A légzőrendszer

A légzőrendszer

 

A légzés lényegében nem más, mint a szervezet és a külső környezet közötti – a tüdőhólyagocskák (alveolusok) szintjén lezajló – gázcsere, amelynek során oxigénfelvétel (O2) és szén-dioxidleadás (CO2) történik.

A légzőrendszer – amelyben ez a folyamat elbonyolódik – a száj- és orrnyílásonkon keresztül áll kapcsolatban a külvilággal, befelé pedig a garatban, a gégében és a légcsőben folytatódik. Ezt követően két főhörgőre oszlik, ezek pedig faágszerűen további hörgőkre (bronchusok), majd hörgőcskékre (bronchiolusok) ágaznak, - az utóbbiaknak megfelelő tüdőállomány a tüdőlebenyke (lobulus pulmonis) -, majd a tüdőhólyagocskákban (alveoli pulmonum) végződnek.


A tüdők (pulmones)

A légzőrendszer alapvető fontosságú részét képezi ez a két terjedelmes, rugalmas, kúp alakú szerv, amelyek felszíne sima és fénylő, színe pedig sötétkékes-vövöseszürke. A tüdők alsó felszíne alkalmazkodik a rekesz jobb és bal domborulatának alakjához; középen pedig a szívet fogják közre. A jobb tüdő – amely a balnál nagyobb -, három lebenyből áll. A lebenyeket egy ferde és egy haránt barázda választja el egymástól. A kisebb bal tüdő csak két lebenyből áll, ezek között egy ferde hasadék húzódik. A tüdőket egy-egy savós hártya – a belső és külső lemezből álló mellhártya (pleura) – külön-külön borítja: a külső vagy fali lemez a mellüreg belső falához tapad, belső vagy zsigeri lemeze pedig a tüdők külső felszínén található. A pleura két lemeze között keskeny kevés folyadékot tartalmazó üreg található, amely a lemezekt síkossá és fénylővé teszi, valamint elősegíti a tüdőnek a be- és kilégzéshez szükséges elmozdulásait anélkül, hogy ennek során a mellhártyalemezek közvetlen kapcsolatba kerülnének egymással. Mellhártyagyulladás (pleuritis) esetén ez a folyadék – amelyet maguk az említett lemezek választanak el – jelentősen megszaporodik, és ilyenkor szükségessé válhat – az orvosi beavatkozással való leszívása.


A garat (pharynx)


A gége (larynx)

Körülbelül 43 mm hosszúságú cső, amely a nyelőcső előtt helyezkedik el. Kezdeti részének alakja nyelvhez hasonlít, ezt részben a pajzsporc, részben pedig a gégefedő veszi körül. A metszet alapján továbbhaladva a következő részeket különítjük el:

  1. kiszélesedett rész, amely a két álhangszalagot tartalmazza
  2. valamivel lejjebb található a két valódi hangszalag.
  3. a valódi hangszalagok között helyezkedik el a gégeüreg (ventriculus laryngis)
  4. hangrés (glottis), az egymással párhuzamosan futó két hangszalg közötti szűk rés.

A gégét négy porc alkotja:

  1. a pajzsporc (cartilago thyroidea)
  2. gyűrűporc (cartilago cricoidea)
  3. kannaporc (cartilago arytenoidea)
  4. gégefedő (epiglottis)



A légcső (trachea)

A légcső vázát 16-18, C-alakú porc alkotja; hátul ezek a porcok nyitottak, ezáltal a légcső hátsó falát – simaizom-nyalábokat is tartalmazó – összefüggő hártyás fal képezi. A légcső üregét nyálkahártya béleli, amelynek felszínét csillószőrös hengerhám borítja. A csillók csapkodása hajtja ki a levegővel bekerült kisebb szennyeződéseket a légcsőből.

A hörgők (bronchi)

A két főhörgő a légcső kettéválásából jön létre, és – ahhoz hasonlóan – gyűrű alakú porcokból áll. A további elágazások behatolnak a tüdő szivacsos állományába. A hörgők faágszerű elágazódásai vakon végződnek a tüdőhólyagocskákban (alveolusokban), ahol – különböző, bonyolultfizikai és kémiaia folyamatok során – végbemegy a gázcsere: a széncioxid leadása a környezetbe, és az oxigén felvétele a levegőből. Számítások szerint – az emberi szervezetben található, kb.300-400 millió alveolus összfelülete eléri a 100-150 m2-t.

Mindkét tüdőbe a (vénás vért szállító) tüdőverőér (arteria pulmonalis) 1-1 ága nyomul ve. Ennek elágazódásából jön létre végül az a vénás hajszálérfonat, amely valamennyi alveolus felületét beborítja. Az aortából származó rami bronchiales a tüdőállományt tápláló (nutritív), friss vért szállító erek rendszere.
Mindkét tüdőből 2-2 tüdővisszér (vena pulmonalis) lép ki (az összegyűjtött arériás vért szállítva a szív bal pitvarába). A vv. bronchiales a tüdők nutritív rendszeréből szállítják el a vénás vért. Végül meg kell említeni a vérerek mellett haladó nyirokereket is.