Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Ánizs gyógyhatása | DR IMMUN.com

    anizs_gyogyhatasa_Pimpinella_anisum

    Ánizs (Pimpinella anisum)

    Gyógyhatása

    Az ánizs magja és olaja a népgyógyászat és a gyógyszeripar által is gyakran használt alapanyag. Ritkábban azonban a gyökerét és a levelét is használják gyógyászati célokra. A termésből készült tea, tehát a vizes kivonata és maga az ánizsolaj is javítja az emésztést, és jobb lesz tőle az étvágy. Édesköménnyel keverve rendkívül hatékonyan csökkenti a felfúvódást, ugyanis szélhajtó hatással is rendelkezik. [1] Gyomorrontás, bélgörcsök és hányinger esetén is javasolt a fogyasztása. Mivel csökkenti a gyomorsav mennyiségét, védi a gyomrot a fekélyek kialakulásától.

    Alkoholos és vizes kivonata erős antioxidáns hatással rendelkezik magas C-vitamin és flavonoid tartalma által. A legújabb kutatások szerint antimikrobális tulajdonsággal is bír, így sikerült igazolniuk a növény már régebbről is ismert fertőtlenítő hatását. [2] Ezen kívül csökkenti a szervezetben található szabadgyökök számát, és erősíti az immunrendszert.  Egereken végzet kísérletek során igazolást nyert erőteljes gyulladáscsökkentő hatása is, melyből fakadóan fogyasztása előnyös ízületi gyulladások esetén is.[3]

    A májra is regeneráló hatást gyakorol, májbetegségek után erősítőként és szövetregenerálóként alkalmazzák. Az ánizstermésből készített tea és az ánizsolaj ezen kívül nyugtatja az idegeket, csökkenti a fejfájást és a szorongást. Gyakran adják idegi eredetű görcsök enyhítésére is, mert ellazítja az izmokat. Így a kóros álmatlanságban szenvedők számára, és azoknak, akik nyugodt és pihentető alvásra vágynak, az ánizs tea fogyasztása remek választás lehet. Csökkentheti a depresszió tüneteit. [4] A férfiak is használhatják a belőle készült teát, mert mérsékli a "férfi menopauza" tüneteit.

    Szoptató kismamáknak nagyon előnyös a fogyasztása. Egyrészt azért, mert tejszaporító hatással is rendelkezik, másrészt pedig mivel szélhajtó tulajdonsága az anyatejen keresztül is érvényül, így megszünteti a kisbabák hascsikarását. A nők a menstruáció kezdetekor a fájdalom csillapítására is használják, de vágyfokozóként is ismert gyógynövény, ugyanis rendszeres használatával növelhető a libidó. Csökkentheti a menopauza kellemetlen tüneteit. [5]  Magjának kivonata és illóolaja is egyaránt gombaellenes (antifugális) hatású [6][7], így candida esetén is javasolt rendszeres fogyasztása. [8]

    Fogyasztása ezen kívül ajánlott még hörghurut, influenza és asztma esetén, mert csillapítja a köhögést, nyugtatja a légutakat, és kiváló köptető szer. A legfrissebb kutatások szerint az ánizsmag anetol nevű vegyülete egyensúlyba hozhatja a vércukorszintet, így cukorbetegségben szenvedők számára is nagyon előnyös a fogyasztása.[9]

    Ánizs külső felhasználása

    Az ánizsból készült öblögető kiválóan fertőtleníti a szájüreget, megfékezi a gyulladásokat, és segít elfedni a kellemetlen szájszagot. Mandulagyulladás esetén zsályával és mentával kevert ánizsöblögető használata javasolt.
    Az ánizsmagolaj rovarcsípések esetén, segít a viszketés elmulasztásában és a bőr megnyugtatásában, továbbá előszeretettel alkalmazzák orrkenőcsökben is. Nyugtató hatása és kellemes illata miatt az ánizs magjából kinyert illóolajat párologtatóba is szívesen rakják.  

