontritkulása
- dohányzás
- mértéktelen kávéfogyasztás
- jelentős mennyiségű, tartós alkoholfogyasztás
- elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás
- mozgásszegény életmód
- sovány, “könnyű" csontozatú testfelépítés
- korán bekövetkezett természetes, vagy művi (méh- és petefészekműtét) változó kor
- más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás)
- egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése
Másodlagos csontritkulás
Egyes mozgásszervi, “reumás" betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő, okozhatnak szintén csontritkulást. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.
Anamnézis: Milyen tünetei vannak a csontritkulásnak?
A kezdeti tünet - terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom - annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is kezdődő elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a már maradandó elváltozás.
A későbbi időszakban a vezető tünet szintén a fájdalom. Jellegzetes egyrészt a hirtelen kis erő behatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet az éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséből jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani.
Az orvos a vizsgálatkor a háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentős csökkenését észleli - pl. meghosszabbodik a betegek ruhája, kabátja. A háti görbület fokozódása következtében az ágyéki görbület elsimul, a hátizomzat és a szalagok megfeszülnek, a hasizmok pedig megnyúlnak, elengednek. A has elődomborodik, a bordák alsó részei közelednek a csípőlapátokhoz, súlyos esetben el is érhetik azokat, ezzel is növelve a panaszokat. Jellegzetes lesz tehát a beteg testtartása, mivel a test egyensúlyát csak úgy tudják megtartani, hogy könyökeiket hátrahúzzák, vagy hátratett kézzel állnak. Sokan a nap végére egyre jobban előregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Ennek köszönhetően megváltozik a gerinc terhelése. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik. Következményként kis erőbehatásra csonttörések jönnek létre, leggyakoribbak a csigolyák, a combnyak és a csukló törése.
Diagnosztikus eljárások: Hogyan lehet megállapítani a csontritkulást?
A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése és különböző vizsgálatok alapján kezdeti időszakban általában a reumatológus állapítja meg.
Rosszabb esetben egy elszenvedett csonttörés kapcsán derül ki a betegség.
Laboratóriumi vizsgálatok
Egyrészt a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást, másrészt az egyéb betegségekhez társuló csontritkulás felderítésében van szerepük.
Röntgenvizsgálatok
A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és bizonyos mértékig megítélhető mésztartalmuk normális, vagy csökkent mennyisége. Azonban a csontveszteségnek el kell érnie a 30 - 40%-ot ahhoz, hogy a röntgenen látható legyen a különbség, ezért érthetően ez a módszer a kezdeti, még jóval kisebb mértékű csontritkulás felderítésére nem alkalmas.
Hogyan vizsgáljuk a csont ásványianyag-tartalmát, a csontsűrűséget?
A hagyományos röntgenfelvételek alapján tehát nem állapítható meg pontosan a csontsűrűség.
Pontos mérésre szolgálnak a csontsűrűségmérő készülékek, amelyek segítségével nagy pontossággal meghatározhatjuk a test különböző részein a csontok ásványianyag-tartalmát.
Leggyakoribb mérési helyek a csukló, a gerinc és a combnyak. A mért érték összehasonlításra kerül az azonos nemű, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkező 30 éves népcsoport csontsűrűségével.
A készülékek röntgensugárzással működnek, elsősorban a rizikótényezőkkel (lásd előbb) rendelkező emberek csontsűrűségének mérésére használják.
A csontritkulás megállapításához azonban nem elég ez a műszeres vizsgálat, ezen túlmenően gondos klinikai és laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van.
Milyen sűrűn kell ezeket a vizsgálatokat megismételni?
A röntgensugárzással működő, modern készülékek sugárterhelése kicsi, körülbelül az ágyéki gerincről készített hagyományos röntgenfelvételkor kapott sugárterhelés 3% - a. Ebből következik, hogy a vizsgálat az egészségre ártalmasság tekintetében korlátozás nélkül megismételhető - kivételt a terhesek képeznek, akiken a vizsgálat elvégzésére nem kerülhet sor. A mérések pontatlansága és a csontleépülés évi várható változása miatt egy éven belüli megismétlésének nincs értelme. A vizsgálatok szükségességét orvosának kell eldöntenie, a rizikótényezők alapos feltérképezése alapján.
