Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A vérehulló fecskefű 10 igazolt gyógyhatása

A hazánkban is jól ismert Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) számos gyógyhatása a népgyógyászat által már évszázadok óta ismert. Nagy múltú, nagyra értékelt gyógynövény, melyet a  VIII. Magyar Gyógyszerkönyv is a hivatalos drog rangjára emelt, mivel ma már számos klinikai és egyéb tudományos vizsgálat adatai szolgáltatnak bizonyítékot hatásai vonatkozásába. Talán Ön is hallott már arról, hogy rendkívül hatékony szemölcs és tyúkszem ellen. De azt is tudja, hogy miért? Valamint hallott már arról, hogy mire jó még? [1] Cikkünkből megtudhatja!

 

verehullo_fecskefu_gyogyhatasa_chelidonium_majus

 Szemölcs ellen Vérehulló fecskefű ecsetelő

 

A szemölcs egy olyan - sokszor komoly kellemetlenségeket okozó - kinövés, mely a bőr apró sérüléseinél alakul ki humán papilloma vírus okozta fertőzés következtében. A test bármely részén megjelenhet, leggyakrabban azonban a kézen, a lábfejen és a talpakon fejlődik ki. Sajnos nem könnyű megszabadulni tőle, ugyanis sebészeti úton vagy lézerrel való eltávolítás után gyakran visszanő. Ez különösen azok számára bosszantó, akiknek a talpáról történt az eltávolítás, és emiatt a sebészeti beavatkozást követően akár 1 hónapig sem tudtak lábra állni. [1,2]

 

A vérehulló fecskefüvet a népgyógyászat évszázadok óta alkalmazza szemölcs eltávolítására. A növény szemölcs ellenes hatásában szerepet játszhat vegyületeinek vírus ellenes hatása, mely tulajdonságát többek között Dr. Kéri Ágnes és munkatársai is igazolták 1987-ben a Semmelweis Egyetemen Farmakognóziai Intézetében végzett klinikai vizsgálatuk során.[1,2]   Ezen kívül a növény DR. IMMUN Vérehulló fecskefű kivonat szemölcs (verruca vulgaris) ellenes hatását tovább fokozhatják fehérjebontó enzimei és rendkívül magas kelidonsav tartalma is. A vérehulló fecskefű szemölcs irtó képességét tehát nem egyetlen kémia összetevőjének köszönheti, hanem vegyületeinek együttes hatásából fakadhat. [1,2,3,4]     

Tyúkszem ellen

A tyúkszem (calvus, wart) lábon megjelenő, elszarusodott, fájdalmas kinövés, mely egyrészt kialakulhat vírusfertőzés következtében, másrészt pedig fokozott nyomásnak kitett területeken is megjelenhet.  A vérehulló fecskefű kivonat tyúkszem ellenes hatásának alapját - a szemölcshöz hasonlóan - alkaloidjának (α-allokriptopin) vírusellenes hatása biztosítja, melyet fehérjebontó (proteolikus) enzimeinek és nagymértékű kelidonsav tartalmának együttes hatása tovább erősíthet. [1,2,3,4]  

Vírus ellenes (antivirális) hatása

A régi korok orvosai jól ismereték a növény kórokozók, paraziták elleni hatékonyságát, ezért előszeretettel ajánlották ellenük alkalmazását.  Antivirális hatását napjaink kutató szakemberei is számos alkalommal alátámasztották már in vitro, tehát laboratóriumi körülmények között végzett vizsgálatokkal. Mint korábban említésre került, hazai vizsgálatok is történtek a droggal kapcsolatosan a Semmelweis Egyetemen. Bebizonyosodott, hogy különleges alkaloidjai számos vírus ellen hatékonyan veszik fel a harcot, így a herpex simplex, a poliovírus, az adeno vírusok valamint az influenza vírus ellen is. [1,2,3,4,5]                                

