A tökéletes légzés

Gyenge légzés következtében a vérben megnő a széndioxid-koncentráció, így acidózis (túlsavasodás) lép fel. Ülő életmód esetén percenként 7 liter, séta közben 15 liter, lassú futás közben pedig 40 liter levegőt lélegzünk be. A séta tehát önmagában nem elegendő. Csak a napi legalább húszperces futás vagy egyéb intenzív testi erőkifejtés, kerékpározás, úszás stb. segítségével őrízhetjük meg hosszútávon egészségünket és erőnlétünket. Továbbá lényeges, hogy az aktív mozgást izzadás kísérje, valamint, hogy a pulzusunk legalább 10 percig 130-on kell tartanunk. A rövid edzés nem elég, sőt akár ártalmas is lehet.

Amikor mélyen lélegzünk, használjuk a rekeszizmot, ezáltal oxigén jut a tüdő minden részébe, nyomást gyakorolva a hasra. Ez a nyomás hozzájárul a jó emésztéshez, a fokozott oxigén ellátottság pozitívan befolyásolja a vér összetételét és keringését, erősödnek a szívizmok és a tüdő.

A vér zsírtartalmának kiegyensúlyozása is javul, ami hosszú távon csökkenti a szívinfarktus és a szélütés előfordulását. Emellett megfigyelhetjük a légzőgyakorlat pozitív hatását a máj, a lép és a hasnyálmirigy működésére is. A hasnyálmirigy jobb működésével a vércukorszint is kiegyensúlyozódik, csökkentve a késői cukorbetegség előfordulását.

Az „élelmiSZEREK”-ben sok veszélyes és rákkeltő anyag van, ami méregtelenítés hiányában felhalmozódhat a szervezetben és visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el.

Rendszeres sporttal, légzőgyakorlatokkal és magas rosttartalmú táplálékok fogyasztásával azonban fel tudjuk gyorsítani az emésztési folyamatot, és gyorsabban el tudjuk távolítani a rákkeltő vegyületeket, megakadályozva, hogy káros hatást fejtsenek ki.

A helyes légzés hatással van a tudati folyamatokra is, nyugtatja az idegrendszert, csökkenti a vérnyomást. Kilégzéskor eltávozik a sejtekből a felesleges széndioxid, ami a savtalanítás fontos eszköze.

A helyes légzés feltételei:

Szabad légutak

Az asztma, orrsövényferdülés, különböző allergiák, a megfázás nehezíti a légzést, és rákényszeríthet bennünket arra, hogy szájon át lélegezzünk, tovább mélyítve a helytelen légzésformát.

Helyes légzéstechnika

Lélegezzünk az orrunkon keresztül! A hideg levegő ezalatt felmelegszik, az orrjáratok belső falát borító csillószőrök megtisztítják, a melléküregek pedig nedvesítik a levegőt.

A teljes (jóga) légzés három légzésmódból tevődik össze:

1. Felső légzés: így lélegzik az európai nők kilencven százaléka. Ennél a légzésmódnál, mely a bordákat, a vállat és kulcscsontot emeli meg, csupán a tüdő felső részét használják. Ez a legfelszínesebb légzésforma, a levegőből csak minimális mennyiség jut be a tüdőbe.
2. Középlégzés: így lélegzik a legtöbb ember, ha nem végez ülőmunkát. Itt már egy kis hasi légzés is észlelhető, s a tüdő felső része helyett a középső telítődik meg levegővel.
3. Hasi légzés(rekeszizom-légzés): így lélegzik az erős testalkatú, egészséges foglalkozást űző európai ember. A tüdő egész alsó és középső része telítődik levegővel.
4. A rekeszizom erős elválasztó izomzat a hasi és a mellkasi szervek között. Nyugalmi állapotban felfelé domborodik a mellkas felé, működés közben egyre jobban lelapul, leszorítja a hasi szerveket, s ezáltal kidomborítja a hasat.
5. Ha figyelembe vesszük ezeket a légzési formákat, tényszerűen megállapíthatjuk, hogy az lenne a legtökéletesebb légzési mód, amely a tüdő alsó, középső és felső részét egyformán megtölti, s így a szervezetet a legtöbb oxigénhez juttatja. A tökéletes jógalégzés egyesíti magában a felső, középső és hasi légzésmódok minden előnyét az összes hátrányok kiküszöbölése mellett.
6. Teljes jógalégzés: légzés lassabban, mélyebben, és ellazultabban!
   1.  fázis: Hasfalunkat a rekeszizom működtetésével lassan előretoljuk, azaz kidüllesztjük, anélkül hogy tudatosan lélegzetet próbálnánk venni. Meglepődve tapasztalhatjuk, hogy pusztán a has kidomborításával levegő áramlik tüdőnk alsó részébe. Legjobb, ha a gyakorlat megkezdése előtt két tenyerünket – legalábbis kezdetben – hasunkra tesszük, hogy ezáltal ellenőrizhessük mozgását.
   2. fázis: Alsó bordáinkat és mellkasunk középső részét tágítjuk, fokozatosan”átvéve” a levegőt az alsó részből. Ez a fázis a középlégzésnek felel meg.
   3. fázis: A mellkas teljes kidomborítása közben annyi levegőt szívunk be, amennyi kitágult tüdőnkben elfér. E végső fázisnál a hasat behúzzuk, hogy tüdőnknek támaszul szolgálhasson, s ugyanakkor a felső tüdőlebenyek is teljesen megteljenek levegővel. Az utolsó ütem tehát egy tökéletesen végzett felsőlégzés.
   4. fázis: Most az orrunkon át lassan kifújjuk a levegőt, úgy hogy ugyanabban a sorrendben lélegezzük ki, mint ahogyan a belégzést végeztük: először behúzzuk a hasfalat, utána összeszorítjuk alsó bordáinkat, végül leeresztjük a kulcscsontot és a vállat. Kilégzéskor has- és bordaizmainkat szorítsuk annyira össze, hogy a legcsekélyebb maradék levegő se rekedjen bennük.
   5. Ha meg tanulunk helyesen lélegezni, előnyösen befolyásolhatjuk testünk fizikai és mentális folyamatait, és harmonizálhatjuk, kiegyensúlyozhatjuk belső lényünket. Ez nagy hatással lehet életünk minőségére és időtartamára, továbbá utat nyit a lelki fejlődés számára.

Tiszta levegő

A városi emberek a benzingőzös, mérgező levegőből nem szívesen szívnak mélyeket, ami érthető. Ha csak tehetjük, kiránduljunk, túrázzunk a várostól távol a jó levegőn, és lélegezzünk mélyeket.