• visszér
• keringési problémák
• ödéma
• köhögés
• gombás fertőzések
• gyenge immunrendszer
• vitaminhiány
• epekő
• epehólyag-gyulladás
• magas vércukorszint
• bőrirritáció
• aranyér
• szívbaj
• depresszió
• pikkelysömör
• ekcéma
• bőrpirosság

Mogyorólevél tea készítése

Forrázzon le 4 gramm közönséges mogyoró levelet 350 ml forrásban lévő vízzel. Hagyja állni 5 percig, majd szűrje le. Naponta maximum 2 alkalommal fogyasztható.

Szájöblögető készítése mogyorólevélből
150 ml vízzel forrázzon le 2 grammnyi mogyorólevelet. Szűrje le a kapott kivonatot, és naponta többször öblögessen vele!

Ellenjavallat

Nagy mennyiségben alkalmazva befolyásolja a hasnyálmirigy működését!

Mogyoró hatása röviden

Fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, nyugtató, érszűkítő, méregtelenítő.

Hatóanyagai: szterolok, klorogénsav, cserzőanyagok, B-vitamin, E-vitamin, ásványi savak, cink, kalcium, vas.

Népies neve: erdei mogyoró, mogyoró, európai mogyoró, költők fája.

Angol neve: common hazel.

Hasznos része: A közönséges mogyoró felhasználható része a levele (Coryli folium), ritkán azonban a mogyoró kérge (Coryli cortex) is gyűjtésre kerül.

Gyűjtése, szedése, tárolása

A mogyoró levelei az ágakról gyűjthetők be, amelyeket legtöbbször lefűrészelnek a fáról. A kéreg szedése kora tavasszal esedékes a virágzási idő alatt, mert ilyenkor a legegyszerűbb lehántani a fatestről a kéregdarabkákat. Hűvös helyen, vékony rétegben kiterítve könnyű a kiszárítása.

Története

Az ókori civilizációkban jól ismerték a mogyorót és a felhasználását. Kínában nagyon elterjedt volt a használata, az 5 szent növény közé sorolták be. A papok előszeretettel fogyasztották, mivel azt gondolták, hogy a segítségével nagyobb bölcsességre, és tisztánlátásra tesznek szert.
A kelta hagyományokban igen jelentős szerepet kapott a mogyorófa. Az egyik legszentebb növényként tisztelték, és a legendák szerint a túlvilági birodalomba vezető szent források és titkos bejáratok egyik jelzőnövénye lehetett. A bölcsesség, az ékesszólás, a művészetek és a tudományok szimbólumaként jelenítették meg. Skócia egy része régen a Kaledónia nevet viselte, amely a latin Cal-Dun szóból ered, jelentése pedig „Mogyorók völgye” volt. Írországban, ha valaki kivágott egy mogyorófát, akkor halálbüntetéssel lakolt érte. Az ír legendákban szorosan összekapcsolható a vízzel, a széllel és az élettel. A régi mesék szerint az életet adó kút 9 mogyorófával van körülvéve, és a termései mind a vízbe potyognak. A kútban lazacok hada található, akik mind megeszik a mogyorókat, és így válnak minden bölcsesség tudóivá.

Az ősi uralkodók körében a mogyorófából készített pálcák a hatalmat és a bölcsességet jelképezték. A mitológiában Hermész fájaként tartották számon, aki a szónoklás, az intelligencia és a tolvajlás istene volt. Gyakran ábrázolták őt az Apollóntól kapott mogyorófa bottal, amely a mítoszok szerint képes volt egyetlen érintéssel arannyá változtatni minden tárgyat.
Az Y alakú jósrúd igen elterjedt volt mindazok körében, akik hittek a mágiában és a boszorkányságban, a XVII. században pedig a mogyorófát gyilkosok, tolvajok és rég elveszett kincsek megtalálására használták. Skóciában nagy hagyománya van a mogyoróval való szerelmi jóslásnak. Mindenszentek előtti éjjel elneveznek két mogyorót a szerelmes fiatalokról, majd izzó parázson elégetik őket. Ha csendesen, egymás mellett égnek a szemek, akkor a pár boldog házasságban fog élni, és hűségesek lesznek egymáshoz, ha azonban eltörnek és szétgurulnak, akkor a kapcsolatban az egyik fél hűtlen fog lenni.
A legendákon, mítoszokon kívül több népszokás is kapcsolódik a mogyoróhoz. Ha a ház körül felfűzik a terméseket, akkor az ott lakókra szerencsés év vár. Az ősi druidák pedig úgy vélték, hogy láthatatlanná válhatnak a makktermés segítségével.

Manapság a mogyorófa törzsét arra használják, hogy faszenet állítsanak elő, a termésből kinyert olajat pedig a festékiparban és parfümkészítéshez alkalmazzák leginkább.

Botanikai leírása, termesztése

Európa és Ázsia az őshazája, de termesztett formában a világ több pontján is megtalálható. A nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó, lombhullató cserje. A levelei kerekdedek, hegyes csúcsúak, a széleik pedig enyhén karéjosok. A vörös színű virágok barkába tömörülnek, amely megnyúlik a virágzás idején. Palack alakú makkterméssel rendelkezik, amit egy rojtos buroklevél vesz körül. Az enyhén savanyú talajok, és a napfényben gazdag területek a legideálisabb élőhelyek számára. Hazánkban főként lombhullató erdőkben található meg.

Felhasznált irodalom

Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Gyógynövények kincsestára
Rácz János: Gyógyhatású növények
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete