Mi okozza a fájdalmas vérzést?
Ha a méh normálisnál kisebb (hipoplázia uteri), az azt mutatja, hogy a petefészkek a fejlődés évei alatt túl kevés hormont termeltek. Ilyenkor a vérzések már az első megjelenéstől kezdve fájdalmasak szoktak lenni.
Egyes lányoknak kb. négyhetenként igen heves, alig elviselhető fájdalmaik vannak, de minden vérzés nélkül. Nekik a szűzhártyájukon nincs meg az a nyílás, amin keresztül a menstruáció kiürül. Valójában tehát menstruálnak, de a vér a szűzhártya mögött halmozódik fel, így az orvos segítsége feltétlenül szükséges.
Fájdalmas menstruációt kiválthat és fenntarthat lelki tényező is. Pszichológusok szerint tudat alatti gátlás alakulhat ki a serdülőben az ellen, hogy „nő legyen”. Vannak, akik minden hónapban már úgy várják a vérzést, hogy az fájdalmas lesz és ez az aggodalom önmaga is kiválthatja a fájdalmat.
Máskor kiváltó tényező lehet a nem kívánt terhességtől való félelem vagy éppen ellenkezőleg az is, hogy nagyon szeretne gyermeket, és amikor menstruációja megjön, havonta csalódottnak érzi magát.
Ha a menstruáció csak évek vagy évtizedek után lesz fájdalmas, akkor szervi okokra kell gondolni, pl. miómás gócra, a belső nemi szervek gyulladására (petefészekgyulladás).
Gyakran idéz elő fájdalmat a méhbe helyezett fogamzásgátló eszköz, a kismedencebeli fertőzés és gyulladás, a méhizomzat daganata, polipja, a hibásan fejlődött méh és hüvely, a petefészektömlő és a méhnyak szűkülete.
A szinte elviselhetetlenségig fokozódó menstruációs fájdalmat endometrózis is fenntarthatja. Ennek a betegségen a lényege, hogy méhnyálkahártya-szövet található olyan helyeken is, ahol annak nem kellene lennie. Endometrózis nem rák, tehát nem kóros szövetről van szó. A méhfal izomrostjai közé méhnyálkahártya ékelődik be, s a havi vérzés időpontjához közeledvén ez a nyálkahártya is megduzzad, majd bevérzik, ám a véres váladék nem tud az izomzatból kiürülni, egyre jobban feszíti a méh falát.
Az idegrendszer kóros reflexe szintén fájdalmas havi vérzéshez vezethet. Ha a menstruáció alkalmával egyéb ok miatt fájdalom gyötri a nőt, s ez néhányszor megismétlődik, feltételes reflex alakulhat ki, ami miatt a fájdalom akkor is megjelenhet menstruációkor, ha az oka már megszűnt.
A központi idegrendszer túlérzékenysége ludas a lelki eredetű menstruációs fájdalomban. Ezt előidézheti az, hogy a kislányt vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelően készítik fel az első havi vérzés bekövetkezésére, s lelki megrázkódtatása egyebek között havi vérzésének a fájdalmában nyilvánul meg. De rossz hatással lehet rá az is, ha a menstruáció idején túlságosan dédelgetik és kímélik őt, illetőleg ha családjának valamelyik nőtagja vagy valamelyik osztálytársa, barátnője fájdalmas havi vérzéssel küszködik. Ezzel magyarázható, hogy egy-egy osztályban olykor szinte „járványszerűen” terjed a fájdalmas menstruáció.
A menstruációs fájdalom rendszerint néhány órával a vérzés megindulása előtt kezdőik, s változó ideig tart. Akadnak azonban olyan nők is, akiknek már nyolc-tíz nappal a menstruáció előtt, másoknak az azt megelőző egy-két napban, vagy a vérzés megindulása után, esetleg a végén támad fájdalmuk. Van, akinek néhány óra alatt csillapodik a fájdalma, a többséget azonban jó egy napon át kínozza. Szerencsére csak ritkán fordul elő, hogy a fájdalom két-három napig vagy még tovább is elhúzódik.
A tekintetben, hogy a tompa, húzó, nyilalló fájdalom hol érezhető, szintén egyéni különbségek figyelhetők meg. A fájdalom góca az alhasban van, de kisugározhat a hát alsó részébe és a combba is, és gyengeségérzés, hányinger, hányás, fejfájás és hasmenés társulhat hozzá.
Milyen élettani és biokémiai mechanizmus idézi elő a menstruációs fájdalmat?
Habár a köztiagybeli hipotalamuszban képződő és az agyalapi mirigyből szabaddá váló vazopresszin hormon is beavatkozik a méhizomzat összehúzódásaiba, mind több bizonyíték van arra, hogy amikor a havi vérzéssel kapcsolatban csökkenni kezd a petefészekből származó nemi hormonok mennyisége, a méhben megszaporodik azoknak a zsírszerű anyagoknak (prosztaglandinoknak) a töménysége, amelyek növelik a méh belső nyomását és akaratlan összehúzódásainak a számát. Emiatt csökken a méhizomzat vérellátása, ez fájdalmat gerjeszt. Mi szól emellett? Az, hogy ha gyógyszerrel helyreállítják a rendes méhbeli nyomást, és csökkentik a méhösszehúzódások számát, az izomzat helyi vérszegénysége megszűnik, s a fájdalom elmúlik.
A prosztglandinok bajkeverő szerepét ez is mutatja: a prosztaglandin F2α (PGF2 α) éppen olyan mellékhatásokat: hányingert, hányást, hasmenést, fejfájást, görcsös méhösszehúzódást) okoz, mint amilyenek a fájdalmas havi vérzéskor is mutatkoznak. Ha pedig sikerül azt az enzimet (a prosztaglandin-szintetázt) bénítani, amely a PGG2 α létrejöttét lehetővé teszi, az elsődleges havi vérzést nem kíséri fájdalom.
Ez természetesen azt jelenti, hogy bizonyos enzimgátló készítményekkel sikeresen orvosolható a fájdalmas menstruáció. De mert e szereknek nemkívánatos gyomor-bél rendszeri, idegi és egyéb (bőrt, a légutakat, a vért, a szemet, a májat és a vesét magában foglaló) mellékhatásai lehetnek, nem minden nő kezelhető velük. Különösen azok szorulnak kíméletre, akik gyomor-bél rendszeri fekélyben szenvednek, illetőleg gyógyszerekre allergiásak.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a lányok céltudatos nemi nevelése és idejekorán való sok mozgás és sportolás), a vitaminokban bővelkedő helyes táplálkozás, a rendes nemi élet és nyugodt, kiegyensúlyozott családi és munkahelyi légkör mindig közrejátszhat a menstruációs fájdalom megszűnésében és megelőzésében.