Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Do-in masszázs

 

A Do-in masszázs és az akupunktúra között szoros a kapcsolat: mindkét módszer ugyanazokat az akupunktúrás pontokat használja a bőrön és megegyeznek a két tudomány betegségek okát és gyógyítását illető elméleti alapjai.

Az emberi szervezetben energiák áramlanak, mivel a test képes a külső energiák befogadására és csatornákba terelésére.


Az energiák zavartalan kezelése az alábbi tényezőktől függ:

  • A zavartalan szervezeten belüli energiaáramlás.
  • A külső források rendes hozzáférhetősége.
  • Az alapelemek: levegő, víz, fény, sók (ásványi anyagok) és étel – ahhoz, hogy az anyagból energiát termelhessünk.
  • Hatékony salakürítés.


A hagyományos módszerekkel modern kórházakban dolgozó kínai terapeuták az általuk számos egészségi probléma gyógyítására használt Do-in terápia alapjait azok a szerzetesek vetették meg, akik Tao-jinn (Do-in) technikái alapján gyógyítottak, és alapelvük a Lélegzet Körforgása a Test Megtisztításáért volt.


A légzőgyakorlatok az Indiából származó jógának is fontos részét képezik. A jóga Buddhista tanításai a keresztény kor első évszázadában kerültek Kínába, de olyan könyvek, mint például a Sárga császár belső gyógyászata, valamint a keleti tudósok fennmaradt írásai is azt bizonyítják, hogy a terápiás légzőgyakorlatok és a Do-in gyakkorlatok már hét évszázaddal a jóga megismerése előtt jelen voltak Kínában.


A Do-in csak akkor vesztett gyakorlati gyógyászati jelentőségéből, és lett belőle egy túlnyomórészt vallási tanítás, amelynek a valós test és a világegyetem harmóniájának összhangba hozása lett, amikor a buddhizmus és a jóga egészen széles körben ismert lett Kínában.


Kínában mindig is nagyon fontos volt a testkultúra, melynek egyik legrégebbi formája volt a Tao-jinn, vagyis az indukciós légzőgyakorlatok.


Az indukciós légzéses masszázs energiaáramlásos reakciót kelt a test kapcsolódó részében anélkül, hogy igazából érintené az adott testrészt.


A módszernek két aspektusa van:


1. Csi-csung, mely mozgás nélküli módszer, mely során légzés vagy a gondolatok irányításával a lélegzetet azokhoz a testrészekhez irányítjuk, amelyek különleges tisztításra szorulnak, emellett pedig önmasszázzsal ingert adunk a testrészhez kapcsolódó részeknek.


2. Taj-csi, az élet minőségének fenntartására szolgál a lélegzet, a vér, és a Ki áramoltatása által. A gyakorlatok mindegyike a test tömegközéppontjából (Hara = energia központ) indul ki. A mozdulatok körkörösek és az egész testen végigvonulnak.


A Do-in gyakorlatokat böjt és ima előzi meg. Bodhidarma hozta be a Do-in alapelvét Kínába i.e. 530-ban azzal a céllal, hogy szerzetesei megtarthassák egészségüket a Tao tanulmányozása közben. Az általa bevezetett gyakorlatsor különböző testhelyzeteket (ászanákat) tanított és a lélegzetet, valamint az érzékelés kontrollját.


A budhizmus kínai megjelenésének idején a Tao-jinn elfogadott és elterjedt módszer volt az orvosok és a harcosok között. 1881-ben jelent meg először egy átfogó Do-in gyakorlatokat tartalmazó gyűjtemény. A légzőgyakorlatok általi gyógyítás ma is igen elterjedt Kínában.


Indukciós masszázs


Célja: energiaáramlást (jing-jang elv) létrehozni egy kapcsolódó testrészben annak megérintése nélkül.


Do-in önmasszázs


A meridiánok elvén alapul.


(Forrás: www.drmassage.hu)

 

Keresés