Tárkony (Artemisia dracunculus)
Gyógyhatása
Remek gyomorerősítő, mivel fokozza a gyomornedv-elválasztást, ezáltal pedig serkenti az emésztést, és javítja az étvágyat is. Az ókori görögök a fogfájás csillapítására használták, mely arra vezethető vissza, hogy illóolaja fájdalomcsillapító vegyületet, eugenolt tartalmaz. Ezen kívül a tárkonyolaj hatásos egyes fertőzéseket okozó baktériumok ellen is. Jótékony hatású sárgaság és a májelzáródás esetén is, de alkalmazták reuma ellen is. Enyhe vérnyomáscsökkentő, valamint nyugtatja az idegeket, csökkenti a szorongást, és megkönnyíti az elalvást is. Fűszerként kiválóan alkalmazható sószegény diétához.
Felhasználás külsőleg
Inhaláló szer készíthető a tárkony leveléből, amely csillapítja a fejfájást.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- étvágytalanság
- magas vérnyomás
- fogfájás
- gyomorbántalom
- gyomorrontás
- bélférgesség
- sárgaság
- skorbut
- fejfájás
- reuma
- szorongás
- alvászavar
- májproblémák
Tárkony tea készítése
250 ml forrásban lévő vízzel öntsön fel egy evőkanálnyi tárkonyt. Hagyja állni 10 percig, majd szűrje le. Naponta maximum 2 csésze fogyasztása ajánlott.
Ellenjavallat
Nagy mértékben történő fogyasztása allergiás reakciót válthat ki! Terhes és szoptató nők számára óvatos használata ajánlott!
Tárkony hatása röviden
Vérnyomás-csökkentő, étvágyjavító, epehajtó, enyhe nyugtató.
Hatóanyagai: illóolaj (esztragol), béta-pinén, alfa-pinén, kamfén, limonén, cseranyag, keserűanyag
Népies neve: esztragon, tárkonyüröm, esztergafű.
Angol neve: tarragon.
Hasznos része: A tárkony drogként felhasználható része a szárított föld feletti virágzó hajtása (Dracunculi herba) és a belőle kinyert illóolaj (Dracunculi aetheroleum).
Gyűjtése, szedése, tárolása
Az egy éves növényről csak egyszer lehet aratni, míg a több éves növényekről már kétszer, vagy akár háromszor. A virágzás kezdetén történik az első szedés, amely július végétől esedékes, a második gyűjtés pedig a kora őszi időszakra esik. A tárkony felső részéből 7-8 centimétert szabad vágni, mert ha túl nagy rész kerül lekaszálásra, akkor későn fog kihajtani a növény, vagy akár el is pusztulhat. A begyűjtött tárkonyt árnyékos helyen, vékonyan kiterítve érdemes szárítani.
Története
A latin eredetű tudományos fajneve a drancunculusból, vagyis a kis sárkány megnevezésből ered, nemzetségneve pedig az ókorra vezethető vissza, amikor is Plinius nevezi meg artemisia névvel. Artemisz görög istennő neve fedezhető fel a görög artemiszia terminusban, mivel a tárkonyt az ókorban főként a női bajok orvosának tartották.
Európa területére a XI. században került a keresztes lovagoknak köszönhetően. Magyar nyelvemlékeink közül először a Besztercei Szójegyzékben tűnik fel 1395 körül, de később a Schlägli Szójegyzékben is felfedezhető. A latin tarcon szóból vehette át a magyar nyelv, mint más virág-és növényneveket is, viszont esztragon megnevezése a francia estragonból kerülhetett át a nyelvünkbe. A francia konyhaművészet egyik legfőbb kelléke, kiváló ízesítője a salátaönteteknek, a könnyű leveseknek és a szószoknak egyaránt.
Botanikai leírása, termesztése
A Távol-Keleten, a Kaukázusban és Ázsia területén őshonos, évelő növény. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának tagja, a fészekvirágzatúak (Asterales) rendjébe tartozik. Barázdált szára nagyjából 1,5 méter magasra nőhet. Levelei fényesek, kopasz a felületük, széleik pedig lándzsa alakúak. Fészekvirágzatát apró sárga vagy barnás színű virágok alkotják.
Nagy a fény-és a melegigénye, ettől függetlenül azonban jól bírja a fagyokat. Nem viseli jól a nagy vízmennyiséget, csak a virágszárak fejlődésekor van szüksége folyamatos öntözésre. Kedveli a tápanyagban gazdag talajokat, ideális élőhelyek számára a folyópartok és a nem vízállásos területek.
Magyarországon nem őshonos növény, csak termesztett formában található meg. Két változata a legismertebb: a francia tárkonyé (Artemisia dracunculus L.) és az orosz tárkonyé (Artemisia dracunculus L. var. redowsky Turcs.).
Felhasznált irodalom
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Rácz János: Gyógyhatású növények
