Kecskeruta, orvosi gyógyhatása

Kecskeruta, orvosi gyógyhatása
A kecskeruta tea fogyasztását többek között emésztési zavarok esetén javasolják. Serkenti a mellékvesekéreg és a hasnyálmirigy működését. Mivel kitűnő vízhajtó,  fogyasztása előnyös különböző ödémás megbetegedések esetén is. Ezen kívül csökkenti a vércukorszintet, és kedvező hatással van a tejelválasztásra.

Kecskeruta, orvosi Galega officinalis

Kecskeruta orvosi (Galega officinalis)

Gyógyhatása

A kecskeruta tea fogyasztását többek között emésztési zavarok esetén javasolják. Serkenti a mellékvesekéreg és a hasnyálmirigy működését. Mivel kitűnő vízhajtó,  fogyasztása előnyös különböző ödémás megbetegedések esetén is. Ezen kívül csökkenti a vércukorszintet, és kedvező hatással van a tejelválasztásra.

 

Felhasználás külsőleg

Megtalálható mellápolásra készített kozmetikai kenőcsökben.

 

Állapotok, amelyekben ajánlott

  • magas vércukorszint
  • emésztési zavarok
  • hasnyálmirigy-problémák
  • tejelválasztás
  • epilepszia

 

Kecskeruta tea készítése

2 teáskanál szárított kecskerutát forrázzon le 200 ml forrásban lévő vízzel. Hagyja ázni 15 percig, majd szűrje le. Naponta maximum 3 csésze fogyasztása ajánlott.

 

Ellenjavallat

Az orvosi kecskeruta magjai mérgezőek! Hosszan tartó fogyasztása orvosi felügyelet mellett ajánlott! Nem használható más gyógyszerek mellett!

Kecskeruta hatása röviden

Vércukorszint-csökkentő, tejfokozó, vízhajtó, antibakteriális hatású

Hatóanyagai: kis mennyiségű flavonoidok, szaponinok, zsírsavak, alkaloidok, guanidin, galegin, hidroxigalegin, keserűanyagok

Népies neve: galga, eboldal, gyógyító kecskeruta

Angol neve: galega, goat's-rue, French lilac, Italian fitch, professor-weed

Hasznos része: Az orvosi kecskeruta felhasználható része a föld feletti része (Galegae herba).

 

Gyűjtése, szedése, tárolása

Nyár közepétől ősz végéig, virágzás idején szedhető. Mivel nagy területen termő növény, ezért a betakarítása fűkaszával történik. Árnyékos, szellős helyen érdemes kiszárítani.

 

Története

Az ókorban nem hasznosították ezt a növényt, ám a középkorban már ismeretes volt az alkalmazása a cukorbetegek körében. Hollandiában előszeretettel keverik a takarmányhoz, hogy a tehenek tejhozamát fokozzák.

Botanikai leírása, termesztése

Őshazája a Közel-Kelet, de telepített formában megtalálható Európa és Nyugat-Ázsia területén is. A hüvelyesek (Fabaceae) családjába tartozó, évelő növény. Dúsan elágazó szára elérheti az 1 méteres magasságot is. Levelei váltakozó állásban helyezkednek el a száron, végük kihegyesedik, és lándzsa alakot vesz fel. A levélhónaljban található a fürtvirágzata, amely kékes-lilás színű virágokból tevődik össze. Csíkozott hüvelytermése van. Kedveli a meleg vidékeket, legtöbbször ártereken, nedves talajú területeken fedezhető fel nagy számban.

 

Felhasznált irodalom

Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Tartalomhoz tartozó címkék: toc