    Állapotok, amelyekben ánizs használata ajánlott

    • hasi görcsök
    • felfúvódás
    • renyhe emésztés
    • köhögés
    • húgyúti fertőzés
    • székrekedés
    • hörghurut
    • influenza
    • asztma
    • felfúvódás
    • epilepszia
    • hányinger
    • nátha
    • candida

     

    Ánizsból készült teák, olajok elkészítési módjai

    • Ánizs tea elkészítése: Tegyen 1 teáskanálnyi mozsárban összetört ánizsmagot 2 dl forrásban lévő vízbe. Hagyja 5-10 percig ázni, majd szűrje le. Naponta egy csésze fogyasztása ajánlott főétkezések után.
    • Puffadás elleni tea felnőtteknek: Vegyen 40 gramm köményt, 30 gramm édesköményt és 30 gramm ánizst. Rövid ideig darálja a magokat, de ne túl hosszadalmasan, hogy az illóolajok csak a vízben oldódhassanak ki. Forrázza le, majd fedje le a magokat, és hagyja állni 10 percig!
    • Szélhajó ánizs tea gyermekeknek: Édeskés íze miatt nyugodtan adhatjuk kicsik számára is. Készítsen keveréket 30 gramm ánizsból, 20 gramm édesköményből, 10 gramm égetett magnézium-oxidból, és 140 gramm cukorból. Ebből egy simított kávéskanálnyit főzzön bele egy csésze tejbe vagy vízbe.
    • Nyugtató ánizs tea: Törje össze az ánizs termését, majd egy bögre teához forrázzon le egy teáskanálnyi magot. Hagyja állni 15-20 percig, majd ízlés szerint édesítse mézzel.
    • Illatos ánizsolaj készítése: 100 ml olívaolajhoz tegyen 1 evőkanál összetört ánizst, hagyja egy hétig érni, majd szűrje le, tegye üvegcsébe és használja illatosítóként.
    • Étvágynövelő tea készítésénél érdemes az ánizst: gyermekláncfű gyökerével, édesgyökérrel, kamillával, mályvalevéllel és borsmentalevéllel társítani.
    • Gyomorproblémák esetén gyomorvédő teakeveréket készíthetünk, ha társítjuk: körömvirággal, kamillával, és édeskömény-terméssel.

     

    Ánizs a konyhában

    A frissen tört, különleges ízű magok felhasználhatók ételek ízesítésére is. Megtalálhatók cukrászsüteményekben, levesekben és szószokban is egyaránt. Ha ki szeretné próbálni, használjon ánizst párolt körte, sárgarépa vagy édesburgonya fűszerezéséhez. De egy csipet belőle nem mindennapos ízt kölcsönöz bármilyen keksznek, levesnek, húsoknak és töltelékeknek. Különösen jól harmonizál az ánizs a tojást, sajtot és spenótot tartalmazó ételekkel, ezért ha legközelebb omlettet készít, vagy valamilyen szószt egy tésztára, adjon hozzá belőle egy keveset. Sütemények, lekvárok, szirupok, kompótok készítésénél kiegészítheti a fűszerezést még egy kevés fahéjjal is, mert a két fűszer íze  és ha sós jellegű ételhez, például levesekhez, húsos ételekhez adja hozzá, akkor babérlevelet is társíthat még hozzá.

    A konyhai alkalmazáson kívül az ánizs számos ismert szeszesital fontos összetevője, például Törökország nemzeti italának, a rakinak, a görög ouzo (úzó), és a francia Pernod likőröknek, a német gyártású Jägermeisternek vagy az olasz, sambuca elnevezésű ánizsízű likőrnek. A Közép-Amerikából származó atole elnevezésű alkoholos ital csokoládés változatának, a champurrado-nak az aromájához is nélkülözhetetlen. [1]

    Illóolaj, ánizsolaj jellemzői

    Ánizsolajat egyaránt készítenek az ánizs (Pimpinella anisum) [1] és az Észak-Vietnámban, Kínában őshonos japán csillagánizs (Illicium anisatum) [2] magvaiból vízgőzzel való lepárlással. Színtelen, vagy halványsárga, íze és illata is hasonló aromával rendelkezik, mint maga a termés.

    Ellenjavallat

    Nem ajánlott fogyasztásra anetolra allergiás személyeknek és terhesség esetén sem. Túlzott bevitele émelygést, tompultságot eredményez. Az illóolaj hosszan tartó használata a bőrön nem ajánlott, mert irritációt válthat ki. Az ánizsolaj nagy mennyiségben való fogyasztása pedig mérgező lehet.

    Ánizs hatása röviden

    Köptető, fertőtlenítő, görcsoldó, menstruációt elősegítő, hányingercsillapító, féreghajtó, szélhajtó, tejszaporító.

    Hatóanyagai: a lipidek, a zsírsavak, az illóolajok és a kolin mellett nagy mértékben tartalmaz fehérjéket.

    Népies neve: illatos ánizs, közönséges ánizs, fűszeránizs, bécsikömény, kenyérmag, ánizsmag

    Angol neve: Anise, Anis, Aniseed, Anise Burnet Saxifrage (USA) [1]

    Hasznos része: A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv alapján az ánizs termése (Anisi fructus) és a termésolaja (Anisi aetheroleum) hivatalos drog.

    Ánizs története

    Őshazájának Ázsia nyugati és Afrika északkeleti területét tekinthetjük. Az egyik legrégebbi gyógy- és fűszernövény, melyet már Egyiptom, Görögország, Kréta és Kis Ázsia őslakosai is termesztettek. A görögöknél füveskönyveikben Dioszkoridész és Plinius is említést tettek róla.  A korai arab neve az "Anysum" volt, melyet a görög nyelvbe "anison" néven vettek át, és a latin "anisum" kifejezés is ebből származik. Nyugat-Európában csak a középkorban terjedt el, Nagy Károly frank uralkodónak köszönhetően. Magyarországon nem őshonos, kizárólag termesztett formában találjuk meg. Az ánizst az ókori Egyiptomban rendszeresen alkalmazták nem csak orvosságként, hanem fűszerként is. Angliában I. Eduárd különleges adót vetett ki az ánizsra 1305-ben rendkívüli népszerűsége miatt, így fedezni tudta a London Bridge felújításait. Már a középkorban is az ánizsból készült teát ajánlották azoknak az édesanyáknak, akiknek szülés után gondjaik voltak a tejtermeléssel. Ez volt az egyik első európai növény, melyet Amerikában ültettek. A kínai és a hindu gyógyászatban még mindig az egyik legkeresettebb gyógynövényként tartják számon. Kedvelt fűszernövény szeszes italok (főként likőrök) előállításánál, de megtalálható például a híres svéd pálinkában és az abszintban is. Jelenleg a legjelentősebb ánizs termelő országok Bulgária, Dél-Oroszország, Görögország, Málta, Spanyolország valamint az észak-afrikai országok.

    Ánizs vetése, gyűjtése, szedése, tárolása

    A vetőmagokat márciustól vetik cserepekbe csíráztatás céljából. A közvetlen vetést, arra a helyre, ahol  a növény növekedni fog április elejétől kezdik el vetni. [1] A növény tápanyagdús talajban, sok napsütés mellett gyorsan növekszik és bő termést hoz. A száraz helyeket jobban kedveli, kevés öntözést igényel. A vetőmagként is szolgáló ánizsmagvak augusztus végén vagy szeptember elején kerülnek begyűjtésre, amikor a fő-és a mellékernyők megérnek. Tárolására fénytől és nedvességtől mentes helyet érdemes választani. [2] [3]

    Botanikai leírása

    A Pimpinella nemzettséghez tartozó zellerfélék (apiaceae) családjának legismertebb tajga.[1] Az ernyősvirágzatúak (apiales) rendjébe tartozik, szára üreges, finom bordázattal rendelkezik, és apró szőrök borítják. A növény 10-30 cm magas, és illatos. Háromféle levelet különíthetünk el rajta: az alsók levelek hosszúak és egyszerűbbek, a fentebb elhelyezkedők már rövidebb nyelűek, a legfelső levelek pedig aprók és keskeny szálúak. Összetett ernyő virágzata van, maga a virág apró és fehér szirmú, melynek a virágzási ideje június- augusztus. Maga a termés pici, sárgás szívű, ovális alakú, édes aromájú, és öt kiemelkedő borda fedezhető fel rajta. Könnyű összetéveszteni a foltos bürök termésével, ami erősen mérgező! [2][3][4]

     

    Felhasznált irodalom

    Rácz János: Gyógyhatású növények
    Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
    Csupor Dezső: Fitoterápia. Növényi szerek a gyógyászatban
    Reader’s digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
    Michael Tierra: Gyógyfüveskönyv
    Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
    Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
    Frank Zsófia, Kürti Gábor: Gyógyítás illóolajokkal
    Earl Mindell: Gyógyfüvek Bibliája
    Reader’s Digest: A természet füvészkertje
    Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
    Tartalomhoz tartozó címkék:

    Keresés