Árnika, hegyi (Arnica montana)
Gyógyhatása
Csak az olaja és a tinktúrája alkalmazható belsőleg, mert belsőleges alkalmazás során túladagolva vérkeringési zavarokat okozhat! A tinktúrát víz helyett alkohollal érdemes hígítani, mert a hatóanyagok így könnyebben szabályozhatók! Olaja hígított formában megszünteti a gyomor émelygését és a gyomorgörcsöket. Gyomorrontás esetén is felhasználható. Vérzéscsillapító, sebgyógyító. Kúraszerű fogyasztása javasolt gyomorvérzés, gyomorfekély és nyombélfekély esetén. Remek vízhajtó. Kezeli a vesehomokot és a vesekövet. Fájdalom-és vérzéscsillapító. Más gyógynövényekkel együtt hatékony a vesegyulladás kezelésében. A májgyulladást és a májmegnagyobbodást is kezelheti. Hatékonyabbá teszi az epetermelést. Kúraszerűen alkalmazott tinktúrája lépmegnagyobbodás és hasnyálmirigy gyulladás esetén gyógymódként szolgál. Régebben alkalmazták tüdőbaj esetén.
Felhasználás külsőleg
A szájüregi sebek és gyulladások kezelője. Szájüregi műtéteket követően híg forrázatával javasolt öblögetni. Olaja alkalmazható ajakherpesz megelőzésére. Öblögetőként alkalmazva a torok gyulladásos tüneteit kezeli, megszünteti a gyulladt hangszálak fájdalmát. Tinktúrája felhasználható felszíni sebek kezelésére, összeforrasztására. Kitűnő vérzéscsillapító és fertőtlenítő. Friss forrázatából készült borogatás a nehezen gyógyuló, gennyes, fertőzött sebekre jótékonyan hat. Segíti a véraláfutások felszívódását.
Bedörzsölőszerként hasznosíthatjuk rándulások, izomhúzódások, ficamok esetén. Tinktúrája megszünteti a viszkető érzést a bőrön. Az árnika kenőccsel megőrizhető a bőr feszessége. Csökkenti a migrénes fejfájást a tarkóba történő árnika főzet bedörzsölése.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- ínygyulladás
- fogínyvérzés
- ajakherpesz
- torokgyulladás
- hangszálgyulladás
- émelygés
- gyomorgörcs
- gyomorrontás
- gyomorvérzés
- gyomorfekély
- nyombélfekély
- bélgörcs
- aranyér
- vesehomok
- vesekő
- májgyulladás
- reuma
- hasnyálmirigy gyulladás
- felszíni sebek
- véraláfutások
- rándulás
- ficam
- izomösszehúzódás
- kelések
- pattanásos bőr
- rovarcsípés
- tüdőbaj
- migrén
Árnika olaj készítése
Meleg olívaolajban áztasson be száraz árnikalevelet és virágot. Hagyja állni 3 napig, majd ezt követően szűrje le. Üvegben ajánlott tárolni, és csak olyan sebek kezelésére javasolt használni, amelyek még nem szakadtak fel.
Rándulásra alkalmazható borogatás
Készítsen keveréket 50 gramm árnikavirágból, 25 gramm körömvirágból és kamillából, valamint 10 gramm árnikalevélből. Öntse le az egyveleget 750 gramm 70%-os alkohollal, majd hagyja ázni 8 napig. Állás közben érdemes többször megkeverni!
Préselje ki, és filtrálja a kapott kivonatot. Ha égő, csípő érzést tapasztal, hígítsa vízzel a borogatást!
Zúzódások gyógyulását elősegítő borogatás
Forrázzon le negyed liter borecettel 30 gramm árnikavirágot. Melegen ajánlott a fájó testrészre helyezni!
Ellenjavallat
Belső használata szigorúan orvosi felügyelet mellett történhet, mert könnyen túladagolható, ilyen esetben pedig légszomj, szívtáji panaszok és vérkeringési zavar léphet fel! Allergiás tünetek kialakulását idézheti elő! A krém használatakor ki kell hagyni a szem-és a szájkörnyéket, valamint a nyílt sebeket és környéküket! Ha mégis belekerül az árnikakrém, desztillált vízzel ki kell mosni! Tilos a használata 3 évnél fiatalabb gyerekek esetében! Terhes és szoptató nők számára erősen ellenjavallt a bevitele! Bőrirritációt, bőrgyulladást okozhat az arra érzékeny személyeknek!