Nagy szenzációnak számított, amikor 1991-ben 5 alkaloidját - kelidoni, keleritrin, szangvarin, koptizin, berberin – vizsgálva megállapították, hogy azok képesek gátolni a HIV-1 kialakulását. Habár az is kiderült, hogy a berberine nevű vegyülete önmagában erősebb HIV vírus ellenes hatással bír, mint a növény kivonata maga.[1,2,]

Epeelválasztás eredetű panaszokat mérséklő hatás

A népgyógyászat a vérehulló fecskefű teáját már régóta alkalmazza emésztés elősegítésére, valamint a has felső részén kialakuló görccsel járó panaszok kezelésére is. Ezen okból fakadóan végzett 1948-ban állatkísérleteket Eduard Rentz vezetésével német kutatócsoport patkányokkal és tengerimalacokkal. A vizsgálat során a növény alkoholos kivonata – ezúttal már egy tudományos kutatás keretein belül is - minden kétséget kizáróan fokozta az epeelfolyást az állatoknál. [1]

A legújabb kutatásoknak köszönhetően azonban ma már azt is tudjuk, hogy kivonatának különleges alkaloid vegyületei közül melyek felelősek pontosan az epetermelést serkető (koleretikus), és epeürülést fokozó, elősegítő (kolekinetikus) hatásért, és milyen módon járulnak hozzá ezen panaszok enyhítéséhez.

Ugyancsak egy német kutatócsoport például 1995-ben Münsterben a Vestfáliai-Wilhelms Egyetemen vizsgálata a növény vegyületeit. Tanulmányukban ők is a növény kivonatának epefolyást elősegítő hatásról számoltak be. Megállapítást nyert, hogy alkaloidjai - koptizin, protopin, kelidonin, berberin -, valamint kávésav származékai hatásos simaizom-görcsoldók, tehát spazmolitikumok. Ezen hatásában nagy hasonlóságot mutat a mákkal - elernyeszti az izomzatot és nyugtat –, ami nem véletlen, hiszen a mákfélék családjába tartozó növény.[1,2,3,4]

Dr. Baumann vezetésével 1971-ben végzett kutatócsoport több hetes vizsgálatot 206 epeköves, valamint epehólyagműtéten átesett beteggel kapcsolatosan, mely során a kísérletben résztvevők minden nap kaptak 3 X 20 cseppet a növény kivonatából. Tanulmányukban arról számoltak be, hogy a tartós hasi puffadás, fájdalmak, hasmenés és székrekedés kínzó tünetei nagymértékben enyhültek a pácienseknél a kezelések során. [1]

A legjelentősebb kézikönyvek tehát méltán ajánlják a gyógynövény alkalmazását emésztéssel összefüggő gyakori görcsös hasi fájdalmak, puffadás enyhítése, valamint epeelválasztás és ürítés fokozása céljából. Alkalmazásával azonban vigyázni kell, mert epeút elzáródás, májbetegség esetén használta nem javasolt.

Belsőleg alkalmazva kellő elővigyázattal használják epehólyag és máj bántalmakban. Az epeműködés javító hatásában nagy szerepe van a simaizomgörcs-oldó (spazmolitikus) hatású kelidoninnak, protopinnak és protoberberinnek is.

Baktérium és gomba ellenes hatás

A Vérehulló fecskefű alkaloidjainak és flavonoid összetevőinek, valamint kivonatának antibakteriális és gombaellenes (antifungális) hatása ugyancsak tudományosan bizonyított tény. Stickl Ottó például már 1928-ban a Greifswald Egyetem Higiéniai Intézetében végzett kísérletei során igazolta a növény - keleritrin, szangvarin, kelidonin - alkaloidjainak baktériumölő tulajdonságát a Gram-pozitív törzsekkel (Staphylococcus aureus és Bacillus anthracis) szemben. [1,2,3,4,5,6]

Egy bostoni fogászati központban 1985-ben végzett Dr. Dzink és Dr. Socransky kísérleteket a növény vegyületeivel kapcsolatosan. Hatásvizsgálataik során a szangvinarin elnevezésű alkaloid eredményesnek bizonyult a szájüregben jelenlévő 52 baktériummal szemben is. Miután eredményeik nyilvánosságra kerültek a vérehulló fecskefű kivonatát szájápolási termék, fogkrémek, szájvizek egyik összetevőjeként is elkezdték alkalmazni. Ami annak is köszönhető, hogy a szangvinarin gátolja a fogkőképződést. [1]

Napjainkban több - már a modern gyógyszerekkel szemben rezisztens - baktérium törzzsel szemben vetették be a növény vegyületeit eredményesen. Ezen vizsgálatok alkalmával bebizonyosodott, hogy a növény alkaloidjai  a (Ezt a vírus ellenes részbe kell belinkelni) Herpes simplex, influenza vírus, Bacillus cereus , Staphylococcus aureus, Candia albicans, Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Salmonella galinarium, és Klebsiella pneumoniae kórokozókkal szemben is hatásosak. [1,2]


Tumorellenes hatás

A Chelidonium majus alkalmazása rosszindulatú daganatos megbetegedések esetén már régi keletű. Ukrajnában Dr. Wassil Nowicky 1992-ben és 1996-ban végzet kutatásai azonban tudományos vizsgálatai során is alátámasztották a növény sejtosztódást és tumornövekedést gátló hatását. [1,2,3,4]

Vizsgálataik eredményeként szabadalmaztattak egy Ukrain néven egy rák ellenes készítményt. A termék fő vegyületét sikeresen alkalmazták csontrák, tüdőrák, nyelőcsőrák, hererák, melanóma, méhnyakrák, mellrák, húgyhólyagrák és kezelésénél. 2002-ben Németországban is végeztek az Ukrain-nal kapcsolatosan sikeres klinikai vizsgálatokat hasnyálmirigyrákos betegeken, így ott ma is orvosi felügyelet mellett alkalmazva potenciális rák ellenes szernek tartják. [1,2,3]
A vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy tumorellenes hatásáért a szangvarin, kelidonin, keleritrin és berberin elnevezésű vegyületei a felelősek. Közülük pedig a legerősebb rák ellenes hatással a szangvarin bír. [1]

 

Gyulladásgátló és sebgyógyulást elősegítő hatása

A növény levele és gyökere kiemelkedően magas réz és cinktartalommal rendelkezik, mely szerepet játszhat a gyógynövény gyulladásgátló és sebgyógyulást elősegítő hatásában. Mindemellett pedig számos hatástani vizsgálat kimutatta, hogy a izokinolin vázas alkaloidjai, a szangvarin és a keleritrin is gyulladás csökkentő hatással bírnak. [1,2,3] A növény alkaloidjait elemezve figyeltek fel a kutatók például a szangvinarin-ra 1981-ben, amikor patkányok talpán található ödémát kezeltek vele sikeresen. [1,2,3] A kapott rendkívül pozitív eredmények miatt a szakemberek ezt a vegyületet erős gyulladásgátló és antimikrobális hatásából fakadóan szájüregi gyulladásos betegségek kezelésére ajánlották. Különösen azért, mert ez az összetevője kifejezetten alacsony toxicitást mutat.

Enyhe lazító, nyugtató hatása

A Chelidonium majus a mákfélék családjába tartozik, a mákkal való rokonságát mintegy 30 hasonló alkaloidja, toktermése (a mákgubó is az), tejcsöveikben található tejnedve (latex) is igazolja. A mák központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató, szedatív hatása közismert, tejnedve, az ópium (gör: máktej) nagy hatású alkaloidokat (pl. morfint, narkotint, papaverint) tartalmaz. [1,2,3,4,5]

Vizes kivonatának idegrendszerre gyakorolt enyhén nyugtató hatását a mákéhoz hasonló alkaloidjainak köszönheti.  Haberlein és munkatársai 1996-ban kísérleteik során alátámasztották Chelidonium alkaloidok GABA-receptorokra gyakorolt hatását. [1,2,3,4

 

