Borsikafű, csombor gyógyhatása

Borsikafű (Satureja hortensis)

Gyógyhatásai

Fűszerként alkalmazva a borsikafű csökkenti a hüvelyesek (pl. bab, lencse), káposztás ételek felfúvó, puffasztó hatását, valamint elősegíti a könnyebb emésztést. A bors helyettesítője is lehet, mert ízében hasonló, de hatásában kíméletesebb.  Kesernyés mellékízt okoz hosszan főzve, ezért csak a főzés végén tegyük az ételbe, így aromáiból is többet megőriz. Húsételek ízesítője, savanyúságok fűszere - melyek könnyebb emésztésében szintén előnyünkre válik. A zsíros ételek emésztését is könnyíti, minden olyan ételbe bátran tehető, amelynek elkészítéséhez egyébként borsot használnánk.  Diétás táplálkozásban a borshoz képest kíméletesebb hatása, magas víz és rosttartalma, hasznos vitamin és ásványi anyag tartalma miatt részesítik előnyben; fogyókúráknak is része. Fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, vírus és baktériumellenes hatása miatt a borsikafű eredményesen alkalmazható köhögés, gyomor- és bélhurut esetén. Alultápláltság, egyoldalú étkezés, kóros soványság, tavaszi fáradtság idején a borsikafű vitamin és ásványi anyag tartalma, mikroelemei feltöltik a szervezet raktárait, erősítik az immunrendszert, javítják az étvágyat, fokozzák az energiát, életerőt.

Borsikafű felhasználás külsőleg

Vászonzacskóba téve kiváló rovar- és molyirtó. Friss, szétmorzsolt levelei, hajtásai enyhítik a rovarcsípések tüneteit. Baktérium-, vírus-, gombaelle­nes hatása bőrfertőtlenítésre kiváló, lemosószerként, szappanokban előnyünkre válhat. Fürdővízbe alkalmanként téve, az arra hajlamosaknál hüvelyfolyás megelőzésére kiváló.

Állapotok, amelyekben ajánlott

• étvágytalanság
• emésztési zavarok
• gyomorhurut
• gyomorrontás
• bélhurut
• bélférgesség
• alacsony vérnyomás
• szédülés
• rovarcsípés
• diéta
• köhögés
• zsíros étrend
• kóros soványság, alultápláltság
• egyoldalú táplálkozás
• frigiditás
• tavaszi fáradtság
• legyengült immunrendszer
• energiahiány
• hüvelyfolyás megelőzése

Borsikafű tea elkészítése

• Forrázzon le 1-3 evőkanálnyi levelet 3-4 dl vízzel, majd 10-15 percig lefedve hagyja állni. Majd szűrje le, és még langyosan fogyassza. Mézzel ízesíthető. Gyomorpanaszokra alkalmazva étkezés előtt fél órával fogyasszuk! Napi 3-4 csészével ajánlott.

Fűszerolaj: néhány szál friss borsikafüvet a szokásos étolajunkba téve, pár napig állni hagyjuk, így kellemes, pikáns ízű fűszerolajat kapunk, amelyet salátaolajnak, húspácokhoz használhatunk.

Illóolaját a konzerv- és a likőriparban, de a gyógyszeriparban is felhasználják. Gyomorpanaszokra szívesen társítják bazsalikommal, rozmaringgal, édesköménnyel.

Mellékhatása, ellenjavallat

Mellékhatások nélkül használható. Kisgyermekeknek 3 éves korig, illetve terhesség és szoptatás alatt csak fűszerként, óvatos adagolással használjuk! Gyomorfekély, vérzéses gyomor bántalmak esetén használatát egyeztesse a kezelőorvossal!

Borsikafű gyógyhatása röviden

Görcsoldó, gyomorerősítő, étvágygerjesztő, emésztésjavító, puffadásgátló, vérnyomásemelő, bélféreg hajtó. Baktérium-, vírus-, gombaelle­nes, a baktériumok szaporodását gátolja. Gyul­ladáscsökkentő, összehúzó. Nemi vágy fokozó. Immunerősítő.

Hatóanyagai:  Illóolajok (leginkább karvakrol), csersav, keserűanyag, gyanta, nyálka, vasvegyületek, vitaminok (pl.: B1 vitamin, B3 vitamin, béta karotin), ásványi anyagok (pl: kalcium, kálium), mikroelemek (pl.: réz, mangán).

Népies neve: csombor, borsfű, bécsi rozmaring, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén, babfű

Angol neve: savory, summer savory

Hasznos része: A népgyógyászatban a borsikafűnek a virágos, leveles hajtását alkalmazzák.

Borsikafű története

Már 16. századi füvészkönyvekben is megtaláljuk, mint gyakorta alkalmazott fűszer-, és gyógynövényt. Az ókorban a római Vergilius az istenek eledeleként említette. Régen fűszeres, csípős, borsra emlékeztető íze miatt afrodiziákumnak tartották. Kapcsolódott hozzá az a hiedelem is, hogy a görög mitológia szatírjainak féktelen nemi vágya a borsikafűhöz volt köthető. Boszorkánykonyhákban például a szerelmi bájital egyik elengedhetetlen alapanyaga volt.  A magyar szerzetesek a kolostorkertekben termesztették. Ma a klasszikus provence-i fűszerkeverék része, az erdélyi konyha egyik alap fűszere, de a hálaadáskori pulyka sem sülhet meg nélküle.

Borsikafű gyűjtése, szedése, tárolása

Virágzásának kezdetén, augusztus-szeptember időszakban gyűjtjük be. A növény egész föld feletti részét az első elágazás fölött vágjuk le. Száraz, szellős helyen, szétterítve, óvatosan forgatva, mozgatva szárítsuk meg. Kisebb csokrokba kötve, fejjel lefelé lógatva is szokták szárítani. Majd a vastagabb szárakról morzsoljuk le a leveleket és a fiatal hajtásokat, csak ezek alkalmasak fűszerezésre. Száraz, hűvös, fénytől védett helyen, légmentesen záródó edényben tárolhatjuk, évente frissíteni kell a  borsikafű készletünket, mert a leggondosabb tárolás mellett is sokat veszít aromáiból. Friss begyűjtés után, azonnali fagyasztással is tartósítják (jól záródó műanyag tasakban vagy dobozban, esetleg jégkockaként).

Borsikafű botanikai leírása

Mediterrán származású, de mára kiválóan alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz is, a borsikafű hazánkban már elvadulva is előfordul. Gyökere a talaj felső rétegében erősen elágazó, lágy szárú, sok oldalelágazású szárrésszel. Hajtásai alul fásodnak, virágzásig sötétzöld színűek, később barnássá válnak.

Virágzata apró, erősen illatos, lilás rózsaszínű vagy fehér virágocskákból felépülő álfüzér. Termése makkocska, mely szintén aprócska, gömbölyded, feketés barna, és szépen pereg. Magjáról könnyen szaporítható, illetve mivel magját elszórja, ezért önmagát fenntartja. Szabályos gömb alakú, 35-50 cm magas, egyéves növény. Levélzete apró, széles, keresztben átellenes, lándzsás levélkékből áll. Közepesen melegigényes, virágzáskor viszont igényli a 20-25 °C közötti meleget; kevés vízzel beéri, hiszen talajfelszínhez közeli, szerteágazó gyökere a kevés talajnedvességet is jól össze tudja gyűjteni. Talaj minőségét tekintve sem igényes, tápanyagigénye is közepes. A bőséges fényt, a napsütést azonban a borsikafű igényli. Cserepes, balkonládás szobanövénynek is alkalmas, így folyamatosan friss fűszerünk lesz belőle. A kártevőkkel szemben ellenálló, növényvédelmet gyakorlatilag nem igényel.

Felhasznált irodalom

Kissné Dogossy Éva- Zsoldos Márton: A természet kincseskamrája
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: A gyógynövények ismerete
Reader’s Digest. Fűszerek és gyógynövények nagykönyve 2008