Csikófark (Ephedra vulgaris)
Gyógyhatása
Kiváló izzasztó, meghűlés, influenza esetén csillapítja a magas lázat. A hatóanyagai között szerepel az efedrin, amely csökkenti az asztmatikus, görcsös köhögést, emellett azonban jótékony hatású megfázás és szénaláz esetén is.
A csikófark szabályozza a vérnyomást és a koleszterinszintet. Gyorsítja az anyagcsere folyamatokat és a kalóriák elégetését, ezért kiválóan hasznosítható fogyókúra esetén. Nyugtató hatással van a központi idegrendszerre, ezért fogyasztása különösen ajánlott stresszes, túlterhelt időszakokban. Támogatja az immunrendszert, mert megakadályozza a vírusok és a baktériumok tovább szaporodását, elterjedését.
Felhasználás külsőleg
Nincs ismert külső felhasználása.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- alacsony vérnyomás
- megfázás
- asztma
- szénaláz
- köhögés
- torokfájás
- orrdugulás
- szem váladékozása
- allergia
- fejfájás
- túlsúly
Ellenjavallat
Nagy mértékben történő fogyasztása nem ajánlott, ugyanis mellékhatásként felléphet álmatlanság, fejfájás, hányinger és ingerlékenység is! Rendszeres gyógyszerfogyasztóknak nem javasolt a használata! Ellenjavallt a bevitele magas vérnyomás, pajzsmirigy-túlműködés és diabétesz esetén!
Csikófark gyógyhatása röviden
Izzasztó, lázcsillapító, fejfájáscsillapító, köhögéscsillapító, vérnyomásszabályozó, étvágycsökkentő
Hatóanyagai: efedrin, pszeudoefedrin, norefedrin, norszpszeudoefedrin, szaponinok, cseranyag.
Népies neve: bogyópikk, pikkelybogyó, kazuárbokor.
Angol neve: ephedra distachya.
Hasznos része: A csikófark felhasználható része a föld felett elhelyezkedő fiatal szára, hajtása (Ephedrae herba).
Gyűjtése, szedése, tárolása
Védett növény, napjainkban szigorúan tiltják a vad állomány szedését! Az eszmei értéke 100-150 000 Ft.
Botanikai leírása, termesztése
Őshazája a Földközi-tenger és a Fekete-tenger melléke. A csikófarkfélék (Ephedraceae) családjába tartozó cserje. A kétlaki növény dúsan elágazó, vékony szára vagy vízszintesen hever a földön, vagy pedig felemelkedik. Az ágakon átellenesen helyezkednek el a pikkelyszerű, csökevényes levelek. Az ágak hónaljában találhatók a porzós virágok, kicsivel fentebb pedig a termős virágok. A termős virágok csoportokat alkotnak, színük pedig zöldessárga. Termése bogyótermés, amelyet fellevelek borítanak be.
Kedvelt élőhelyei a meszes vagy homokos talajok. Hazánkban megtalálható a Duna-Tisza közén és a szentendrei vidéken, de szedése szigorúan tilos, mivel védett növény!
Felhasznált irodalom
Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
 gyógyhatása)