Terápia: a kialakult csontritkulás kezelése
A kezelés egyszerre több támadásponton történik és függ a csontritkulásban szenvedő betegek korától, aktuális állapotától.
Csonttöréssel szövődött esetekben műtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás lehet az elsődleges, panaszt alig okozó esetekben az aktív mozgásterápián van a hangsúly.
Mindannyiunkra vonatkoznak a megelőzés étrendi és mozgásterápiás ajánlásai.
A csontritkulás étrendi kezelése
A csontritkulás folyamata megfelelő táplálkozással megelőzhető, illetve ha már kialakult, akkor mérsékelhető.
Dietetikusi oldalról a fő hangsúlyt a csontritkulás megelőzésére helyezzik, így a prevenció két vonalon fut:
1. Primer prevenció, amely célja az optimális csúcscsonttömeg elérése gyermek- és serdülőkorban a fiatal felnőttkorig.
2. Szekunder prevenció, amely célja a csontvesztés lassítása felnőttkorban.
A már diagnosztizált osteoporosis terápiájában a gyógyszeres kezelés és a gyógytorna mellett nagyon fontos a jól felépített diéta is.
A betegeinkben állandóan tudatosítani kell, hogy a csontszövet egy aktív, élő testszövet, ami folyamatosan újraépíti önmagát. Ehhez az újjáépítéshez megfelelő tápanyagokra van szüksége. Elsősorban kalciumra. De a kalciumszükséglet kielégítése mellett mindig figyelni kell a megfelelő energiabevitelre és az étrend optimális tápanyag-összetételére is.
Energia: az étrend energiatartalma igazodjon a beteg tápláltsági állapotához. Itt szeretném megemlíteni, hogy nagyon figyeljünk oda a fogyókúrázó betegeinkre, mert egy felkapott, divatos, élettani szempontból rosszul összeállított energiaszegény diéta direkt módon rontja csontjaink egészségi állapotát. Ha a betegeink között találunk súlyosan alultápláltat, akkor pedig mindenképpen ajánlanunk kell a szájon keresztül fogyasztható ízesített, gyógyszertári tápszerek fogyasztását.
Fehérje: 1 g/ttkg/nap (12 E%). Túlságosan bőséges fehérjefelvétel növeli a kalcium ürítését a vizelettel, de ugyanakkor a kielégítő mennyiségű esszenciális aminosavat tartalmazó fehérje bevitele nélkülözhetetlen az optimális csontképződéshez.
Zsír: 1 g/ttkg/nap (max. 30 E%). Túlzott bevitele a kalcium hasznosulását rontja. Érdemes felhívni betegeink figyelmét a zsírszegény konyhatechnológiára. Használják minél több étel elkészítésénél azokat az eszközöket, amelyek segítségével megvalósítható a minimális zsírbevitel (pl. cserépedény, grillsütő, rostsütő, sütőzacskó, jénai tálak, alufólia stb.).
A hosszú láncú telítetlen zsírsavak (növényi olajok, halolaj) a kalciummal oldhatatlan szappant képeznek.
Szénhidrát: 4-6 g/ttkg/nap (58 E%)
Kalcium: Újjáépíti, erősíti csontszerkezetünket.
Az életkornak megfelelő ajánlás a következő:
|
Gyermekkorban |
500-800 mg/nap |
|
Felnőttek számára átlagosan |
1000-1200 mg/nap |
|
Áldott állapotban lévő és szoptató édesanyáknak |
1200-1500 mg/nap |
|
Már diagnosztizált osteoporosisos betegeknek |
1500 mg/nap |
Magyarországon a felnőtt lakosság kalciumbevitele nem haladja meg a napi 500-600 mg-ot. Ha minden lakos a napi megszokott táplálkozásán felül elfogyasztana ˝ liter tejet, akkor ezzel biztosítaná szervezete számára a hiányzó 600 mg kalciumot.
