Levendula gyógyhatása

Levendula (Lavandula angustifolia) 

Gyógyhatásai

A levendula elbűvölő illatú virágának és illóolajának nyugtató és izomlazító hatása már régóta ismert. Ennek köszönhetően gyógyír az álmatlanságra, javítja a hangulatot, enyhíti a depressziót, a szorongást. Görcsoldó hatású, valamint az emésztést, és az epekiválasztást segítő tulajdonságokkal is rendelkezik, ezért puffadás és emésztési zavarok esetén is hatékony. Emellett idegi eredetű gyomor- és bélpanaszok, hasi diszkomfort enyhítésére is kiválóan alkalmazható. Fokozza az étvágyat, nyugtatja, erősíti a gyomrot. Fertőtleníti a szájban található sebeket, a gyulladt fogínyre is jótékony hatású.

Levendula gyógyhatása, felhasználása külsőleg

A levendula-olaj (Aetheroleum lavandulae) felső légúti megbetegedések tüneteit csökkentő cseppek, illetve oldatok, valamint reuma ellenes kenőcsök, fürdőolajok, illetve orrdugulást mérséklő orrkenőcsök gyakori hatóanyaga.

A növény hígítatlan illóolaja rovarcsípések kezelésére Parfümként, fertőtlenítő szerként, izzadásgátlóként, afrodiziákumként is népszerű. Az alvássegítő levendulapárnák használata egész Európa szerte elterjedten használták.

A levendula illatát a rovarok ki nem állhatják, érdemes tehát a növény szárított leveleit, virágait tüllzacskókba vagy szövetzsákba tölteni, mert kiváló moly és rovarűzők. Aromalámpába vagy párologtatóba csepegtetve az illóolaj kiválóan alkalmas a légtér illatosítására is. A levendulavirágot főzet formájában felhasználhatjuk nyugtató fürdő készítéséhez, vagy  20 liter fürdővízhez adjunk hozzá 20-100 gr szárított virágot.

A konyhában:

A levendula virága ehető, a marokkói ra-el hanout nevű ételízesítő, valamint a francia provance-i fűszerkeverék alkotórésze. Édes krémekhez, parfékhoz, fagylaltokhoz jól megy a zamata. Omlós tésztákba, cukormázba, lekvárba is teszik.

Levendula tea készítése

5 g szárított virágot tegyen 1 liter forrásban lévő vízbe, és 7-8 percig hagyja ázni. Napi adag 3-4 csésze. Alvás elősegítése céljából lefekvés előtt 1-2 csésze tea javasolt, melyet mézzel fogyasszuk.

Érdemes lehet más gyógynövényekkel együtt elkeverve használni. Kellemes ízű teát eredményez, ha kamilla, körömvirág vagy bodzavirággal párosítjuk. A nyugtató hatás erősítéséhez nagyszerű kiegészítője a citromfű és a komló.  

Ellenjavallat

Használatának nem ismeretek mellékhatásai, gyógyszerkölcsönhatásról sem. Terhesség és szoptatás alatt fogyasztása nem ajánlott. Koncentrációt igénylő tevékenységeknél, autóvezetésnél, veszélyes gépekkel való munkák előtt vagy közben nem javasolt a fogyasztása.

Levendula gyűjtése, szedése, tárolása

A valódi és a hibrid levendulát nyár közepén (június-júliusban) szedik, amikor a virágzat még csak egy- vagy kétharmadáig nyílt ki. A levágott virágos szárakat kössük csokorba, majd megfordítva lógassuk fel, hogy kiszáradjanak, aztán morzsoljuk le róla a virágokat. Az illóolajat vízgőz-desztillációval nyerik.

Népies vagy más nevei: közönséges, keskenylevelű vagy orvosi levendula

Angol neve: Lavender, English lavender

Hasznos része: A népgyógyászat liláskék színű virágait, virágos hajtását és illóolaját használja gyógyászati célokra. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben illóolaja (Aetheroleum Lavandulae) és a teljes virágzás előtt begyűjtött, szárított virága (Lavandulae flos) hivatalos drog.

Levendula gyógyhatása röviden

Illóolaja központi idegrendszerre ható nyugtató, szorongáscsökkentő, altató, görcsoldó, epekiválasztást fokozó, vérnyomáscsökkentő, gyulladáscsökkentő, mikrobaellenes és fertőtlenítő – antibakteriális - hatású.

Illóolaj (1-1,5%) linalool, linalil-acetát és a terpinén-4-ol. Hatás szempontjából a legfontosabbnak illóolajtartalmát tartják. Az illóolaj minőségét elsősorban észtertartalma szabja meg, amelyet linalil-acetátban fejeznek ki, melyből legalább 35%-ot kell tartalmaznia. Az illóolaj komponensei a benzodiazepin-típusú nyugtatókhoz hasonló módon hatnak. Zsíroldékony vegyületei a vérben is jelen vannak, és közvetlenül az agyban fejtik ki hatásukat. Cserzőanyagok, keserűanyag, borneol, kámfor, rozmaringsav, flavonoidok, tannin.

Levendula története

A levendula felhasználását először az ókori görögöknél és rómaiaknál dokumentálták. Az ókori Egyiptomban levendulavízbe áztatták a halotti gyolcsot, a rómaiak a közfürdők vizét illatosították vele, valamint antiszeptikumként alkalmazták. Innen a „mosni” jelentésű latin lavare igéből ered a levendula neve. A legtöbb ókori és középkori szerző a levendulát gyógynövényként említi. Indiában és Tibetben is használják elsősorban nyugtatóként. Hazánkban közismert az 1920-as években Tihanyi-félszigeten telepített levendula ültetvény, de Pannonhalmán is termesztik az Apátság gyógynövénykertjében. Franciaországban a levendulát a 17. századtól termesztik az illatszeripar számára.

Levendula botanikai leírása

A mediterrán vidékeken őshonos levendulanemzetségnek mintegy harminc faja van. Európában a valódi levendulát (Lavandula angustifolia) termesztik gyógyászati célokra. Elterjedési területük a Kanári-szigetektől Nyugat-Indiáig húzódik. Vadon 500-1500 m tengerszint feletti magasság között, meszes talajon fordul elő. Fástövű, évelő félcserje, mely 70 cm-nél ritkábban nő magasabbra. Virágszára egyenes, elágazásmentes. A szárán levelein és virágzatában lévő mirigyszőrök termelik az illóolajat.

Felhasznált irodalom: