Bors (Piper nigrum)

Gyógyhatása és származása

Más néven: fekete bors, piper, Piper nigrum

Szingapúr és a Malabár-szigetek vidékéről származik, már az ókorban is kedvelt fűszer volt. Hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Ma ez az egész világon a só után az egyik legismertebb és legtöbbet használt ízesítő. Indiában termesztenek belőle a legtöbbet.

Felhasználása

Fűszerként gyakran használják levesek, főzelékek, húsételek - borsos marhatokánynak, pirított májnak, vagdalt húsféléknek-, mártások, saláták, öntetek, pácok készítésénél. Aki nem fogyaszthatja, helyettesítheti borsikafűvel.

Megjelenése

A borscserjét fára vagy hosszú karóra futtatják, ahol 3–5 méteresre is megnő. Jelentéktelen virágaiból kalászonként 20–30, először zöld, majd sárga, éretten piros bogyó fejlődik ki. A borscserje körülbelül 30 évig él és terem. Indiából évente 25 millió kilogramm borsot exportálnak. A bors egész és őrölt formában kerül forgalomba.

A bors fűszernövény, mely többféle színben kerül forgalomba. A fűszerbogyó színe az érési folyamat alatt folyamatosan változik, attól függően, hogy mikor szedik le a termést, lehet fekete, zöld, rózsaszínű és fehér.

• A fekete bors a növény éretlenül szedett, szárított termése, mely a legcsípősebb változat.
• A fehér bors az érett termésből készül, melynek a külső héját eltávolítják,majd mossák, szárítják, míg a kívánt világos színt el nem érik. Ez a változata kevésbé csípős, aromásabb.
• A zöld bors a növény éretlen bogyóinak a feldolgozásából jön létre, enyhén csípős.

Gyógyhatásai

Hatóanyagait illetően Illóolajat, piperint, pirolint és karicint tartalmaz. A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket, de egészben is felhasználható. Minél finomabbra daráljuk a borsot, annál jobban érezhető az aromája. Az őrölt bors fokozatosan elveszíti az erejét. A bors étvágygerjesztő hatású, emellett vizelet- és szélhajtó. nyálkahártya-irritációt okozhat, ezért gyomorbetegek nem fogyaszthatják - kiválóan helyettesíthető a borsikafűvel.