|
Az ételek és élelmiszerek kalciumtartalma |
||
|
Nagy |
Közepes |
Csekély |
|
|
gesztenye 95 mg |
vörös ribizke 57 mg |
|
mák 968 mg |
sovány túró 90 mg |
kelkáposzta 57 mg |
|
parmezán sajt 850 mg |
földimogyoró 99 mg |
szeder 52 mg |
|
ementáli sajtok 800 mg |
tojássárgája 80 mg |
élesztős sütemény 52 mg |
|
trappista, Óvári 600 mg |
paradicsomos hal 78 mg |
szilvaíz 50 mg |
|
juhsajt, juhtúró 400 mg |
lencse 74 mg |
csipkebogyó 50 mg |
|
sűrített tej 300 mg |
csipkebogyóíz 70 mg |
naspolya 49 mg |
|
mogyoró 290 mg |
hekk 69 mg |
csiperke 45 mg |
|
olajos hal 270 mg |
tökmag 66 mg |
narancs 44 mg |
|
mandula 238 mg |
birsalma 66 mg |
zöldborsó 41 m |
|
fogas 210 mg |
sütőtök 40 mg |
|
|
dióbél 202 mg |
aszalt szilva 40 mg |
|
|
szója 200 mg |
tojás 40 mg |
|
|
tejszínes krémsajt 180 mg |
méz 40 mg |
|
|
juhtej 180 mg |
meggy 35 mg |
|
|
tejföl 130 mg |
||
|
paraj, búza 133 mg |
||
|
tej, kefír, joghurt 120 mg |
||
|
napraforgó 118 mg |
||
|
sóska 113 mg |
||
|
banán, mazsola 110 mg |
||
|
szárazbab 106 mg |
||
A táblázatból kitűnik, hogy a parajnak és a szárazbabnak közel annyi a kalciumtartalma, mint a tejnek. Azonban figyelembe kell vennünk, hogy a növényekben (pl: paraj, sóska, rebarbara, zellergumó) lévő oxál- és fitinsav (pl: szárazhüvelyesek, búzakorpa) oldhatatlan komplexet képez a kalciummal, és így csökkenti a felszívódást, míg a tejben lévő laktóz és a savanyú közeg elősegíti azt. Sajnos a vegán étrenden lévő betegeink pontosan azokból a zöldségekből, növényekből fogyasztanak jelentős mennyiséget, amelyek nagyon gazdagok a kalcium felszívódását gátló anyagokban.
|
Az egészséges csontok kialakulását segítő és gátló tényezők |
|
|
Segítő tényezők |
Gátló tényezők |
|
laktóz |
rossz tápláltsági állapot |
|
savas közeg |
túlzott fehérjefogyasztás („húst hússal”) |
|
kalcium bevitel |
túlzott zsírfogyasztás |
|
D, A, K és C vitaminok |
oxalát, fitát |
|
Cu, Mn, Zn, F, Mg |
túlzott foszforbevitel (pl: kóla) |
|
túlzott rostfogyasztás (korpatabletták) |
|
|
túlzott alkoholbevitel |
|
|
nagy mennyiségű koffein |
|
|
az ételek túlzott mértékű sózása |
|
D-vitamin: fokozza a kalcium felszívódását, és segíti a csontokba történő beépülését. Szervezetünkben a D-vitamin növeli a kalcium-felszívódás hatékonyságát a belekből, csökkenti a szervezet kalcium ürítését, valamint a vázrendszerben elősegíti a csontképzést.
Feltételezhető, hogy az időskorúak D-vitamin ellátottsága nem megfelelő. Gyermek – és fiatal felnőttkorban napi 400 NE az ajánlott, idősebb korban napi 600-800 NE.
Jellemző D-vitamin források: máj, tojás, tej, tejtermékek, halolaj.
Élelmiszerek fogyasztásával nem áll fenn a túladagolás veszélye. Indokolatlan mennyiségben fogyasztott D-vitamin tablettánál ellenben igen (étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés , fokozott vizeletkiválasztás, gyengeség, idegesség, szomjúság).
