Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Tövises iglic (Ononis spinosa)

Hazánkban is honos, vadon termő félcserje. Száraz, nyirkosabb legelők kellemetlen gyomnövénye. Mészkedvelő.

 

Tartalmaz: glikozidokat (ononin, onoszpin), 0,2 % illóolajat, cserzőanyagot, cukrot, valamint 5-6 % zsíros olajat.

 

Felhasználása: Az iglicgyökér régóta ismert, fontos vizelethajtó és vesetisztító drog.
Gyakran összetévesztik a gyógyászatilag értéktelen bűzös iglicével és a tiszaháti iglicével, valamint más sárga virágú Ononis fajokkal.

 

Botanikai leírás: Középmagas (40-70 cm), elágazó, szúrós, tövises növény. Levelei szórt állásúak, hármasok vagy egyszerűek. A levélkék mirigyszőrösek és fűrészeltek.
Rózsaszínű virágai többnyire magányosak. Termése 6-10 mm hosszú, lapos hüvely, amely éretlen világosbarna színű. Magjai vese alakúak, barna vagy fekete színűek. Júniustól az őszi fagyokig virágzik.


Gyűjtése: Késő ősszel, olykor kora tavasszal ásóval vagy csákánnyal felszedik a gyökerét, amely 1-2,5 cm vastag, 30-50 cm hosszú, alig elágazó, többfejű, jellegzetesen csavarodó.
Lemosás után a föld feletti szármaradványokat is el kell távolítani. A letisztított vastagabb gyökereket azonnal hosszába kell vágni. A hosszú gyökereket 10-15 cm nagyságúra darabolják.
A vágást mindig nyersen, szárítás előtt kell elvégezni, mert a száraz gyökerek már nagyon nehezen vághatók.

 

A drog: a gyökér, amely szürke vagy többnyire barnásszürke színű, belül sárgásfehér, enyhén spirálisan csavarodott, rendkívül szívós, keményfájú.
A drog illata az édesgyökér illatára emlékeztet, édeskés, fanyar ízű. Az utóbbi években kalapácsos darálón megőrölt porát is felhasználják.

Keresés