Eukaliptusz (Eucalyptus globulus)
Gyógyhatása
Az eukaliptusz tea vagy a növény illóolaja teába csepegtetve segíti a meghűlés, az influenza és a láz kezelését. Arcüreg, illetve homloküreg-gyulladás esetén az illóolaj párologtatása jótékony hatást gyakorol a szervezetre, mert oldja a tüdő, a hörgők és a torok hurutjait. Az aromája erős köptetőként ismert. Főzete csökkenti a fertőzött állapottal járó lázat. Teája fokozza az emésztést, kitűnő gyógymód gyomorrontás, ételmérgezés és bélfertőzés esetén. Segít a kóros hasmenés kezelésében. Általános méregtelenítő. Tisztítja a veséket, valamint fertőtleníti a húgyutakat. Remek vízhajtó. Tisztítja a bőr pórusait, gyakran kiegészítik a használatával az izzasztókúrákat. Kiváló idegnyugtató, segít a frusztráció csökkentésében. Javasolt a bevitele felfázás, gombás fertőzés és fehér folyás esetén is. Illóolaja alkalmazható kutyaharapások, kígyómarás és rovarcsípések fertőtlenítésére.
Felhasználás külsőleg
Az eukaliptusz illóolajának belélegzése megszünteti az orrdugulást. Az eukaliptuszból készített főzet segítségével a felszíni sebeket, fertőzéseket remekül ki lehet tisztítani, de jótékony hatással van a pattanásos, gennyes bőrre is. Masszázsolaj készíthető belőle, amely kiváló görcsoldó és izomlazító. Javasolt a használata ízületi, reumás fájdalmakra, valamint a csúz kezelésére. Az eukaliptusz főzete alkalmazható intim tusként, olaját pedig légzés könnyítő krémekben hasznosítják.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- láz
- vírusos fertőzés
- szájüregi gyulladás
- influenza
- arcüreg-gyulladás
- homloküreg-gyulladás
- torokgyulladás
- tüdőgyulladás
- orrdugulás
- gyomorrontás
- ételmérgezés
- bélfertőzés
- hasmenés
- kutyaharapás
- kígyómarás
- bőrgyulladás
- gennyes sebek
- húgyúti fertőzés
- asztma
- vesebántalom
- stressz
- izom-és ízületi fájdalmak
- reuma
- csúz
- felfázás
- fehérfolyás
Eukaliptusz tea készítése
1,5 dl forró vízzel öntsön le 2 gramm eukaliptusz levelet. Hagyja pár percig állni, majd szűrje le a keveréket. Naponta 3 csészével ajánlott a fogyasztása!
Inhaláló főzet: Csepegtessen 1,5 dl forró vízben 4-6 csepp eukaliptusz olajat, majd hajoljon a kicsapódó pára fölé, és lélegezze be a kicsapódó gőzt. Naponta 3 alkalommal ismételje meg a kezelést!
Eukaliptusz borogatás: 60 ml vízbe csepegtessen 10 csepp esszenciális olajat. Jól keverje el, majd mártson bele egy törülközőt, és helyezze a fájó, gyulladt területre.
Ellenjavallat
Tilos a használata májkárosodás vagy epevezeték-gyulladás esetén! Hosszú távon nem javasolt az alkalmazása orrdugulás esetén, mert kártékony hatással lehet a szaglásra! Előfordulhat, hogy az illóolaj alkalmazását követően hányinger és hasmenés lép fel! Tilos az eukaliptusz olaját hígítatlan állapotban belsőleg alkalmazni, mert mérgező hatású, és gyomorégést, légzési problémákat és hányást okozhat! Gyakori felhasználása allergiás reakciót válthat ki a bőrfelszínen és a nyálkahártyákon egyaránt! Terhes és szoptató nők számára nem, vagy csak orvosi engedély és felügyelet mellett alkalmazható! 5 évnél fiatalabb gyermekek számára nem ajánlott a bevitele!
Eukaliptusz hatása röviden
Fertőtlenítő, vértisztító, vírusölő, lázcsillapító, féregűző, köptető, idegnyugtató, emésztésfokozó, fájdalomcsillapító, élénkítő
Hatóanyagai: eukaliptol, alfa-pinén, béta-pinén, alfa-fellandrén, limonen, kámfor.
Népies neve: lázfa, kékfa, gumifa, kék-mézgafa, mentafa.