Immunrendszert serkentő hatás

A chelidonium hatékonysága rák és egyéb betegségek ellen főként immunrendszert erősítő tulajdonságából fakad. [1,2]  Egy orosz klinikai vizsgálat 1998-ban (Khmel'nitskaia NM, Vorob'ev KV) összehasonlította különböző gyógyszerek hatékonyságát a gyermekek immunrendszerének a támogatása szempontjából. A gyógynövény tiktúrája (folyékony kivonata) javította a mandulák működését és erősítette az immunválaszt, csökkentette a mandulagyulladás visszatérésének esélyét gyermekeknél, tehát egyértelműen fokozta a szerveztet immunválaszát. [1,2]

Ukrajnában is végeztek állatkísérleteket a drog immunrendszerre gyakorolt hatásával kapcsolatosan. A patkányokon és egereken végzett kísérletek alkalmával a növény kivonata fokozta az őssejtek és az immunsejtek termelődését, megvédte az állatokat a sugárzás káros hatásaitól.[1,2,3,4,5,6]

 

Csökkenti a koleszterin szintet és védi az erek egészségét

Az érelmeszesedés (atherosclerosis) a szív és érrendszeri betegségek vezető haláloka, és az összes haláleset 50%-ért felelős. A koleszterin és a kálcium felhalmozódása, gyulladást és oxidatív károsodást hoz létre, amely következtében az erek elzáródhatnak. Mivel az elzáródás miatt életfontosságú szervek nem juthatnak elegendő vérhez, a magas koleszterin szint akár halált is okozhat. [1,2,3,4] Klinikai kísérletek megerősítették, hogy a vérehulló fecskefű egyik alkaloidja, a berberin jótékony hatást gyakorol a szív és érrendszerre, mert:

  • védi az ereket a gyulladástól és az oxidatív károsodástól,
  • csökkenti a vér LDL koleszterin és lipidszintjét,
  • növeli a HDL-koleszterin szintjét, amely védő szerepet tölt be,
  • fokozza a zsírszövetek és a glükóz anyagcseréjét.

Gyulladáscsökkentő és antioxidáns vegyületei szintén hozzájárulhatnak a vérereket károsodástól védő hatásához.
Klinikai kisérletek során a koptizin - egy másik alkaloid, mely a növényben található -, hatékonyan csökkentette az egerekben az LDL-koleszterintet és a fő gyulladásos markereket (IL-6, IL-1β és TNF-α). Ennek eredményeként a koptizin jelentős mértékben csökkentette a vérerek falára belülről lerakódó plakkok mennyiségét [1,2].

Egy hörcsögökkel kapcsolatosan végzett klinikai kísérlet hasonló eredményeket mutatott: a koptizin a vér lipideket (15% -kal) és LDL-koleszterint (22% -kal) csökkentette, miközben a „jó” koleszterint (HDL) 42% -kal növelte [1].


Egyéb népies elnevezései

Cinadónia, gódira, aranyfű, vérehullatófű, arannyal versengő (fű), cinadó, cinadónia, cinadóniafű, sárga kutyatej, tejes burján, vérefolyófű, vérejárófű, veresellőfű, vérrelharmatozó, vérrel harmatozó fű.


Hasznos része

A gyógynövény virágos hajtása (Chelidonium majus) a VIII. Magyar gyógyszerkönyvben hivatalos drogként szerepel. A népgyógyászat a gyökerét (chelidonii radix) is alkalmazza.

 

Vérehulló fecskefű gyógyhatásainak felsorolása kulcsszavakkal:

Epehajtó, antivirális, rák ellenes, sejtosztódást gátló (citosztatikus), enyhe fájdalomcsillapító, nyugtató, simaizomgörcs-oldó, antibakteriális, fehérjebontó, (proteolikus)


Hatóanyagai

Tejnedve kb. 30 féle alkaloidot tartalmaz, melyek közül a három legfontosabb a kelidonin (70%), protopin és a  protoberberin. Ezen kívül szangvarin, alfa- és béta-homokelidonin, keleritrin, festékanyagok, gyanta és fehérjebontó enzimek…stb. is található benne. A koptizin az egész növény fő alkaloidja, míg a gyökéré a kelidonin. Ezen kívül tartalmaz még különböző szerves savakat, valamint karotinoidokat.

