Szemölcs ellen Vérehulló fecskefű ecsetelő
A szemölcs egy olyan - sokszor komoly kellemetlenségeket okozó - kinövés, mely a bőr apró sérüléseinél alakul ki humán papilloma vírus okozta fertőzés következtében. A test bármely részén megjelenhet, leggyakrabban azonban a kézen, a lábfejen és a talpakon fejlődik ki. Sajnos nem könnyű megszabadulni tőle, ugyanis sebészeti úton vagy lézerrel való eltávolítás után gyakran visszanő. Ez különösen azok számára bosszantó, akiknek a talpáról történt az eltávolítás, és emiatt a sebészeti beavatkozást követően akár 1 hónapig sem tudtak lábra állni. [1,2]
A vérehulló fecskefüvet a népgyógyászat évszázadok óta alkalmazza szemölcs eltávolítására. A növény szemölcs ellenes hatásában szerepet játszhat vegyületeinek vírus ellenes hatása, mely tulajdonságát többek között Dr. Kéri Ágnes és munkatársai is igazolták 1987-ben a Semmelweis Egyetemen Farmakognóziai Intézetében végzett klinikai vizsgálatuk során.[1,2] Ezen kívül a növény
szemölcs (verruca vulgaris) ellenes hatását tovább fokozhatják fehérjebontó enzimei és rendkívül magas kelidonsav tartalma is. A vérehulló fecskefű szemölcs irtó képességét tehát nem egyetlen kémia összetevőjének köszönheti, hanem vegyületeinek együttes hatásából fakadhat. [1,2,3,4]
Tyúkszem ellen
A tyúkszem (calvus, wart) lábon megjelenő, elszarusodott, fájdalmas kinövés, mely egyrészt kialakulhat vírusfertőzés következtében, másrészt pedig fokozott nyomásnak kitett területeken is megjelenhet. A vérehulló fecskefű kivonat tyúkszem ellenes hatásának alapját - a szemölcshöz hasonlóan - alkaloidjának (α-allokriptopin) vírusellenes hatása biztosítja, melyet fehérjebontó (proteolikus) enzimeinek és nagymértékű kelidonsav tartalmának együttes hatása tovább erősíthet. [1,2,3,4]
Vírus ellenes (antivirális) hatása
A régi korok orvosai jól ismereték a növény kórokozók, paraziták elleni hatékonyságát, ezért előszeretettel ajánlották ellenük alkalmazását. Antivirális hatását napjaink kutató szakemberei is számos alkalommal alátámasztották már in vitro, tehát laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatokkal. Mint korábban említésre került, hazai vizsgálatok is történtek a droggal kapcsolatosan a Semmelweis Egyetemen. Bebizonyosodott, hogy különleges alkaloidjai számos vírus ellen hatékonyan veszik fel a harcot, így a herpex simplex, a poliovírus, az adeno vírusok valamint az influenza vírus ellen is. [1,2,3,4,5]
Nagy szenzációnak számított, amikor 1991-ben 5 alkaloidját - kelidoni, keleritrin, szangvarin, koptizin, berberin – vizsgálva megállapították, hogy azok képesek gátolni a HIV-1 kialakulását. Habár az is kiderült, hogy a berberine nevű vegyülete önmagában erősebb HIV vírus ellenes hatással bír, mint a növény kivonata maga.[1,2,]
Epeelválasztás eredetű panaszokat mérséklő hatás
A népgyógyászat a vérehulló fecskefű teáját már régóta alkalmazza emésztés elősegítésére, valamint a has felső részén kialakuló görccsel járó panaszok kezelésére is. Ezen okból fakadóan végzett 1948-ban állatkísérleteket Eduard Rentz vezetésével német kutatócsoport patkányokkal és tengerimalacokkal. A vizsgálat során a növény alkoholos kivonata – ezúttal már egy tudományos kutatás keretein belül is - minden kétséget kizáróan fokozta az epeelfolyást az állatoknál. [1]
A legújabb kutatásoknak köszönhetően azonban ma már azt is tudjuk, hogy kivonatának különleges alkaloid vegyületei közül melyek felelősek pontosan az epetermelést serkető (koleretikus), és epeürülést fokozó, elősegítő (kolekinetikus) hatásért, és milyen módon járulnak hozzá ezen panaszok enyhítéséhez.
Ugyancsak egy német kutatócsoport például 1995-ben Münsterben a Vestfáliai-Wilhelms Egyetemen vizsgálata a növény vegyületeit. Tanulmányukban ők is a növény kivonatának epefolyást elősegítő hatásról számoltak be. Megállapítást nyert, hogy alkaloidjai - koptizin, protopin, kelidonin, berberin -, valamint kávésav származékai hatásos simaizom-görcsoldók, tehát spazmolitikumok. Ezen hatásában nagy hasonlóságot mutat a mákkal - elernyeszti az izomzatot és nyugtat –, ami nem véletlen, hiszen a mákfélék családjába tartozó növény.[1,2,3,4]
Dr. Baumann vezetésével 1971-ben végzett kutatócsoport több hetes vizsgálatot 206 epeköves, valamint epehólyagműtéten átesett beteggel kapcsolatosan, mely során a kísérletben résztvevők minden nap kaptak 3 X 20 cseppet a növény kivonatából. Tanulmányukban arról számoltak be, hogy a tartós hasi puffadás, fájdalmak, hasmenés és székrekedés kínzó tünetei nagymértékben enyhültek a pácienseknél a kezelések során. [1]
A legjelentősebb kézikönyvek tehát méltán ajánlják a gyógynövény alkalmazását emésztéssel összefüggő gyakori görcsös hasi fájdalmak, puffadás enyhítése, valamint epeelválasztás és ürítés fokozása céljából. Alkalmazásával azonban vigyázni kell, mert epeút elzáródás, májbetegség esetén használta nem javasolt.Belsőleg alkalmazva kellő elővigyázattal használják epehólyag és máj bántalmakban. Az epeműködés javító hatásában nagy szerepe van a simaizomgörcs-oldó (spazmolitikus) hatású kelidoninnak, protopinnak és protoberberinnek is.
Baktérium és gomba ellenes hatás
A Vérehulló fecskefű alkaloidjainak és flavonoid összetevőinek, valamint kivonatának antibakteriális és gombaellenes (antifungális) hatása ugyancsak tudományosan bizonyított tény. Stickl Ottó például már 1928-ban a Greifswald Egyetem Higiéniai Intézetében végzett kísérletei során igazolta a növény - keleritrin, szangvarin, kelidonin - alkaloidjainak baktériumölő tulajdonságát a Gram-pozitív törzsekkel (Staphylococcus aureus és Bacillus anthracis) szemben. [1,2,3,4,5,6]
Egy bostoni fogászati központban 1985-ben végzett Dr. Dzink és Dr. Socransky kísérleteket a növény vegyületeivel kapcsolatosan. Hatásvizsgálataik során a szangvinarin elnevezésű alkaloid eredményesnek bizonyult a szájüregben jelenlévő 52 baktériummal szemben is. Miután eredményeik nyilvánosságra kerültek a vérehulló fecskefű kivonatát szájápolási termék, fogkrémek, szájvizek egyik összetevőjeként is elkezdték alkalmazni. Ami annak is köszönhető, hogy a szangvinarin gátolja a fogkőképződést. [1]
Napjainkban több - már a modern gyógyszerekkel szemben rezisztens - baktérium törzzsel szemben vetették be a növény vegyületeit eredményesen. Ezen vizsgálatok alkalmával bebizonyosodott, hogy a növény alkaloidjai a (Ezt a vírus ellenes részbe kell belinkelni) Herpes simplex, influenza vírus, Bacillus cereus , Staphylococcus aureus, Candia albicans, Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Salmonella galinarium, és Klebsiella pneumoniae kórokozókkal szemben is hatásosak. [1,2]
Tumorellenes hatás
A Chelidonium majus alkalmazása rosszindulatú daganatos megbetegedések esetén már régi keletű. Ukrajnában Dr. Wassil Nowicky 1992-ben és 1996-ban végzet kutatásai azonban tudományos vizsgálatai során is alátámasztották a növény sejtosztódást és tumornövekedést gátló hatását. [1,2,3,4]
Vizsgálataik eredményeként szabadalmaztattak egy Ukrain néven egy rák ellenes készítményt. A termék fő vegyületét sikeresen alkalmazták csontrák, tüdőrák, nyelőcsőrák, hererák, melanóma, méhnyakrák, mellrák, húgyhólyagrák és kezelésénél. 2002-ben Németországban is végeztek az Ukrain-nal kapcsolatosan sikeres klinikai vizsgálatokat hasnyálmirigyrákos betegeken, így ott ma is orvosi felügyelet mellett alkalmazva potenciális rák ellenes szernek tartják. [1,2,3]
A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy tumorellenes hatásáért a szangvarin, kelidonin, keleritrin és berberin elnevezésű vegyületei a felelősek. Közülük pedig a legerősebb rák ellenes hatással a szangvarin bír. [1]
Gyulladásgátló és sebgyógyulást elősegítő hatása
A növény levele és gyökere kiemelkedően magas réz és cinktartalommal rendelkezik, mely szerepet játszhat a gyógynövény gyulladásgátló és sebgyógyulást elősegítő hatásában. Mindemellett pedig számos hatástani vizsgálat kimutatta, hogy a izokinolin vázas alkaloidjai, a szangvarin és a keleritrin is gyulladás csökkentő hatással bírnak. [1,2,3] A növény alkaloidjait elemezve figyeltek fel a kutatók például a szangvinarin-ra 1981-ben, amikor patkányok talpán található ödémát kezeltek vele sikeresen. [1,2,3] A kapott rendkívül pozitív eredmények miatt a szakemberek ezt a vegyületet erős gyulladásgátló és antimikrobális hatásából fakadóan szájüregi gyulladásos betegségek kezelésére ajánlották. Különösen azért, mert ez az összetevője kifejezetten alacsony toxicitást mutat.