Árnika hatása röviden
Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, sebfertőtlenítő, vérzéscsillapító, vértisztító, méregtelenítő, hámképző, idegerősítő, emésztésjavító, nyugtató, szövetösszehúzó
Hatóanyagai: flavonoidok, illóolaj, szeszkviterpén-laktonokat (helenalint, dihidrohelenalint), arnicin, cserzősavak
Népies neve: angyalital, máriafű, anyagyökér, kappanfű, olaszútifű, ernikefű, lúgfű, Szent János virága, lúgfű, angyalital-gyökér, luciánfű, hájvirág
Angol neve: mountain arnica, wolf's bane, leopard's bane, mountain tobacco
Hasznos része: A hegyi árnika drogként felhasználható része a szárított virágzata (Arnicae flos) a gyöktörzse (Arnicae rhizoma) és a virágzó hajtása (Arnicae herba). A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a virágdrog és a virág tinktúrája található meg, mint felhasználható rész.
Gyűjtése, szedése, tárolása
Az árnika leveleit és virágait nyár közepétől lehet gyűjteni, míg a gyökereket az őszi időszakban szokás felszedni. A virágokat rögtön virágzás idején kifizetődő szedni, ugyanis hamar lehullajtja a szirmait. Zárt, árnyékos, ám jól szellőző helyen ajánlott kiszárítani a részeket! A virágot és a levelet minden évben újra kell gyűjteni, a gyökérzet azonban évekig megőrzi a hatóanyagtartalmát!
A gyökér szedésekor figyelni kell arra, hogy ne az egész gyökérzet kerüljön aratásra, hogy a növény újra és újra ki tudjon virágozni!
Története
A legtöbb gyógynövénnyel ellentétben sem az ókori görögök, sem pedig a rómaiak nem tesznek róla említést, hogy felhasználták volna bármilyen formában is. Ez azért érdekes, mert a hegyi árnika mind a Pireneusokban, mind pedig Észak-Olaszországban felfedezhető volt. Az első írásos emlék a középkorban jelent meg róla. 1558-ban illusztrálták először Matthiolus gyógynövénykönyvében, 1625-ben pedig Johann Jakob von Bergzabern német botanikus látta el az ’arnica by the Medici’ névvel, mivel ő volt akkoriban a választófejedelem udvari orvosa. A középkorban terjedt el a máriafű elnevezése is, mivel Szűz Mária egyik szimbólumának tartották. A XVIII. században már több tudományos kísérletet is folytattak vele, és a kutatók előszeretettel vizsgálták a hatásait, valamint a benne található hatóanyagokat. Bergzabern azonban már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az árnikát óvatosan kell felhasználni, és csak kis adagokban ajánlatos hasznosítani, mert különben mérgezést is okozhat. Az egyik legnagyobb tisztelőjének Goethe mondható, aki gyakorta fogyasztott árnika teát koszorúér betegsége miatt. Az árnika név eredete máig nem tisztázott. A XIV. században Matthiolus már arnichnak nevezi, amely egy francia eredetű szóra utal. Azonban felfedezhető a névben az arnakisz görög szó is, amelynek jelentése báránybőr, ez pedig utal hat a növény leveleinek bársonyos puhaságára.
Régebben a haute-savoie-i emberek felhasználták pipadohányként.
Botanikai leírása, termesztése
Őshazájának Európa és Ázsia tekinthető, de nagy számban előfordul Észak-Amerikában is. A fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, évelő növény. A vörösesbarna gyökértörzséből fejlődik ki a tőlevélrózsája és a fél méter magasra is megnőhető szára, amely pelyhes és mirigyek borítják. A tőrózsát hosszúkás, ép szélű levelek alkotják, a száron pedig átellenesen helyezkednek el a levelek. Fészekvirágzattal rendelkezik, amelyet narancssárga és vörös színű csöves virágok alkotnak.
Termése kaszattermés. A sovány talajú helyeket részesíti előnyben, kedvelt élőhelyei a magas hegyvidékek és az alpesi rétek. Bár a hűvös helyeken érzi magát a legjobban, kifejezetten napfényigényes növény. Nyirkos időben magról is nevelhető. Jól bírja a hideget, de ilyenkor gyakran gyökérrothadás lép fel. Magyarországon védett növény! 1999-re szinte teljesen kipusztult, újra telepítésével Markovics Tibor foglalkozik jelenleg.
Felhasznált irodalom
Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
Michael Tierra: Gyógyfüveskönyv
https://fitoterapiakalauz.hu/arnika-a-ketarcu-gyogynoveny/
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
Gyógynövények kincsestára
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Csupor Dezső, Szenderi Kálmán: Gyógynövénytár
Rácz Károly, Rácz-Kotilla Ezrsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