Foszfor: Nemcsak a bevitt foszfor mennyisége, hanem a kalciumhoz viszonyított aránya is fontos. Ideális a Ca:P arány ha 1:1, vagy 1,5:1. Ha a táplálékok közel azonos mennyiségben tartalmazzák mindkettőt, akkor a foszfor segíti a kalciumnak a csontokba való beépülését, és csökkenti a vizelettel távozó kalcium mennyiséget.
Ha a foszfor aránya lényegesen meghaladja a kalciumét, akkor a magas szérumfoszforszint csökkentését célzó mechanizmusok révén a csontokból kalcium szabadul fel. Jelenlegi táplálkozásunk következménye: túlzott foszfor-bevitel. „Bűnösök”: kólafélék, szénsavas üdítőitalok, ömlesztett sajtok, belsőségek, szárazhüvelyesek, készételek, konzervek, krémporok. További foszforforrás a húsok, húskészítmények, olajos magvak.
Ajánlott mennyiség: 700 mg/nap
A-vitamin: a csontok hosszanti növekedését segíti elő. Források: sárgarépa, sütőtök, bimbóskel, fűszerpaprika, kajszibarack, tej, tojás, vaj, sertésmáj.
K-vitamin: szerepe van a csontfehérje szintézisében, a csont mátrixának kialakításában. (Az ásványi kristályok a csontfehérjébe épülnek be. K-vitamin hiányában a károsodott fehérje nem képes megkötni az ásványi kristályokat. Ezen állapot kialakulhat túlzott antibiotikum fogyasztás következtében is.)
Források: brokkoli, saláta, paraj, káposzta, paradicsom, tej, tejtermékek, máj.
K-vitamin hiány alakulhat ki a Syncumart szedők körében. Ezért a tartósan antikoaguláns kezelésben részesülők (idősek!) táplálkozásában gondolni kell erre a tényre is, és kellő mennyiségű komplett fehérjével kompenzálni kell a kieső funkciót.
C-vitamin: szükséges a csontszöveti fehérje (kollagén) képződéséhez.
Források: alma, gyümölcsök, savanyú káposzta, zöldségek.
Fluor: növeli a csontképzést.
Források: halak, tea, fluorozott ásványvizek.
Mangán, réz, magnézium: kedvezően hat a csontképzésre.
Valamennyi megtalálható pl. a dióban és a zöldborsóban.
A túlzott só (nátrium) bevitel növeli a kalciumürítést. Magyarországon a sófogyasztás az optimális 2-3-szorosát is eléri. Sót igen nagy mennyiségben tartalmaznak a húsipari termékek, a sajtok, a készételek: levesek, mártások, ketchup stb.
Gyomorsavtúltengés esetén savlekötőként alkalmazott alumíniumtartalmú antacidok növelik a kalciumürítést, ezáltal növelik a csontritkulás kockázatát.
Ha a beteg tartósan gabonakorpát fogyaszt obstipatio, diverticulosis kezelésére, számításba kell venni a kalcium, a cink és a vas hiányos felszívódását.
A kávé, a fekete tea, a koffeint tartalmazó kóla típusú italok is diuresis fokozásával vezethetnek negatív kalciumegyensúlyhoz. Minden csésze kávé 100 mg-al emeli a kalciumszükségletet, ezért különösen csekély bevitel esetén kerülni kell a kávézást.
A szénsavas üdítők savanyúságát általában foszforsavval szabályozzák, ezért ezek kalciumot képesek megkötni a szervezetben, meggátolva felszívódását. Egy-egy pohár szénsavas üdítő az ebéd után semlegesítheti az étkezés összes kalciumtartalmát.
Fizioterápia
A fájdalomcsillapító, az izmok vérkeringését javító elektromos kezelések fontos kiegészítői a gyógyszereknek. Ahogyan a fentiekből is kitűnik, legfontosabb azonban a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna, mely kiegészíthető víz alatti tornával és úszással is. Ez az izomzat karbantartására, a csontok ásványianyag-tartalmának növelésére és a csonttörések utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas.