Enyhe lazító, nyugtató hatásaA Chelidonium majus a mákfélék családjába tartozik, a mákkal való rokonságát mintegy 30 hasonló alkaloidja, toktermése (a mákgubó is az), tejcsöveikben található tejnedve (latex) is igazolja. A mák központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató, szedatív hatása közismert, tejnedve, az ópium (gör: máktej) nagy hatású alkaloidokat (pl. morfint, narkotint, papaverint) tartalmaz. [1,2,3,4,5]
Vizes kivonatának idegrendszerre gyakorolt enyhén nyugtató hatását a mákéhoz hasonló alkaloidjainak köszönheti. Haberlein és munkatársai 1996-ban kísérleteik során alátámasztották Chelidonium alkaloidok GABA-receptorokra gyakorolt hatását. [1,2,3,4]
Immunrendszert serkentő hatás
A chelidonium hatékonysága rák és egyéb betegségek ellen főként immunrendszert erősítő tulajdonságából fakad. [1,2] Egy orosz klinikai vizsgálat 1998-ban (Khmel'nitskaia NM, Vorob'ev KV) összehasonlította különböző gyógyszerek hatékonyságát a gyermekek immunrendszerének a támogatása szempontjából. A gyógynövény tiktúrája (folyékony kivonata) javította a mandulák működését és erősítette az immunválaszt, csökkentette a mandulagyulladás visszatérésének esélyét gyermekeknél, tehát egyértelműen fokozta a szerveztet immunválaszát. [1,2]
Ukrajnában is végeztek állatkísérleteket a drog immunrendszerre gyakorolt hatásával kapcsolatosan. A patkányokon és egereken végzett kísérletek alkalmával a növény kivonata fokozta az őssejtek és az immunsejtek termelődését, megvédte az állatokat a sugárzás káros hatásaitól.[1,2,3,4,5,6]
Csökkenti a koleszterin szintet és védi az erek egészségét
Az érelmeszesedés (atherosclerosis) a szív és érrendszeri betegségek vezető haláloka, és az összes haláleset 50%-ért felelős. A koleszterin és a kálcium felhalmozódása, gyulladást és oxidatív károsodást hoz létre, amely következtében az erek elzáródhatnak. Mivel az elzáródás miatt életfontosságú szervek nem juthatnak elegendő vérhez, a magas koleszterin szint akár halált is okozhat. [1,2,3,4] Klinikai kísérletek megerősítették, hogy a vérehulló fecskefű egyik alkaloidja, a berberin jótékony hatást gyakorol a szív és érrendszerre, mert:
- védi az ereket a gyulladástól és az oxidatív károsodástól,
- csökkenti a vér LDL koleszterin és lipidszintjét,
- növeli a HDL-koleszterin szintjét, amely védő szerepet tölt be,
- fokozza a zsírszövetek és a glükóz anyagcseréjét.
Gyulladáscsökkentő és antioxidáns vegyületei szintén hozzájárulhatnak a vérereket károsodástól védő hatásához.
Klinikai kisérletek során a koptizin - egy másik alkaloid, mely a növényben található -, hatékonyan csökkentette az egerekben az LDL-koleszterintet és a fő gyulladásos markereket (IL-6, IL-1β és TNF-α). Ennek eredményeként a koptizin jelentős mértékben csökkentette a vérerek falára belülről lerakódó plakkok mennyiségét [1,2].
