Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A húsfogyasztás hatása a rák kialakulására

A vegetáriánus, de különösen a nyers, vegán étrendnek általános protektív (=védő) hatása van a daganatos megbetegedésekkel szemben.

Ennek összetevői az alacsony zsír-, a magas C- és E-vitamin-, illetőleg a magasabb karotin- és szelén fogyasztás, amelyek antioxidatív hatásuk révén biztosítják a védelmet a daganatos megbetegedések kifejlődésével szemben. A vegetáriánus táplálkozás tehát ismét a prevenció eszközének bizonyul.

 

A zsírfogyasztás és a rák

 

Az állati eredetű táplálékban található nagy mennyiségű zsiradék inkább promoter (elősegítő), mint initiator (kezdeményező, kiváltó) szerepet tölt be a rák előidézésében. A zsírokról tudható, hogy a test hormonszintjét megnövelik, ami szintén lehet a rák elősegítője. Ez érvényes a zsírok valamennyi fajtájára, tekintet nélkül az összetételükre.

A telített zsírok – mint a vaj és más állati eredetű zsiradékok – hozzásegítenek a rák kialakulásához, mivel merevvé teszik a sejtmembránokat, de a többszörösen telítetlen zsírok – például az olajok – túlzott fogyasztása is okozhat problémákat. A többszörösen telítetlen zsírok oxidációja is – pl. ismételt hevítés – rákkeltő szabad zsírsavgyököt hozhat létre. Ugyanakkor az egyszeresen telítetlen olajsavnak nincs ilyen hatása.


Az oxidált koleszterin az egyik leghatékonyabb karcinogén (rákkeltő) az élelemben. Oxidált koleszterin található pl. a tojásporban, a tejporban és a túlsütött húsban. Még a lefölözött tejből készült tejporban is marad elég tejzsír, hogy egy kevés oxidált koleszterint tartalmazzon. A teljes tejből készült tejpor viszont veszélyes mennyiségeket tartalmaz. Főleg az emlő- és vastagbéldaganatok esetében mutattak ki összefüggést a túlzott zsírfogyasztás és a daganatok keletkezése között. Az emlőrák kifejlődését azzal magyarázzák, hogy a zsírfogyasztás fokozza bizonyos ösztrogén hormonok (női nemi hormonok) elválasztását, amelyek elősegítik a mellrák kialakulását. A vastagbélrák esetében a zsírfogyasztás hatására megnövekedett epesav-elválasztást hangsúlyozzák, amely a vastagbélben másodlagos rákkeltő epesavakká alakul át. Azokban az országokban, ahol alacsony a zsírfogyasztás, ritkábban fordul elő az emlő- és a vastagbélrákos megbetegedés. Például Japánban az alacsony zsírfogyasztásnak köszönhetően mindkét daganatos megbetegedés ritkább.

Úgy tűnik, hogy a tojásfogyasztás férfiaknál és nőknél egyaránt megnöveli a vastagbélrák kockázatát, és 3,6-szor több férfi hal meg prosztatarákban azok közül, akik sok húst, tejet és sajtot fogyasztanak, azokhoz képest, akik keveset.

Különösen veszélyes a magas zsírfogyasztás alacsony élelmirost fogyasztás mellett. Ahol a zsírfogyasztás és a diétásrost-fogyasztás aránya (hányadosa) alacsony (2 körüli érték), az emlőrák ritkábban fordul elő. Hazánkban a zsírfogyasztás 1989-ben elérte a napi 150 grammot, míg a rostfogyasztás 20 gramm körül ingadozott. Az arány 7-8-szoros, ami maga után vonja az emlőrák gyakoribb előfordulását.


A húsfogyasztás és a rák


Dr. Josef Issels rákspecialista, egy világhírű rákklinika igazgatója szerint a túlzott húsevés és más, magas koleszterintartalmú ételek fogyasztása nemcsak az érelmeszesedést segíti elő – és következésképpen a vérkeringési zavarokat -, nemcsak a sejtek oxigénellátottságát csökkenti, hanem a daganat kifejlődésének kockázatát is növeli. Emberek és állatok esetében egyaránt megfigyelések tanúsítják, hogy a hús és az állati zsírok fogyasztásának korlátozása (a vajat is beleértve) csökkenti a rák kockázatát.


A kutatások valóban igazolták, hogy az állati termékek (hús, tej, sajt, tojás) fogyasztóinál az összes rákos megbetegedés kockázata 3-4-szer magasabb, mint azok esetében, akik nem fogyasztják ezeket az ételeket. Az Egyesült államokban a Harvard Egyetemen nemrég fejezték be egy tanulmányt: hat éven át 89 000 nőt kísértek figyelemmel, és arra a következtetésre jutottak, hogy a vörös húsok és az állati zsiradékok nagyarányú fogyasztása növeli a vastagbélrák kockázatát.


Úgy látszik, hogy a magas hústartalmú étrend mellett több az emlő-, a bél- és a prosztatarák. A vegetáriánus férfiak között ritkábban fordul elő a prosztatarák, mint a mindenevő férfiak körében.


Mindezen tények hátterében kétségtelenül az áll, hogy a húsban gazdag táplálkozás szénhidrátban, rostban szegény, ám fehérjében túl bőséges. A túlzott fehérjebevitel a lebontási folyamatok során rákkeltő vegyületek képződését indukálja (pl. ammónia, fenol és krezol), amelyek hosszú időn át panganak a bélrendszerben, mivel nincs megfelelő mennyiségű rostanyag, hogy megkösse és kiürítse őket a szervezetből.



A túlzott fehérjefogyasztás és a rák


1989-ben 109 g/főre esett a napi fehérjefogyasztás Magyarországon. Ez mindenképpen túlzott, hiszen 100g/nap feletti fogyasztás esetén kb. 3 g ammónia képződik a vastagbélben, ami a daganatképző nitrózamin képződését segíti elő. (A napi fehérjeajánlás annyi gramm, ahány kilogramm a testtömegünk, a napi fehérjeminimum egy felnőtt ember esetén kb. 40 g.)

A legtöbb vezető rákkutató és táplálkozástanban járatos orvos meg van győződve arról, hogy a rák f okainak egyike a túlzott fehérjebevitel, és a szervezet képtelensége a megfelelő emésztésre és felhasználásra.


Miért az állati fehérjéket terheli nagyobb felelősség ebben a folyamatban?


A növényi fehérjék több elágazó láncú aminosavat tartalmaznak, mint az állati eredetűek, és emiatt könnyebben emészthetők. Ezzel szemben az állati fehérjék gazdagok kéntartalmú aminosavakban (cisztein, metionin), és sok bennük az aromás aminosav is (fenilalanin, tirozin). Ezek az aminosavak túlzott bevitelük során krezollá és fenollá bomlanak le, amelyek a bőr- és a vastagbélrák kialakulását erősítik, s különböző degeneratív betegségek megjelenésével hozzák őket összefüggésbe.


Reisinger Orsolya: Mérlegen a vegetarianizmus

Keresés