Ökörfarkkóró gyógyhatása

Ökörfarkkóró (Verbascum thapsus)

Gyógyhatása

Az ökörfarkkóró alkalmazását leggyakrabban légzőszervi problémák felmerülésekor javasolják. A forrázatával történő inhalálás eltávolítja a hurutos váladékot, és kiválóan kezeli az általában vírusos fertőzés okozta arcüreg-és homloküreg gyulladást.  Segítségével megszüntethető a száraz köhögés és csökkenthető a légutak gyulladása egyaránt.

Az egyik klasszikus foglalkozási betegség, a szilikózis gyógymódja lehet, mert gátolja a tüdő hegesedését, és regenerálja a szöveteit. Javallott a bevitele azok számára is, akik erős dohányosok vagy egyéb tüdőbetegségben szenvednek. Elengedhetetlen kelléke a tüdőgyulladás kezelésének, enyhíti ugyanis a mellkasi fájdalmat, emellett pedig jótékony hatással van a száraz és a nedves asztma tüneteire is. Régebben a fertőzéses eredetű megbetegedés, a tüdőgümőkór (tbc) kezelésére is felhasználták.

Olyan gyógynövénykeverékek részét képezi, amelyek gyógyítják a felfázást, a hólyaghurutot, a vesehurutot, valamint a hólyag-és a vesegyulladást. Méregteleníti a lépet és a hasnyálmirigyet, fogyasztása hozzájárul a sárgaság és a májgyulladás megszüntetéséhez. Kúraszerű használatát ajánlják még hasmenés, gyomorrontás, valamint gyomorhurut esetén is.

Felhasználás külsőleg

A molyhos ökörfarkkóróból borogatás készíthető, amely segít a fertőzéses szemgyulladás kezelésében, elősegíti a bőr felszíni sérüléseinek gyógyulását, és kitisztítja az elfertőződött sebeket, keléseket egyaránt.
Aranyeres bántalmakra, valamint reumás panaszok enyhítésére javasolják az ökörfarkkóró ülőfürdőben való használatát. A szőke, főként festett hajra gyakran tesznek az ökörfarkkóró virágából készült olajat, mert általa a haj sokkal fényesebb és egészségesebb lesz.

Állapotok, amelyekben ajánlott

• arcüreggyulladás
• homloküreggyulladás
• gyomorhurut
• gyomorrontás
• hasmenés
• száraz és hurutos köhögés
• szilikózis
• erős dohányzás
• tüdőgyulladás
• száraz és nedves asztma
• tüdőgümőkór
• tüdődaganat
• hólyaghurut
• hólyaggyulladás
• vesegyulladás
• vesehurut
• felfázás
• májgyulladás
• sárgaság
• stressz
• szemgyulladás
• hallójárat-gyulladás
• aranyér
• felületi sérülések
• köszvény
• fekélyek

Ökörfarkkóró tea készítése

Torokfájásra tea: Forrázzon le 2,5 dl vízzel 10 gramm ökörfarkkóró virágot. Hagyja állni 15 percig, majd szűrje le.

Ökörfarkkóróból készült köhögéscsillapító gyermekeknek: Főzzön fél liter vízben 2-3 percig 15-15 ökörfarkkóró virágot és bibisgyökeret. Sűrű ruhán szűrje át, majd adjon a kapott léhez negyed kiló cukrot (a cukrot ízlés szerint mézzel is helyettesítheti!). Naponta többször egy evőkanálnyi mennyiség bevitele javasolt.

Ökörfarkkóróból készíthető borogatás: Áztasson 3 dl hideg vízben 3 kávéskanálnyi növényt fél órán át, majd forralja fel kis lángon és szűrje le! Napi két alkalommal történő borogatás javasolt.

Mellékhatása, ellenjavallat

Várandós és szoptató nők számára tilos a fogyasztása! Alacsony vérnyomás esetén kerülendő az alkalmazása! Magjai mérgezőek, semmilyen körülmények között nem szabad a szervezetbe kerülnie!