Egy hörcsögökkel kapcsolatosan végzett klinikai kísérlet hasonló eredményeket mutatott: a koptizin a vér lipideket (15% -kal) és LDL-koleszterint (22% -kal) csökkentette, miközben a „jó” koleszterint (HDL) 42% -kal növelte [1].
Egyéb népies elnevezései
Cinadónia, gódira, aranyfű, vérehullatófű, arannyal versengő (fű), cinadó, cinadónia, cinadóniafű, sárga kutyatej, tejes burján, vérefolyófű, vérejárófű, veresellőfű, vérrelharmatozó, vérrel harmatozó fű.
Hasznos része
A gyógynövény virágos hajtása (Chelidonium majus) a VIII. Magyar gyógyszerkönyvben hivatalos drogként szerepel. A népgyógyászat a gyökerét (chelidonii radix) is alkalmazza.
Vérehulló fecskefű gyógyhatásainak felsorolása kulcsszavakkal:
Epehajtó, antivirális, rák ellenes, sejtosztódást gátló (citosztatikus), enyhe fájdalomcsillapító, nyugtató, simaizomgörcs-oldó, antibakteriális, fehérjebontó, (proteolikus)
Hatóanyagai
Tejnedve kb. 30 féle alkaloidot tartalmaz, melyek közül a három legfontosabb a kelidonin (70%), protopin és a protoberberin. Ezen kívül szangvarin, alfa- és béta-homokelidonin, keleritrin, festékanyagok, gyanta és fehérjebontó enzimek…stb. is található benne. A koptizin az egész növény fő alkaloidja, míg a gyökéré a kelidonin. Ezen kívül tartalmaz még különböző szerves savakat, valamint karotinoidokat.
Állapotok, amelyekben ajánlott a vérehulló fecskefű tea, kivonat, tinktúra vagy ecsetelő alkalmazása
- Szemölcs
- Tyúkszem
- Papilloma
- Rák
- Idegrendszerei rendellenességek
- Epegörcsök
- Epebetegségek
- Májbetegségek
Vérehulló fecskefű tea elkészítése
Tegyen 1 kávéskanálnyi szárított növényt 1 csésze forrásban lévő vízbe, és 10 percig hagyja ázni, majd szűrje le. Napi adag: 3 csésze (vagyis 2-4 g szárított növény)
Ellenjavallata
Erős hatású gyógynövény, hazánkban belsőleg történő felhasználásra csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Epeútelzáródás, májbetegség esetén fogyasztása nem ajánlott. Drogjának 4 héten túli szedése nem ajánlott! Várandós nők számára fogyasztása ugyancsak nem ajánlott!
Gyűjtése, szedése, tárolása
A drogot gyakran vadon előforduló állományból, virágzáskor gyűjtik be, majd megszárítják. Otthoni A frissen szedett növényt minél kevesebb sérülésnek tegyük ki, majd 60-70 Celsius fokon szárítsuk meg, hogy minél magasabb hatóanyagtartalmat őrizzen meg a drog.
Botanikai leírása
A Papaverales (mákvirágúak) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó 30-80 cm magasra is megnövő lágyszárú növény. Kedveli a közepesen nedves, nitrogénben gazdag, meszes homokot, valamint az árnyas bokros helyeket, erdők szélét, árkok, romok, omladékok környékét. Eurázsia területén általánosan elterjedt évelő, mely hazánkban is gyakran előfordul. Levelei szárnyasan szeldeltek, szélei csipkések. Aranysárga, 4 szirmú virágai májustól júliusig virágoznak. Toktermésében sok magot érlel. A növény szőrrel borított szára leszakítva sárga színű nedvet enged, amely a levegővel való érintkezéskor narancsbarna színűre változik.
Azokban az országokban, ahol a növény őshonosnak számít, a népi gyógyászatban való alkalmazása rendkívül széles körben elterjedt. A népi gyógyászatban való alkalmazásának módozatai nagyfokú hasonlóságot mutatnak Közép- és Kelet-Európa számos országában.
Ki kell emelni egyöntetűen gyakori alkalmazását szemölcsök, tyúkszem, ekcéma és más bőrbetegségek, emésztőrendszeri élősködők, sárgaság és májpanaszok, gyulladásos szembetegségek és rák vonatkozásában is.
Forrás: US National Library of Medicine
Források
Csupor Dezső: Fitoterápia, Növényi szerek a gyógyászatban.
Rácz Gábor, Rácz-kotilla Erzsében, Szabó László Gy.: A gyógynövények ismerete
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve 2008
Gyógynövények kincsestára, Alexandra kiadó
Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
