Lestyán (Levisticum officinale)
Orvosi lestyán gyógyhatása
Emésztési zavarok kezelésére kiváló választás, mert nem csupán segíti az emésztőrendszer működését,hanem erősíti a gyomrot, növeli az étvágyat, de enyhíti a hányingert és az émelygést is. Fogyasztása javasolt gyomorrontás és gyomorégés esetén. Angol nyelvterületeken tradicionális felhasználási módja, hogy a brandybe áztatott, cukorral édesített lestyánmagot fogyasztanak gyomorproblémákra. [1] Segíti a bélgáz ürülését felfúvódás esetén. A gyökérből készült főzetet régóta alkalmazzák urológiai panaszok esetén férfiaknál és nőknél egyaránt. Vizelethajtó tulajdonsága miatt ödéma esetén javasolják rendszeres, kúra szerű fogyasztását. Szabályozza a menstruáció erősségét. Húgyúti gyulladások esetén alkalmazható. Megelőzi a vesehomok, vesekő kialakulását, és kezeli a húgyúti gyulladásokat.[1] Enyhíti a fejfájást. Teáját reuma ellen is javasolják. A gyökérből készült főzetet köhögéscsillapításra használják. De bevett szokás volt régen lestyánnal készült levest fogyasztani köhögés, hörghurut és légúti megbetegedések esetén is.
Hatása, felhasználása külsőleg
A gyökerek főzete torokgyulladás esetén hatékony öblögető. Erős főzetét használták sebekre, de első osztályúan tonizálja a zsíros bőrt is. A levelek, a virágok és a magok illatossá teszik a fürdővizet és megtisztítják a bőrt.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- láz
- ödéma
- emésztési zavarok
- erős menstruáció
- köhögés
- felfúvódás
- cellulitisz
- fejfájás
- gyomorrontás
- torokfájás
- húgyúti gyulladás
- vesekő
- epekő
- nikotinmérgezés
- alkoholmérgezés
- gyomorbántalom
- haspuffadás
- fehérfolyás
- pikkelysömör
- influenza
Orvosi lestyán tea készítése: Forrázzon le 2,5 dl vízzel 2 teáskanálnyi aprított lestyán gyökeret. Szűrje le és fogyassza melegen.
Vérnyomáscsökkentő lestyán tea: Negyed liter vízben forraljon 10 percig szárított lestyán levelet. Hagyja állni pár percig. Naponta 3-4 csésze bevitele ajánlott.
Nyugtató hatású lestyán tea: 30 percig főzzön 500 ml vízben egy lestyángyökeret. A keveréket egész nap fogyassza, kis mennyiségben.
Lestyán a konyhában
Aromás, erősen karakteres fűszernövény, melynek a petrezselyemhez hasonló az illata és az íze is. A középkorban rendkívül népszerű volt a konyhai és fitoterapikus felhasználása, majd szinte feledésbe merült. Napjainkban azonban népszerűsége kezd visszatérni. Erdélyben a csorba levesnek nélkülözhetetlen fűszere, mely a csomborral (borsikafű) együtt szinte minden kiskertben megtalálható. Elsősorban levesek, saláták, szószok, töltelékek, tészták ízesítéséhez használják friss vagy szárított leveleit. A őrölt vagy egész magja az édesköményhez hasonló módon használható fel ételek készítésekor, egyedi ízt ad a süteményeknek, salátáknak, rizsnek. Megmosott, megtisztított gyökere pedig levesekhez, ragukhoz, zöldséges egytálételekhez kiváló, de salátákba is reszelik. A Maggi fűszerkeverék egyik nélkülözhetetlen összetevője. Likőrök készítéséhez is felhasználják nyugati országokban. Angliában például az 1823 óta gyártott Pimm's likőrt ízesítik borágóval és lestyánnal, melynek a gyártását jelenleg a Phillips of Bristol végzi régi titkos recept alapján.
Ellenjavallat
Hosszan tartó fogyasztása nagy furanokumarin tartalma miatt fényérzékenységet okozhat. Szívelégtelenség és vesegyulladás esetén alkalmazása nem ajánlott. Veseingerlő hatással bír. Terhes nők számára tilos a fogyasztása, mert vetélést okozhat. Magas vérnyomással rendelkezőknek nem ajánlják rendszeres fogyasztását, mert növelheti a nátrium mennyiségét a testben, ami vérnyomás emelkedéshez vezethet. Valamint vesegyulladás vagy veseelégtelenség esetén sem célszerű kúraszerű alkalmazása. [1]
Hasznos része: A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben drogként szerepel az orvosi lestyán gyökere (Levistici radix), a levele (Levistici folium) és a termése (Levistici fructus).
Letyán gyógyhatása röviden
Gyomorerősítő, vizelethajtó, nyugtató, emésztésserkentő, fejfájáscsillapító, köhögéscsillapító, görcsoldó, szélhajtó, köptető.
Hatóanyagai: kumarinok, szerves savak, keményítő, cukrok, gyanta, illóolajok.