Állapotok, amelyekben ajánlott a vérehulló fecskefű tea, kivonat, tinktúra vagy ecsetelő alkalmazása

  • Szemölcs
  • Tyúkszem
  • Papilloma
  • Rák
  • Idegrendszerei rendellenességek
  • Epegörcsök
  • Epebetegségek
  • Májbetegségek


Vérehulló fecskefű tea elkészítése

Tegyen 1 kávéskanálnyi szárított növényt 1 csésze forrásban lévő vízbe, és 10 percig hagyja ázni, majd szűrje le. Napi adag: 3 csésze (vagyis 2-4 g szárított növény)

Ellenjavallata

Erős hatású gyógynövény, hazánkban belsőleg történő felhasználásra csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Epeútelzáródás, májbetegség esetén fogyasztása nem ajánlott. Drogjának 4 héten túli szedése nem ajánlott! Várandós nők számára fogyasztása ugyancsak nem ajánlott!

Gyűjtése, szedése, tárolása

A drogot gyakran vadon előforduló állományból, virágzáskor gyűjtik be, majd megszárítják. Otthoni A frissen szedett növényt minél kevesebb sérülésnek tegyük ki, majd 60-70 Celsius fokon szárítsuk meg, hogy minél magasabb hatóanyagtartalmat őrizzen meg a drog.

Botanikai leírása

A Papaverales (mákvirágúak) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó 30-80 cm magasra is megnövő lágyszárú növény. Kedveli a közepesen nedves, nitrogénben gazdag, meszes homokot, valamint az árnyas bokros helyeket, erdők szélét, árkok, romok, omladékok környékét. Eurázsia területén általánosan elterjedt évelő, mely hazánkban is gyakran előfordul. Levelei szárnyasan szeldeltek, szélei csipkések. Aranysárga, 4 szirmú virágai májustól júliusig virágoznak. Toktermésében sok magot érlel. A növény szőrrel borított szára leszakítva sárga színű nedvet enged, amely a levegővel való érintkezéskor narancsbarna színűre változik.

 

Vérehulló fecskefű története

A vérehulló fecskefű számos kultúrkörben ismert. Már az ókorban is gyógynövényként használták, máj- és epeproblémák kezelésére. Az első században Pedaniosz Dioszkorid görög katonaorvos könyvet írt a gyógynövényekről „De Materia Medica” címmel. Tanulmányában 600 gyógynövény hatását és alkalmazási módjait mutatta be, melyben e gyógynövény is helyet kapott.
A görög mitológiában Helioszhoz, a mindent látó napistenhez sorolt növény. Ugyanilyen elterjedten használták – és használják napjainkban is szemölcsök kezelésére.
Neve keletkezésére kétféle teória létezik. Dioszkorid írt arról, hogy e növény virágai a fecskék tavaszi visszatérésekor kezdenek el nyílni, majd a fecskék őszi délre költözésekor kezd elhervadni. Azonban arról is említést tesz, hogy a fecskék fiókáik vakságát e növénnyel kezelik úgy, hogy szemüket bedörzsölik a szár nedvével. Tehát mindkét teória a fecske (chelidon) szóból származtatja a növény elnevezését, azonban más okra vezeti vissza.

Mindkét elméletről említést tesz az idősebb Plinius római író, polihisztor is „A természet históriája a növényekről” c. munkájában.

A kereszténység Jézusi gyógynövényként tartotta számon, mert Jézus a szellemi vakságból próbálta kigyógyítani az emberiséget, akárcsak a madarak fiókáikat e fű segítségével. Friss nedvét évszázadokon át alkalmazták a szem váladékozással járó fertőzései esetén, valamint szürke hályog kezelésére, ma már azonban ezen felhasználási területe a növénynek nem jellemző.