Angol neve: eucalyptus.
Hasznos része: A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogként szerepel az eukaliptusz levele (Eucalypti folium) és az illóolaja (Eucalypti oil).
Gyűjtése, szedése, tárolása
Az eukaliptusz levelei egész évben gyűjthetők. A faágakról egyenként kell leszakítani a leveleket, majd el kell távolítani a levélnyelet. Friss felhasználása a legideálisabb, azonban, ha csak később esedékes az alkalmazása, akkor javasolt a levelek mielőbbi kiszárítása, máskülönben elveszítik a hatóerejüket. Jól záródó dobozban, edényben érdemes tárolni.
Története
Az eukaliptusz nemzetközi szóvá nőtte ki magát. A görög eu (szép, jó), kalypto (betakarom, fedem) és a luptosz (elrejtett) szavak összetételével keletkezett. A fajnév (eukalyptos) magában hordozza a növény egyik jellegzetességét, mégpedig azt, hogy mielőtt a virágbimbó kinyílna, egy szilárd takaróval van elfedve, vagyis ’jól el van rejtve’ a kíváncsi szemek elől. Faji jelzőjét (globulus) is azért kaphatta, mert a virágai gömb alakúak. James Cook kapitánynak, Joseph Banksnek és Daniel Solandernek köszönhetően került át Ausztráliából a világ többi részére. Európában eleinte dísznövényként kezdték el termeszteni, gyógyhatásait csak évtizedekkel később fedezték fel. 1840-ben egy francia teherhajó Sydney kikötőjében állomásozott, amikor egy magas lázzal járó betegség megtámadta az egész legénységet, és az eukaliptuszból készített tea segítségével tudták csak kikúrálni magukat. Ezért is nevezik sok helyen lázfának, mert a leveleiből készült főzet kitűnő lázcsillapító.
Az ausztrál őslakosok körében igen nagy tiszteletnek örvendett az eukaliptusz, gyakran alkalmazták betegségek gyógyítására vagy egyszerűen csak szomjoltóként. Érdekesség, hogy az őslakosok fúvós hangszerét, a didgeridoos-t eukaliptusz fából faragták ki. Haszonfaként is számontartják, mert nagyon minimális a korhadása, és a farontó bogarak sem támadják meg. Ennek köszönhetően cölöpöket, hajókat készítenek belőle, a lehullott kéregdarabokat pedig szintén felhasználják, ugyanis minőségi papírt állítanak elő belőlük. Az eukaliptusz leginkább arról ismert, hogy a koalák kedvelt tápláléka, a levelekből nyerik ki a szükséges vízmennyiséget és a tápanyagokat.
Botanikai leírása, termesztése
Őshonos növénye Ausztráliának, azonban a bevándorlásnak köszönhetően elterjedt más földrészeken is. A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó, örökzöld fa. Az ausztrál erdőkben élő fa magassága elérheti a 90 métert is, míg a telepített fajták csupán 25 méterig nőnek meg. Törzse sima felületű, a kérge pedig nagy, hosszanti lapok formájában válik le a törzsről. A levelei kékeszöld színűek, alakjuk pedig leginkább lándzsásnak mondható. Ernyős virágzata fehér, apró virágokból tevődik össze, amelyek június és július környékén bukkannak fel. A madarak segítségével történik meg a beporzás, de egyes fajokat más állatok, például oposszumok is beporozhatnak. Tokterméssel rendelkezik, magjainak szétszórását pedig a szél végzi el.
Az eukaliptuszfa nem tűri jól a hideget. Nagy a fényigénye, valamint kedveli a jó vízáteresztésű talajokat. A kifejlett növények jól bírják a szárazságot, ráadásul könnyen regenerálódnak akár az erdőtüzek, bozóttüzek után. Szaporítása magról történik. Rendszeres öntözést igényel a fejlődési folyamata alatt, valamint, ha nagy területen történik a termesztése, akkor érdemes csonkolni a fákat, mert így több illóolajat termelnek, és a kinyerés folyamata is leegyszerűsödik. A levélben található illóolaj taszítja a rovarokat, ezért a levéltetű kivételével szinte semmilyen kártevő és betegség nem támadja meg az eukaliptuszfákat.
Felhasznált irodalom
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Rácz János: Gyógyhatású növények
Earl Mindell: Gyógyfüvek Bibliája
Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
Gyógynövények kincsestára
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
