Homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium)
Gyógyhatása
A népgyógyászatban a szalmagyopár teáját emésztési, és anyagcsere-zavarok esetén alkalmazzák, valamint a bélrenyheség enyhítésére. Kitűnő vizelethajtó. Magas flavonoid és izo-szalipurozid-tartalmának köszönhetően gyakori eleme az epekiválasztást fokozó teakeverékeknek. Kiegészítő kezelésként felhasználják a szalmagyopár virágból készült forrázatot epehólyag-gyulladás esetén. A drogban található kvercetin támogatja a májműködést, valamint segédkezik a kellemetlen görcsök feloldásában.
Felhasználás külsőleg
Hatóanyagainak köszönhetően elősegíti a gyors sebhegedést. Gyulladás gátló tulajdonsága miatt a kozmetikai iparban előszeretettel alkalmazzák krémek előállítására. A szalmagyopárból készült borogatás enyhíti az ízületi gyulladással járó fájdalmat.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- bélrenyheség
- túlzott gyomorsavtermelés
- epegörcs
- bélgörcs
- felszíni sebek
- epehólyag-gyulladás
- zsírmáj
- étvágyzavar
- alacsony vérnyomás
- ízületi gyulladás
Homoki szalmagyopár virág tea készítése
Egy csészényi forrásban lévő vizet öntsön rá 1 kávéskanálnyi szárított szalmagyopár virágra. Hagyja ázni 10 percig, majd szűrje le a teát. Naponta maximum 3 csésze bevitele ajánlott.
Ellenjavallat
Magas vérnyomással rendelkezők számára nem ajánlott a használata! Tilos a használata epehólyag-kövesség és epeút-elzáródás esetén! Terhes és szoptató nők nem, vagy csak mértékkel fogyaszthatják!
Homoki szalmagyopár hatása röviden
Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, vizelethajtó, méregtelenítő, epehajtó.
Hatóanyagai: cseranyag, gyanta, keserűanyag, szkviterpénlaktonok, fitoszterin, illóolaj, izosalipurpozid, kvercetin, kempferol, apigenin, luteolin,szalipurpozid, kumarinok (umbelliferon, eszkuletin, szkopoletin), lignánok, triterpénsavak
Népies neve: sárgagyopár, homoki gyopár, homoki szalmavirág, homoki bársonyvirág.
Angol neve: dwarf everlast, immortelle.
Hasznos része: A homoki szalmagyopár felhasználható része a növény virágfészke (Helichrysi citrini flos).
Gyűjtése, szedése, tárolása
A szalmagyopár virágzása a nyári és a kora őszi időszakra tehető. A virágok kinyílását követően az elágazás felett kell elmetszeni a szárat, hogy a virágzat ne hulljon szét. Azok a virágfészkek, amelyek a kiszárítást követően szétesnek, csökkent értékűnek számítanak. A mát kiszárított drogot bélelt dobozban érdemes tárolni.
Története
Kb. a XVI. században kerülhetett Európa területére. Kezdetben csak dísznövényként használták fel, csak később fedezték fel gyógyhatásait.
Botanikai leírása, termesztése
A homoki szalmagyopár a gyopárfajok egyetlen közép-európai képviselője. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, évelő növény. Karós gyökérzettel rendelkezik, amely mélyen a földbe hatol. Egyenes szára fehér gyapjúval borított, magassága pedig a fél métert sem éri el. Levelei szórt állásban helyezkednek el, laposak, széleik pedig épek. Virágai fészekvirágzatot alkotnak. A fészekpikkelyek nagyszirmúak, és cserépfedél-szerűen borítják el egymást. A virágok aprók és aranysárga színűek. Termése finomam szemcsézett felületű kaszattermés. Nagy napfényigénnyel rendelkezik, ideális termőhely számára a száraz, homokos talaj. Hazánkban napos lejtőkön és homokos réteken fordul elő a leggyakrabban.
Felhasznált irodalom
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
