Mezei sóska (Rumex acetosa)
Gyógyhatása
A leveléből készült tea csillapítja a lázat.A népgyógyászatban féregűzőnek és hasmenésgátlónak használták. Jelentős a vízhajtó hatása és erősíti az immunrendszert. A gyökeréből készült tea méregtelenítő, valamint ekcéma és herpesz kezelésére alkalmazható a gyökerek préselt leve.Felhasználás külsőleg
A mezei sóska leveleit összezúzott formában darázs-és a méhcsípések kezelésére használják, gyökerének kivonatát pedig bőrproblémák kezelésére szolgáló kenőcsökhöz adják.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- láz
- folyamatos szomjúságérzet
- darázscsípés
- bélhurut
- hasmenés
- immunrendszer erősítő
- reuma
- ekcéma
- herpesz
- skorbut
- ízületi fájdalmak
- bőrgombásodás
- pikkelysömör
Mellékhatás, ellenjavallat
Nagy dózisban történő bevitele magas kálium-oxát tartalma miatt nem ajánlott ízületi gyulladásban, köszvényben és gyomorsavtúltengésben szenvedőknek! Allergiás reakciót válthat ki a pollenje!
Mezei sóska levél tea hatása röviden
Görcsoldó, hasfogó, baktériumölő, féregűző, gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, vizelethajtó
Mezei sóska hatóanyagai:
Gyökér: naftalén-diolészterek, tannin, antrakinonok
Levelek: oxálsav, mész, ásványi sók, foszfor, magnézium
Népies neve: kerti sóska, egyszerű sóska.
Angol neve: garden sorrel, common sorrel
Hasznos része: A mezei sóska érett termése (Rumicis fructus) és a gyökere (Rumicis rhizoma et radix) a felhasználható része.
Mezei sóska levél gyűjtése, szedése, tárolása
Nyár végén a már érett termések kerülnek leszedésre a magszárról, a gyökereket pedig kora őszig ajánlott felszedni. A termések vékony rétegben kiterítve száríthatók, végül pedig egy jó záródó zacskóban tárolandók. A gyökerek csak jó alapos megtisztítás és feldarabolás után kerülnek kiszárítható állapotba, végül pedig egy bálazsákba tárolóhely gyanánt.
Története
A magyar nyelvemlékek közül először 1430 körül jelent meg a Schlägli Glosszákban acetosa: sosca alakban. A só szavunk eredetileg olyan dolgokat jelölt meg, amelyek savanyúak voltak, a sós melléknév innen származhat. Az acetosus megjelölés is a mezei sóska ízére utalhat, ugyanis a latinban az acetum az ecet megfelelője, amely a savanyúságáról ismert.
Amerikában kedvelt növény, azonban élelmiszerboltokban nem forgalmazzák, így cserepes formában kell megvásárolni, vagy otthon szaporítani. A mezei sóska fiatal levelei ízletesek, gyakran szerepelnek salátakeverékekben. Mivel igen savas a levele, ezért húspuhítóként is gyakorta alkalmazzák.
Botanikai leírása, termesztése
Őshazájának Európa tekinthető, de felfedezhető Ázsiában, Észak-Amerikában és Chilében is. A keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó évelő növény. Szárai kicsivel haladják meg az 1 méteres magasságot. Levelei viszonylag hosszúak és tőrózsát alkotnak. Virágai aprók, és vöröses színűek. Termése parányi makktermés.
A mezei sóska számára a legideálisabb a tápanyagban gazdag talaj, amely kielégíti a nagy vízigényét is. Kedveli a napos időt, de a félárnyékot is jól tűri. Magról szaporítható tavasszal, közvetlenül a helyére érdemes ültetni, de fóliasátorban is remekül kihajt. Nem igényel különösebb gondozást, de ha rendszeres levéltermést várunk, akkor ajánlott visszametszeni a megjelenő virágszárakat.
Felhasznált irodalom
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövényekReader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve
Gyógynövények kincsestára