Medveszőlőlevél gyógyhatása

Medveszőlőlevél (Uvae ursi folium)

Gyógyhatása

Az egyik legkiválóbb húgyúti fertőtlenítő. Remek vizelethajtó. A pitypang gyökerével és levelével elkevert medveszőlő megakadályozza a hólyaggyulladás újbóli kialakulását. Régen vérzéscsillapítóként is felhasználták. Gátolja a herpeszvírus fejlődését. Forrázata kiváló köhögéscsillapító.

 

Felhasználás külsőleg

Borogatása elősegíti a nehezen gyógyuló sebek összeforrását.

Állapotok, amelyekben ajánlott

• vesekő
• epekő
• húgycsőhurut
• vizelési problémák
• vesebaj
• fehérfolyás
• magas vércukorszint
• tüdővész
• hasmenés
• vesemedence-gyulladás
• hólyaggyengeség
• külső sebek

 

Medveszőlőlevél tea készítése

Húgyúti fertőzések ellen tea: 250 ml forrásban lévő vízhez adjon hozzá 3 gramm szárított levelet, majd hagyja ázni 10 percig. Leszűrést követően, melegen fogyasztható. Naponta maximum 4 csésze bevitele ajánlott!

Vízhajtó tea készítése: Kicsivel több, mint negyed liter vízzel forrázzon le 2 evőkanálnyi levelet. Hagyja ázni 10 percig, majd szűrje le. Felezze meg a keveréket, és reggel majd este fogyassza el! Ügyeljen arra, hogy ne nyálkásodjon el a főzet!

Vízhajtó teakeverék medveszőlővel: Tegyen egy tálba 20 gramm rozmaringot, gyalogbodza levelet, nyírfalevelet, csalánlevelet és csipkebogyót, valamint 10 gramm kerti ruta füvet, szantálfát, borókabogyót, fagyöngy ágacskát, vidrafüvet és orvosi medveszőlőt. 1 evőkanállal vegyen az egyvelegből, és egy nagy csésze vízzel forrázza le. Leszűrést követően melegen alkalmazza!

 

Ellenjavallat

Hosszan tartó alkalmazása májkárosodáshoz vezethet! Mellékhatásként felléphet gyomorfájás és hányinger egyaránt!  Terhes és szoptató nők számára tilos a fogyasztása! Nem alkalmazható 12 éven aluli gyermekek kezelésére!

Medveszőlőlevél hatása röviden

Vízhajtó, sebgyógyító, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, köhögéscsillapító.

Hatóanyagai: fenolglikozidok (metilarbutin, arbutin), cserzőanyagok, szaponin, flavonoidok, iridoidglikozid, triterpén.

Népies neve: piros medveszőlő, medveáfonya, fanyar kukojsza, medvegerezd, medvebogyó.

Angol neve: bearberry.

Hasznos része: Az orvosi medveszőlő drogjának a szárított levele (Uvae ursi folium) tekinthető, amely szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is.

 

Gyűjtése, szedése, tárolása

Kora tavasztól egészen nyár végéig szedhetők a levelei. Hűvös helyen szárítandó.

 

Története

A XIX. században kezdték el felfedezni a gyógyhatásait. A magyar szövegekben először 1783-ban jelent meg, mint növénynév. A növény neve a görög arktosz, vagyis medve és a sztaphylosz, vagyis bogyó összetételből jöhetett létre, de a latin uva ursi tükörfordítása is medveszőlő. Magyarországon Benkő József a görög terminus alapján adta meg a medveszőlő nevét.

 

Botanikai leírása, termesztése

Európában és Ázsiában őshonos növény. Az erikafélék (Ericaceae) családjába tartozó cserje. Örökzöld, szárai 10-15 cm magas lehet. Levelei aprók, kemények, felületük bőrnemű, erezete pedig a felszínen bemélyedt. Apró, fehér színű virágokkal rendelkezik. Ribizli nagyságú bogyótermése van, amely vörös színű.
Ideális számára a homokos, száraz és köves talaj, ezért kedvelt élőhelyei a hegyvidékek és a fenyőerdők. Nagy a fényigénye, de a félárnyékban is megél. Magyarországon nem található meg vadon élő formában. Védett növény!

 

Felhasznált irodalom

Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
Kissné Dogossy Éva, Zsoldos Márton: A természet kincseskamrája
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Rácz János: Gyógyhatású növények