Népies neve: orvosi lestyán, levescsík, lestyánfű, lóstya, maggifű, lescsihán, léstyán, leustyan, levestököm, löböstök, lóstya, vadpetreszelyem, levestikon, magginövény,
Angol neve: Lovage, Garden Lovage, Angelica levisticum, Persil d'Amour, Angélique de Montagne, Apio de Monte, Smallage, Céleri Perpétuel, Herbe à Maggi, Hipposelinum levisticum, Lavose, Levistici Radix. [1]
Egyéb nevei: német: Liebstöckel, Maggikraut, török: selam otu, francia: livéche, spanyol: levístico, olasz: levistico, orosz: ljubisztok, apio de monte.
Gyűjtése, szedése, tárolása
Az orvosi lestyán gyökere a kora őszi időszakban szedhető, miután a lombozat el lett távolítva. A már kifejlődött tőleveleket sarlóval és kaszakéssel távolítják el. Az első évben szedett tőlevélből növényi olajat állítanak elő.A betakarítás követően nem túl magas hőmérsékleten történik a levelek és a gyökerek szárítása. A gyökér alapos megtisztítás után feldarabolásra kerül, majd végül a szárítást követően gyakran lepárolják. [1] [2]
Története
Az orvosi lestyán termesztése egészen az i.e. I. századig nyúlik vissza, pontosabban Plinius idejéig. Ekkor kezdték termeszteni, és fűszerként valamint gyógynövényként felhasználni. Számos civilizációban megjelent, gyógyhatásait hamar felismerték. Perzsiából, Iránból vagy Afganisztán területeiről kerülhetett a Földközi-tenger vidékeire. A görögtől ismerték meg a rómaiak a használatát, majd a bencés szerzeteseknek köszönhetően juthatott el először Közép, végül Nyugat-Európába. Az egyik lestyánhoz fűződő különlegesség, hogy Nagy Károly frank uralkodó olyan rendeletet adott ki, miszerint minden kolostorkertben kötelesek lestyánt termeszteni a szerzetesek. Pannónia területére a rómaiak által kerülhetett, Európában pedig először a VIII. században szerepelt írásos emlékben. A középkorban az egyik legfontosabb fűszernövényként ismerték az emberek, ám az évszázadok során fokozatosan visszaesett a felhasználása. A 12. században írt könyörgésgyűtemény, a Pray-kódex - melyben a Halotti beszéd benne található – is említést tesz róla. Leírója, Pray György ugyanis felsorolja benne a középkori kolostorokban termesztésre javasolt és gyógyszerként felhasznált gyógynövények listáját. A lestyán levistium elnevezéssel szerepel benne. Az erdélyi konyha még ma is előszeretettel hasznosítja ételek ízesítésére. A középkori vándorok nagyon nagyra értékelték a lestyán tulajdonságait, ugyanis az volt a szokásuk, hogy a bocskorukba lestyánleveleket tűzdeltek, ezzel pedig képesek voltak a kellemetlen, szúrós szagok elfedésére. Szerelemgerjesztőként is ismeretes volt a lestyán, mivel a középkorban még nem terjedt el a mindennapi fürdés, így állítólag azok, akik lestyánt használtak szagelfedőként, könnyebben csábítottak el másokat. Ennek köszönhetően a szerelmi bájitalok egyik alkotórészeként is funkcionált. [1][1]
Botanikai leírása
Levelei hasonlítanak a zeller levelihez, valamint illata és aromája is hasonlóan erős. Nagy méretű növény. Őshazája Dél-és Nyugat Ázsia, Európában elsősorban termesztett formában fordul elő. A zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó évelő növény. Szára egyenes, és csak a második évben fejlődik ki teljesen, de akkor akár a 2 méter magasságot is elérheti. Levelei szakaszosan fejlődnek. Az első évben kifejlődött tőlevelek tőrózsát alkotnak, a második évben pedig már megjelennek a szárlevelek, amelyek szórt állásúak, valamint sima, fényes felületűek. Ernyővirágzattal rendelkező növény, virágai sárga színűek. Termése szárnyas ikerkaszat termés, amely pergésre is képes. [1] [1]
Termesztése
A meleg éghajlatot kedveli a leginkább, ennek ellenére azonban jól tűri a fagyot is. Nagy a vízigénye, és szereti a tápanyagban gazdag talajt. Ültetésénél fontos figyelembe venni ez utóbbi tényezőt, hogy olyan földterületet válasszunk számára, mely képes nagy tápanyagigényét akár több évre is fedezni. Bő komposzttal kell ellátni.
Fényigényes növény, melyen ugyan meg lehet kísérelni a termesztését félárnyékos területen is, azonban ilyen esetben jelentősen lecsökken a levelek illóolaj-tartalma, így illatuk is kevésbé intenzív lesz. [1]
A szaporítása általában magról történik, régebben azonban a tőosztással történő termesztése volt a gyakoribb, azonban palántázni is lehet. A magokat az őszi ásást követően a fagyok beállta előtt kell elvetni max. 3 cm mélyre.
Manapság általában állandó helyre történik a palánták kiültetése szeptember végén, október elején. A töveket egymástól kb. fél méter távolságra kell ültetni, és nagyon fontos, hogy földtakarást helyezzünk rájuk, hogy védve legyenek a téli fagyoktól.
Ritkán szokták szabadágyba is vetni, és csak később kerül a végleges helyére. [1]
Felhasznált irodalom
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett növények
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
Gyógynövények kincsestára
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