Dioszkorid a növény nedvét látáskárosodás és szembetegségek kezelésére használta. Azt javasolta, hogy sárgaréz edényben mézzel együtt főzött gyógynövény levét alkalmazzák a kezelésekkor. Tejszerű nedvét szárították is, és ilyen formában is felhasználták gyógyászati célra. Valamint azt is megemlítette Dioszkorid, hogy a borba áztatott vérehulló fecskefű ánizsmagokkal együtt hasznos volt a sárgaság és az olyan dermatológiai rendellenességek kezelésében, mint például a herpesz.  Plinius pedig szemproblémák esetén egy chelidonium elnevezésű szemkrémet javasolt, mely nevét a növény nevéről kapta.
A középkorban is csodált gyógynövény volt. Főként szembetegségek gyógyítására, toroktisztításra, valamint fekélyek, ekcéma és sárgaság elleni küzdelemben vetették be.
A francia szerzetes és orvos Odo Magdunensis írta 1080-ban a De viribus herbarum c. növénytani könyvet, mely 77 növény gyógyászati hatását ismerteti. Egyik fejezete a chelidonium majust látáskárosodás, valamint bőr- és májbetegségek esetén ajánlja orvosi célokra felhasználni.
Bingeni Szent Hildegárd apátnő (1098 – 1179) a növényt ugyancsak megemlíti a „Liber subtilitatum diversarum naturarum creaturarum” című, 200 gyógynövényfajt bemutató munkájában. A hagyományos és népi orvoslás akkori tanait összegző gyógyászati leírásaiban a vérehulló tejnedvét ő is látásjavítás ajánlotta, valamit faggyúval elkeverve bőrfelszínen megjelenő fekélyek gyógyítására.  

A tizenhatodik század óta Paracelsus a svájci orvos ajánlása alapján a növényt sárgaság és májbetegségek esetén alkalmazták. Olyan tudósok, tanítók orvosi vagy botanikai leírásaiban került bemutatásra, mint például a német botanikus, Hieronymus Bock (1498–1554), Hieronymus Bock (1498–1554) ugyancsak német botanikus, Leonhard Fuchs (1501-1566) német botanikus és orvos, Pietro Andrea Mattioli (1500-1577) olasz orvos és botanikus, Adam Lonicer Frankfurt am Main-i orvos, akik a 16. század egyik legismertebb füveskönyvének, a Kreuterbuch-nak a szerzője.
A szerzők antik forrásokra hivatkoznak, és a vérehulló fecskefű alkalmazását szem- és bőrbetegségek kezelésére javasolják. Lonicer szerint a lepra kialakulásának kezdetén a növény nedvével be kell kenni a beteg bőrfelületeket, valamint az orvosi füstike szirupját kell még emellett kilenc napig rendszeresen fogyasztani. A tizenhatodik és tizenhetedik század fordulóján két nagy lengyel tanulmányt írtak a gyógynövényekről és azok alkalmazásáról. Az egyiket Simon Syrenius, a másikat pedig Herbarz Polski (Lengyel herbárium) néven írta Marcin Urzedowa lengyel botanikus. Urzedowa Dioszkorid művei alapján leírta a tejnedv alkalmazásának módját szembetegségek, sárgaság, csecsemőkori hasfájás (kólika) sebek és fogfájás esetén. Látásromlásra panaszkodók számára a növény mézzel főzött nedvét vagy a szárított és porított alakban való felhasználását javasolja. A szürke hályog kezelésére azonban szerinte a gyógyfű megtört szárából frissen kifolyó nedvet kell felhasználni. Sárgaság esetén a gyökerét fehérborban kell forralni, majd ezt a főzetet pár napon át minden nap el kell fogyasztani. Fehérboros főzetét használták még vastagbél kezelésére és sebeket is bekentek vele. Urzedowa továbbá ajánlotta, hogy fogfájás esetén használjanak fel a drog gyökeréből egy darabot, mert enyhíti a fogfájást. A bőrön kialakult fekélyeket