Gyógyszeres kezelés
A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kívánó feladat. Ezt bízza mindenkor kezelőorvosára, ne hallgasson az ismerősökre. A csontritkulás elleni gyógyszeres kezelést két alapvető csoportra oszthatjuk. Az egyik a felborult csontújraképződés egyensúlyát állítja helyre, míg a másik fő feladata a fájdalom csillapítása. A hosszú ideig ható szerek egyik csoportja a csontfaló sejtek működését csökkenti, másik a csontfelépítést serkenti. Igen fontos, hogy az aktív D-vitamin készítmények kivételével a normál táplálkozás mellett is a többi szerhez kiegészítőként kálcium szedése ajánlott.
Mostanában megelőzésként és kezelésként is alkalmaznak hormonokat, főleg a nők változó kori csontritkulásában, ezt a reumatológus és a nőgyógyász közösen állítja be és ellenőrzi.
Fájdalomcsillapítóként számos gyógyszer alkalmazható. Igen jó hatásúak a különböző külső bedörzsölők, melyeknek nemcsak gyógyszer-, hanem hőhatásukat (meleg, hideg érzet) is jól ki lehet használni a feszülő lágyrészek (izmok) bedörzsölésekor.
Mozgásterápia
Csontsűrűségméréssel igazolták, hogy a rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása. A rendszeresen erősített hát- és hasizomzat mintegy természetes fűzőként veszi körül a gerincet, javítja tartását, csökkenti a feszülésből származó fájdalmat és védi a csigolyákat a különböző külső erőkkel szemben, csökkentve a törések kialakulásának veszélyét. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres torna végzése szükséges. A tornát végezhetjük csoportosan - esetleg gyógytornász vezetésével, vagy különböző gyógytornakazetták irányításával (ma már audio- és videokazetták egyaránt kaphatók).
Az úszás, ezen belül a hátúszás előnyös.
Segédeszközök
Főleg az idősebb emberek mozgásának biztonságosabbá tétele céljából ajánlatos a bot, esetleg a járókeret használata. Szintén az idősebb emberek számára ajánljuk a különböző hosszúságú gerincfűzők alkalmazását. A fűzők nagyobb megterhelés esetén stabilizálják, megtartják a gerincet, javítják a testtartást, átmenetileg pótolják a hiányzó, vagy legyengült izomzatot. Rendelkezésre áll fürdőkádba tehető ülőke, fürdéshez kapaszkodók, kádba és kád elé tehető gumiszőnyegek, jó szolgálatot tesznek a szőnyeg csúszásgátlók a szobában is.
Fontos tanácsok
A csontritkulásban szenvedő beteg
1. ne emeljen, cipeljen, kerülje a hajolást
2. sajátítsa el a gerinckímélő életmódot
3. óvakodjon az eleséstől; járását - ha szükséges - segédeszközzel tegye biztonságossá, rendezze át lakását úgy, hogy minden könnyen elérhető legyen
4. tornásszon rendszeresen
5. ússzon rendszeresen
6. sokat tartózkodjon a szabad levegőn, sétáljon gyakran, táncoljon, biciklizzen
7. figyeljen oda táplálkozására
8. nagyobb megterhelés esetén hordjon fűzőt
9. kerülje a megerőltető, tartós terhelést, találja meg a munka és a pihenés közötti helyes arányt
10. tartson állandó kapcsolatot kezelőorvosával és gyógytornászával.
Segíthet az előrehajolás megakadályozásában a megfelelő magasságú vasalódeszka, konyhai munkaasztal kialakítása. A székre tett jó háttámasz is pihentet, fájdalmat csökkent.
Prevenció: Hogyan előzhető meg a csontritkulás?
A megelőzés alapja a lehető nagyobb csonttömeg elérése.
Ezt viszont már gyermekkorban kell elkezdeni.
Ha már saját magunk nem is tudunk mindig sokat tenni, de gyermekeink és unokáink egészséges nevelésével elérhető, hogy a később esetleg csontritkulásban szenvedők köre számottevően csökkenjen. Ebben főleg a rizikótényezők elkerülésének és az egészséges életmódnak van jelentős szerepe.
Szerző: Szalayné Kónya Zsuzsa
Debreceni Egyetem
Orvosi és Egészségtudományi Egyetem
(Forrás: doki.net, medlist.com)