Nadragulya (Atropa bella-donna)
Gyógyhatása
A nadragulya tea csökkenti a gyomorsavtúltengést, és görcsös székrekedés esetén is jótékony hatású. Alkalmazását a népgyógyászat ajánlja hányinger és hányás esetén is, valamint enyhe görcsoldó hatása miatt fogyasztása előnyös erős menstruációs ciklustól szenvedő nők számára is. Továbbá alkalmazható az epehólyag és a húgyutak görcsös állapotának csökkentésére, és Parkinson-kórban szenvedő betegek kiegészítő kezelésére. A szemészetben használják tükrözéskor, mivel kitágítja a pupillákat, de felhasználták szaruhártya és kötőhártya-gyulladás kezelésére is. Enyhíti a tüdőasztmás rohamokat, és részt vehet a sebészeti altatásban morfinnal társítva.
Felhasználás külsőleg
Kenőcs készíthető a nadragulyából, amelyet nehezen gyógyuló sebekre érdemes alkalmazni. A népgyógyászatban régen borogatás készítettek belőle az emlőrák kezelésére.
Állapotok, amelyekben ajánlott
- szaruhártya gyulladás
- kötőhártya-gyulladás
- Parkinson-kór
- bőrbántalmak
- asztma
- szemtükrözés
- magas vérnyomás
- emlőrák
- láz
- menstruációs görcsök
- gyomorsavtúltengés
- székrekedés
- hányinger
- epegörcs
- húgyúti görcs
- gyomorfekély
Ellenjavallat
A nadragulya toxikus anyagokat tartalmazó növény, ezért nem előírás szerinti, túlzott, nagy mértékben történő alkalmazása mérgező lehet A mérgezés tünetei a folyamatosan tág pupillák, a bőrvörösödés, a láz és a rendszeres hangulatváltozás. Ilyen esetben mindenképpen orvoshoz kell fordulni, hogy elvégezhessen adott esetben egy gyomormosást! Terhes és szoptató nők számára tilos a fogyasztása! Zöld hályog, szapora szívverés és kitágult vastagbél fennálltakor ellenjavallt a bevitele!
Nadragulya hatása röviden
Gyulladáscsökkentő, fejfájáscsillapító, görcsoldó, vérnyomáscsökkentő.
Hatóanyagai: tropán-vázas alkaloidok, L-hioszciamin (amely szárítás során atropinná alakul), hiosciamin, aszparagin, fitoszterin, chrisatropa-sav.
Népies neve: Szépasszony füve, farkasbogyó, ördögfű, mérges cseresznye, maszlagos nadragulya, álomhozófű, farkascseresznye, bolondítófű, veszett fű.
Angol neve: belladonna, deadly nightshade.
Hasznos része: A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogként szerepel a nadragulya virágzáskor gyűjtött és kiszárított levele (Belladonnae folium), valamint a szárított gyökere (Belladonnae folium).
Gyűjtése, szedése, tárolása
A levelek gyűjtése az első évben korlátozott, csupán az egyharmad részüket ajánlott leszedni. A nadragulyát a második évétől kezdve már 4 alkalommal lehet szüretelni, ügyelve arra, hogy ne tépázzuk meg a növényt, különben nem hoz megfelelő mennyiségű hajtást. A 2. és 3. év között érdemes a gyökeret felszedni. A drogok szárítása hűvös helyen, vékony rétegben kiterítve történik. Minden nap meg kell forgatni a leszedett részeket, nehogy befülledjenek és penészesek legyenek. Mivel a nadragulya erősen mérgező növény, ezért mind szárítása, mind tárolása közben elszeparálva kell tartani az egyéb, szárításra és feldolgozásra váró anyagoktól.
Története
Az ókori világban nagyon jól ismert növény volt, erről árulkodik a tudományos megnevezésének fordítása. Az Antropa név a görög és római mitológia egyik istenségére utal, Antroposzra (Morta a római mitológiában), aki a három Moira, vagyis sorsistenség egyike. Ő az, aki ollója segítségével elvágja az emberi életek fonalát, ugyan úgy, ahogyan a nadragulya is teheti, ha nem megfelelően alkalmazzák. A belladonna, vagyis „szép asszony” szóösszetétel a rómaiaktól ered, a középkorban ugyanis a fiatal asszonyok arra használták fel a nadragulyát, hogy kitágítsák a pupillájukat, ezzel pedig vonzóbbá varázsolják a pillantásukat. Egy középkori legenda úgy tartja, hogy a nadragulya ember formájú gyökere rontást hoz, ezért tilos hozzányúlni.
A magyar néphitben a szépasszonyokhoz kettős megítélés társul. A szépasszony egy olyan alak, aki félig tündér, félig pedig boszorkány, így képes ugyan gyógyítani, közben azonban az ördöggel is cimborál.
Régen a nadragulya igen kedvelt volt a lókupecek körében, akik nadragulyaforrázatot adtak a kehes lovaiknak, hogy elfedjék a betegségeiket addig, ameddig el nem tudják őket adni.
Botanikai leírása, termesztése
Ázsiában, Afrikában és Európában őshonos, de termesztett formában előfordul az Egyesült Államokban, Indiában és Pakisztánban is. A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, évelő növény. A gyökere kívülről barnás színű, göcsörtös felületű, belül pedig piszkos fehér. A lágy szára akár 2 méteresre is megnőhet, teteje elágazik, színe pedig vöröseszöld. A szár alsó részén kapnak helyet a szórt állásban elhelyezkedő levelei, amelyek csúcsai enyhén kihegyesednek. A levélhónaljban fejlődnek ki a harang alakú virágai, amelyek barnás-lilás színűek. Bogyóterméssel rendelkezik, amely erősen mérgező hatású. Nagy a nedvesség-és a fényigénye, magjai csak meleg talajban csíráznak ki rendesen. Hazánkban főként a bükkösökben található meg.
Felhasznált irodalom
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
