Articsóka (Cynara scolymus)
Gyógyhatása
Az articsóka tea fogyasztása kifejezetten ajánlott érelmeszesedés esetén, valamint annak megelőzése céljából. Védi a szív egészségét és csökkenti a koleszterin-és a vércukorszintet. Emésztés-segítő hatása is van, fokozza az epetermelést, megkönnyíti az epehólyag kiürülését. Védi a májat a káros anyagoktól, fokozza a máj regeneráló képességét. Vizelethajtó, előmozdítja a sóürítést és fenntartja a normális bélflórát. Enyhíti a diszpepsziás tüneteket, csökkenti a hányingert. Étvágyjavító hatással is rendelkezik és megszünteti a székrekedést.
Felhasználása külsőleg
Főzete tisztítja és frissíti az arcbőrt.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- magas koleszterinszint
- magas vérnyomás
- májbántalmak
- epehólyag-bántalmak
- epehólyag-gyulladás
- vastagbél-gyulladás
- csalánkiütés
- reuma
- köszvény
- puffadás
- hányinger
- érelmeszesedés
- diszpepsziás panaszok
- túlzott epetermelés
- reflux
- székrekedés
- hasi fájdalom
- étvágytalanság
Articsóka tea készítése
Fél liter vízzel forrázzon le 2-3 kávéskanálnyi aprított articsóka levelet, főzze egy percig, majd fedje le, és hagyja állni. 15 perc elteltével szűrje le. Naponta 2 csésze fogyasztása javasolt, 1 pohárral reggel, 1 pohárral pedig délután.
Articsóka főzet készítése: 10 dl forrásban lévő vízhez tegyen kb. 40 gramm szárított articsóka levelet. 10 percig hagyja ázni, ezt követően pedig szűrje le. Naponta 3 csészével ajánlott a fogyasztása, lehetőség szerint étkezés előtt alkalmazza!
Ellenjavallat
Enyhe hasmenést idézhet elő mellékhatásként! Szoptatós anyukáknak nem javasolt a fogyasztása, mert csökkenti a tejelválasztást! Epekő, vesekő és epevezeték-elzáródás esetén nem ajánlott a bevitele! Tilos a használata terhes nők számára! Ritkán, de okozhat allergiás reakciót!
Articsóka hatása röviden
Vércukorszint-csökkentő, vizelethajtó, gyomorerősítő, epehajtó, májvédő, koleszterinszint-csökkentő, emésztéssegítő, görcsoldó, étvágyjavító
Hatóanyagai: szeszkviterpén-laktonok, flavonoidok, kávésav-származékok, kis mennyiségű illóolaj.
Népies neve: kerti articsóka, olaszparaj
Angol neve: artichoke, french artichoke, green artichoke
Hasznos része: Az articsóka VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben megnevezett hivatalos drogja a szárított levele (Cynarae folium) és a fiatal virágzata (Cynarae anthodium).
Gyűjtése, szedése, tárolása
Az articsóka levelét kora tavasztól érdemes gyűjteni, míg virágos hajtásait csak június végétől. A leveleket csak akkor ajánlott leszedni, ha elérik végleges méretüket.
A növényt nem szabad teljesen lekopaszítani, mert az káros lehet a további fejlődésük szempontjából!
Története
Már az ókorban nagy népszerűségnek örvendő növény volt az articsóka. Az ókori Rómában és Egyiptom területén nem csak étkezésre használták, hanem gyógynövényként is elismerték. Az antik világban ezenfelül drága terméknek számított, mert kiváló afrodiziákum hírében állt. Kerti növényként szerepelt többek között Homérosz és Hésziodosz munkáiban, Plinius, a római természettudós pedig gyakran emlegette írásaiban, és különlegességként bánt vele.
A legismertebb történet, amely kapcsolódik az articsókához, egy görög mítosz. Egyszer ugyanis Zeusz, a főisten a Zinari-szigeteken tett látogatása során megpillantott egy gyönyörű leányt a parton, aki első látásra megbabonázta őt. A lány neve Cynara volt, és nem félte Zeuszt, hanem barátságosan közeledett felé. Zeusz beleszeretett, és elcsábította a fiatal leányt, aki végül a szeretője lett. Annyira kedvelte Cynarát a főisten, hogy istennővé szerette volna őt tenni, és az Olymposz hegyére költöztette őt. Felesége, Héra azonban kezdte gyanítani, hogy férje ismét csalfa útra tévedt, ezért Zeusz kevesebbszer látogatta meg Cynarát, hogy megvédje őt. A lány magányos volt, hiányzott az édesanyja, ezért egy nap titokban meglátogatta őt és a halandók világát. Mikor Zeusz ismét eljött a hegyre Cynarához, a lány bevallotta neki tettét, aminek hallatán a főisten megharagudott rá, lehajította őt a Földre, és mire a lány leért, addigra articsókává változott.
A nagy népszerűségnek örvendő articsóka azonban eltűnt a köztudatból, és egészen a XV. századig nem bukkant fel újra. A szerzetesek azonban továbbra is előszeretettel termesztették a kolostorkertekben, és a reneszánsz beköszöntével újra fellendült az articsóka-kereslet. Ebből az időszakból eredeztethető például az a szófordulat, hogy valaki articsóka szívű. Arra a férfira vagy nőre volt szokás ezt mondani, aki gyakran váltogatta a partnereit, vagyis könnyen elhajlott, mint az articsóka levelei. Az irodalmi világban is megjelent, így szerepelt például Goethe Utazás Itáliában című művében, amelyben az író kijelentette, hogy számára az articsóka nem különleges étek, és egyáltalán nem ízletes. A magyar nyelvemlékekben először 1585-ben jelent meg artitsiok, majd 1664-ben arcsicsóka alakban. Arab eredetű vándorszó, amely az arab hódításnak köszönhetően beépült a spanyol nyelvbe (alcachofa), majd pedig az olaszba (articiocca). A XX. századig gyógyászati szempontból nem volt jelentős, de japán kísérletek segítségével kimutatták jótékony hatásait a szervezetre.
Botanikai leírása, termesztése
Évelő növény, amely a Földközi-tenger vidékéről származik, és a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozik. Az első évben csak a tőleveleit növeszti meg, szára csak a második évben fejlődik ki rendesen, ám ekkor elérheti akár a 2 méteres magasságot is. A szárak elágazásainak végén található a fészekvirágzata, ahol a fészekpikkelyek átmérője kb. 10 cm, virágai pedig lila színűek. Kaszatterméssel rendelkező növény.
Kedveli az enyhe klímát és a tápanyagban gazdag talajt. Magról szaporítható, a kezdeti időszakban még elég nagy a vízigénye, de a teljesen kifejlett növény már jól bírja a szárazságot is.
Télen, ha nincs megfelelően letakarva, könnyen megfagy.
Felhasznált irodalom
Earl Mindell: Gyógyfüvek Bibliája
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Gyógynövények kincsestára
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
Rácz János: Gyógyhatású növények
Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