Simon Syrenius (1540-1611) részletesen feljegyezte a szembetegségek esetén alkalmazott vérehulló fecskefű alapú recepteket. Ezen receptek fő alkotó eleme a gyógynövény tört szárából származó friss tejnedv. Azon ritka szerzők egyike volt, akik a tejnedvet irritatívnak tartották, ezért javasolta, hogy keverjék el kis mennyiségű ecettel, tejjel vagy rózsavízzel. Ezen kívül azt is tanácsolta, hogy sárgaság, gyomorfájás esetén lefekvés előtt fogyassza a beteg e gyógynövény gyökérének borban való főzetét ánizzsal ízesítve vagy a szárított gyökér keverékét ecettel elkeverve. Fogfájás esetén a gyökér porának ecetes oldatával javasolta a fájó fogat bekenni. A bőrön kialakuló fekélyek és rüh gyógyítható a gyökér porából, sertészsírból és ecetből készített balzsammal. Alternatív megoldásként maga a porított gyökér is közvetlenül rátehető a fekélyre. Syrenius beszámolt a növény föld feletti részeinek és gyökerének az izzasztó és vizelethajtó hatásáról is. A borban megfőzött gyökér főzet ugyancsak vizelethajtó hatású. Izzasztó gyógyszerként Syrenius ajánlotta a vérehulló fecskefűvel való szárazfürdőt, mely nagy mértékű izzadást eredményez a felesleges víz szervezetből való kiürítése által. Valamint ugyanerre a célra a gyökér rózsavizes vagy tavi lórommal (Rumex hydrolapathum) ellátott fehér boros főzetét javasolta. Ezen kívül a chelidonium használható a haj sárga színre való festéséhez, valamint halványítja az arcon megjelentő szeplőket és egyéb hiperpigmentációkat. Benjamin H. Barton és Thomas Castle által 1845-ben az angol gyógynövények történetéről írt (The British Flora Medica)
könyvében ugyancsak a Dioszkorid által már korábban leírt alkalmazási módokat sorolja fel.

Azokban az országokban, ahol a növény őshonosnak számít, a népi gyógyászatban való alkalmazása rendkívül széles körben elterjedt. A népi gyógyászatban való alkalmazásának módozatai nagyfokú hasonlóságot mutatnak Közép- és Kelet-Európa számos országában.
Ki kell emelni egyöntetűen gyakori alkalmazását szemölcsök, tyúkszem, ekcéma és más bőrbetegségek, emésztőrendszeri élősködők, sárgaság és májpanaszok, gyulladásos szembetegségek és rák vonatkozásában is.

