Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Turbolya

 

(más néven: Anthriscus cerefolium)

Származás


A turbolyát már a rómaiak ismerték, a Földközi-tenger vidékén és Elő-Ázsiában honos egyéves növény. Az egész ország területén megtalálható, akácosokban, cserjésekben, kerítések mentén. A tizenhatodik-tizenhetedik században különösen kedvelték és termesztették.


Érdekesség

Teája a légzőszervi betegségekben szenvedők számára és emésztőrendszeri betegségekre kitűnő háziszer. A turbolyát nevezték myrrhis-nek is, illóolaj tartalma miatt, amelynek az aromája meggyezik a mirha gyantás anyagának aromájával.


Jellemzés

A turbolya föld feletti részét a virágbimbók megjelenése előtt levágják, árnyékban szárítják vékony rétegben kiterítve, majd összetörik és ezt használják fűszernek, amely ánizsillatú, édeskés ízű.

Eltarthatóság, tárolás

Tároljuk száraz, hűvös, fénytől védett helyen. Fontos még, hogy a tárolásánál légmentes edényt használjunk, így tovább megmarad íz és aroma anyaga.


Elkészítés, felhasználás


A francia konyhaművészet egyik "fines herbes"-je a turbolya. Leginkább zöldséglevesek, főzelékek, szószok, tyúkhús, báránysült, tojásételek és saláták, vajak ízesítésére használják. Fűszerkeverékek alkotóeleme, készítenek belőle fűszerkivonatokat is.

Tavaszi friss leveleit Európa egyes országaiban salátaként is fogyasztják.


Vitaminok, ásványok


A turbolya tartalmaz illóolajat, apiin-glikozidot, keserűanyagot.


(Forrás: gourmandnet.hu)

Keresés