Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

Sáfrányos szeklice gyógyhatása

    Sáfrányos szeklice gyógyhatása (Carthamus tinctorius)

    Sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius)

    Gyógyhatása

    A sáfrányos szeklice forrázata gyomornyugtató hatású, csillapítja a gyomorhurut és a gyomorrontás tüneteit. Mérsékli a székrekedést, valamint a bélgörcsöket és a bélhurutot. Tisztítja a májat, támogatja a máj méregtelenítő funkcióját. Fogyasztását májgyulladás esetén is ajánlják. Kúraszerű bevitele édesköménnyel, ánizzsal és bojtorjángyökérrel elkeverve felszabadítja a méreganyagokat a szervezetből. Alkalmazható sárgaság esetén, emellett kiegyensúlyozza az epetermelést és hatékonyabbá teszi az epeműködést. Serkenti a veseműködést és támogatja a méregtelenítést. Csillapítja a hurutos köhögést, oldja a lerakódott hurutokat, és enyhíti az asztmás tüneteket. Kiváló szíverősítő, ezért ajánlják koszorúér-meszesedés kezelésére is. Gátolja az érelmeszesedésre és a szívrohamra való hajlamot. Csökkenti a koleszterinszintet. Nyugtatja az idegrendszert, és a menstruációs fájdalmakat is képes enyhíteni angyalgyökérrel kombinálva.

    Felhasználás külsőleg

    Nincs ismert külső felhasználása.

    Állapotok, amelyekben ajánlott

    • gyomorhurut
    • gyomorrontás
    • székrekedés
    • bélhurut
    • májgyulladás
    • sárgaság
    • vesekő
    • asztma
    • köhögés
    • láz
    • szívgyengeség
    • koszorúér-meszesedés
    • magas koleszterinszint
    • magas vércukorszint
    • érelmeszesedés
    • menstruációs görcsök
    • vizelettartási problémák

    Sáfrányos szeklice tea késztése

    Teakeverék készítése: Egyenlő arányban keverjen el izlandi zuzmót, pipacsot, tüdőfüvet, ökörfarkkóró-virágot és sáfrányos szeklicét. 500 ml vízhez tegyen hozzá 2 evőkanállal a keverékből, majd főzze 2 percig az egyveleget. Miután elkészült a tea, 10 percig hagyja állni, majd szűrje le!

    Ellenjavallat

    Várandós kismamák számára tilos a fogyasztása, mert vetélést okozhat! Nagy mennyiségben alkalmazva szédülést, kótyagosságot okozhat!

    Hatása röviden

    Szélhajtó, vértisztító, görcsoldó, anyagcsere-regeneráló, nyugtató, potenciafokozó, fájdalomcsillapító, köptető, vérnyomáscsökkentő.

    Hatóanyagai: szaflórsárga, kartamin, zsírosolaj (linolsav, olajsav, palmitinsav, sztearinsav), nyers protein, E-vitamin, flavonoidok, A-vitamin.

    Népies neve: szeklice, parasztsáfrány, vadsáfrány, pórsáfrány, bogáncssáfrány, parasztok rokkája, magyar pirosító, magyar sáfrány, olajözön, szaflór, saflor.

    Angol neve: safflower.

    Hasznos része: A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogként szerepel a sáfrányos szeklice csöves virágainak szirmai (Carthami flos) és a belőlük kisajtolt olaj (Carthami oleum raffinatum).

    Gyűjtése, szedése, tárolása

    A nyári időszakban kerülnek begyűjtésre a virágszirmai. Hűvös helyen ajánlott tárolni és kiszárítani. Nem javasolt egy évnél tovább tárolni a drogot, ugyanis elveszítheti a hatóerejét.

    Története

    A sáfrányos szeklice az egyik legrégebbi gyógynövény, amelyet ismerünk. Már az ókorban ismert volt arról, hogy a virágaiból készítették el a jó minőségű, vörösesbarna színű fűszert, amelyet textilfestésre használtak fel. Az Egyiptom területéről fennmaradt ókori textíliák elemzésekor kiderült, hogy a XII. dinasztia korában már alkalmazták a szeklice virágából készült festéket, ráadásul az egyik legismertebb fáraó, Tutanhamon sírjában rábukkantak néhány szeklicevirág füzérre, amely azt mutatja, hogy igencsak tisztelt és nagyra becsült növénynek tartották.
    A magyar nyelvemlékekben először 1798-ban olvasható szelicke változatban, majd az 1807-es Magyar Fűvész Könyvben megkapja a ma használatos szeklice alakot. A szlovák nyelvből kerülhetett át a magyarba. A szeklice nemzetségneve az arab carthum („festeni”) szóból alakult ki, a faji jelzője pedig a tinctoriusból („ami fest”). Régebben a sáfrányt helyettesítették vele, mivel sokkal olcsóbb és könnyebben beszerezhetőbb volt. Konyhai felhasználása igen sokrétű, nem csak ételek, mártások, sütemények ízesítésére használják, hanem ételszínezésre is.

    Botanikai leírása, termesztése

    India és Ázsia területén őshonos növény, de nagy számban termesztik Európa, Kína és az Egyesült Államok területén. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, egyéves növény. Lágy szára meghaladhatja a 1,5 méteres magasságot, a felső része elágazó, színe pedig zöldesfehér. Szórt állásban helyezkednek el a levelei, amelyek szélei kissé tüskések, sötétzöld színűek, végeik pedig lándzsa alakúak. Gömbölyded fészekvirágzattal rendelkezik, amelyeket fedélszerűen pikkelyek borítanak. Hímnős virágai citrom-és narancssárga színűek, de az elnyílás idejére bíborvörössé válnak. Fehér színű kaszattermése leginkább a napraforgó terméséhez hasonlítható. Jól tűri a szárazságot, igen nagy a meleg-és a napfényigénye. Nem pusztul el fagyok idején, de nem tűri jól a hideget, a téli időszakban lelassul a növekedése. Magról szaporítható növény.

     

    Felhasznált irodalom

    Rácz János: Gyógyhatású növények
    Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
    Dr. Kmeth Sándor: Herbárium

    Tartalomhoz tartozó címkék:

    Keresés