Forrás:  US National Library of Medicine


Egyéb elnevezései

Albán: Latrapeci, bar saraleku, tamblagjak, bar iod
Angol: Greater Celandine, Tetterwort, Nipplewort, Rock poppy, Swallowwort, Devil’s milk
Aragonéziai: flló de las berrugas, saladonia, seledonia, zilidueña, ziridueña, flor de berrugas, flor de verrugas, saladoina,, saladonia, salsa de burro, selidonia, yerba de yodo, ziridueña, zeledonia
Aragóniai: Cilidueña, Ciridueña
Asztúriai: calidonia, cerigüena, ciridona, ciriduena, cirigüena, cirigüeya, ciriguna, planta del yodo
Baszk: Ainhara-belarra, Añara-belarr, Biper-belarr, caratxo-belarr, elaya-bedarr, enada belarra, enadabelarra, kalitxa-belarr, pasmo bedarr, zaladoña, zaramubelarra, zaran, zaran-belarra, zarandona-bedarr, zelidona, pika-belarr
Belorusz: Padtynnik, Barodaunik
Bolgár: Zmiysko mlako
Bosnyák: Rosopas, Rusa trava, zmijsko mlijeko
Cseh: vlaštovičník, celadona, celduně, cen dalie, dravnicovina, hadí mlíč, krkavník;
Francia: Chélidoine, Herbe aux boucs, Grande Éclaire, Grande chélidoine Éclair, Grande Chélidoine, Herbe de l’hirondelle, Felougue, Herbe a l'hirondelle, Herbes de Sainte Claire
Fríz: Helersblêd
Galiciai: Andoriña, Cedronha, Celedoña, Celidoña, Ceridoña, ceriguda, ceruda, cilidoña, cilidonia, ciridoña, ciridonia, ciriguda, ciruda, cirula, erva-andorinha, erva-das-verrugas, herba andoriña, herba ceruda, herba d’a anduriña, herba d’anduriña, herba d´anduriña, herba da andoriña, herba das verrugas, herba de anduriña, herba leiteira, leitaria, leiteriña, selidoña,
Herba berruguera, Herba celoni, herba d’orenetes, herba d’oronetes, herba d´auranetas, herba d´orenetes, herba d´oronelles, herba de aurenétas, herba de les berrugues, herba de les llupies, herba de les orenetes, herba del bon Jesús, herba dels ulls, lleterola, Elaya-belarr
Holland: Stinkende gouwe
Horváth: zmijino mlijeko, rosopas, lastavičina trava, rosopas obični, rusa, rusa trava, trava od žutice, trava od rosopasa, zmijino mlijeko, zmijsko grožđe, žuta trava.
Kasztíliai spanyol: celedonio, celidueña fina, cerdoña, cereduena, cerigüena, ceruda, cevuda, chiledonia, ciledonia, cilidonia, cilidueña, cirgüeña, ciridueña, cirigüeña, cirigüeya, cirirueña, dilidonia,  flor de la golondrina, golondrinera, gran luz, herba d’orenetes, herba da anduriña, herba de les berrugues, hierba de las golondrinas, hierba de las verrugas, hierba del iodo, hierba golondrinera, hierba verruguera, hirundinaria, pedigüeña, planta del yodo, quitaverrugas, selidonia, verrugera, verruguera, yerba de las golondrinas, yerba del pordiosero, yerba verruguera, yeteira, piohuelo
Katalán: ainhara-belarr
Katalán: Celidònia, Herba de les berrugues, Herba de les orenetes, Herba d'orenelles, Cecuta,
Lengyel: Roztopaść, Ziele glistnika, Złotnik, cyndalia, zółte kwiatki, Jaskółcze ziele, Cencylja, Glistnik pospolity, Glistnik jaskólcze-ziele, Celidonia, Złoty groszek, Glistewnik, Gliśnik, Zółte ziele, niebospad, Złotnik,
Mallorcai: herba d’oronelles, celidronia, seledronia
Montenegrói: Rusopas, Rusa
Német: Schöllkraut, Gilbkraut, Schwalbenkraut, Schellkraut, Goldwurz, Blutkraut, Gelbes Millkraut, Warzenkraut
Olasz: Cinerognola, Erba di porri, Erba nocca, Erba maistra
Orosz: Chistotel;
Portugál: Andorinha, Cedronha, Ceruda, Cylidonia, Herba da andurina, Erva andorinha, Erva das verrugas, Erva dos golpes, Erva santória, Grande-quelidónia, Herva d´andorinhas, Herva-andorinha, Leitaria, Quelidónia, Quelidónia-maior
Román: Rostopască, crucea-voinicului, gălbinele, iarba-rândunicii
Spanyol: Flor de la golondrina, Cerduena, Celidonia mayor, Celidonio, Hierba del iodo, yerba de las golondrinas, Cirigüena, Ceruda, Golondrinera, Celiduena, Quitaverrugas, Yerba de las golondrinas, verruguera, golondrinera, chiledonia, Niño Jesús, quitaverrugas, hirundinaria, cirigüeya
Szerb: Rusopas, Rusa, Rusomača;
Ukrán: Zhovtyi molochay, Hladyshnyk, Chystotil, Hnystnyk, Smetannyk
Valenciai: celidonia, celidònia, herba dels ulls, seledonia

 

Források

Csupor Dezső: Fitoterápia, Növényi szerek a gyógyászatban.
Rácz Gábor, Rácz-kotilla Erzsében, Szabó László Gy.: A gyógynövények ismerete
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve 2008
Gyógynövények kincsestára, Alexandra kiadó
Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
Reader’s Digest: A természet füvészkertje

Keresés