Ökörfarkkóró gyógyhatása röviden

Görcsoldó, vizelethajtó, köptető, köhögéscsillapító, fájdalomcsillapító, hűtő vértisztító, sebgyógyító, gyulladásgátló, nyugtató, fertőtlenítő.

Hatóanyagai: flavonoidok, szaponinok, nyálkaanyag, nyomokban illóolaj

Népies neve: ökörfarkvirág, királygyertya, gyapjúfű, indián rongyfű, Ádám vesszeje, nyúlszakáll, jéglevél, koldustakaró

Angol neve: great mullein, common mullein

Hasznos része: A VII. Magyar Gyógyszerkönyv hivatalos drogként nevezi meg az ökörfarkkóró virágát (Verbasci flos).

Története

1395 körül egy magyar forrásban, a Besztercei Szójegyzékben szerepel először eker fark alakban. Elnevezése alakfestő, hiszen a növény szára és levelei szőrrel borítottak, és a virágai is bolyhosak. Carl von Linne 1753-as művében jellemezte először a Verbascum thapsus-t, amelynek thapsus utótagját először Theophrastus használta egy olyan gyógynövényre, amely az ókori Görögország egyik települése közelében termett.

Királygyertya megnevezése onnan eredeztethető, hogy a száraz növény kifejezetten gyúlékony, ezért az ókorban a szárát szurokba mártották, és fáklyának használták. Leveleit is hasonló célra alkalmazták, kiváló kanócot lehetett ugyanis belőle készíteni olajmécsesekhez.

Az ókori görög mitológiában többször is felbukkan az ökörfarkkóró. A növény a történetek szerint Kronoszhoz, Zeusz édesapjához köthető, az ő növényének tartják. Kronosz nagyon félt, hogy gyermekei majd megdöntik az egyeduralmát a titánok között, ezért születésük után rögtön lenyelte őket. Azonban felesége, Rheia a legkisebb fiát, Zeuszt kimenekítette, és egy rejtekhelyen nevelte fel. Zeusz, miután férfivá érett, édesanyja segítségével kiszabadította testvéreit apja gyomrából, és közös erővel legyőzték Kronoszt. A görögök úgy tartották, hogy ha az ökörfarkkóró levelével bedörzsölik a kezeiket, akkor távol tudják tartani az ártásokat, rontásokat, és nem jutnak Kronosz sorsára.
A másik ókori történet Homérosz Odüsszeiájához kapcsolódik. Amikor ugyanis Odüsszeusz kiköt Kirké szigetén, az ökörfarkkórót használja fel arra, hogy ne fogjon rajta Kirké varázsitala.

Gyűjtés, szedés, tárolás

Kétnyári növény. Az első nyár végén a gyökereit érdemes szedni, virágot azonban csak a második év nyarán lehet gyűjteni. A virágok szirmait meleg helyen javasolt szárítani, tárolni pedig nedvességtől elzártan ajánlatos.

Botanikai leírása

Természetes élőhelye Európa, Észak-Afrika és Ázsia, de megtalálható a telepeseknek köszönhetően Amerikában és Ausztrália egyes részein is. A görvélyfűfélék családjába tartozó kétnyári növény. Szára igen magas, és az első év után fejlődik ki rajta a molyhokkal borított levélrózsája. Leveleinek hossza elérheti akár az 50 centimétert is, és a molyhoknak köszönhetően megjelenik rajtuk az ezüstös szín. Az apró, sárga virágok sűrűn, egymás mellett helyezkednek el a növény középső szárán, a levélkoronától egészen a hajtás csúcsáig. A virágokat nem borítja szőr, a növény minden egyéb részét viszont igen. Miután megtörtént a virágzás és a magelszórás, megmaradhat télire a növény, így a következő nyáron még egyszer virágba borulhat. Ám a második virágzást követően kiszárad a növény, és elpusztul.

Vadon élő növény, ugyanakkor termesztett formában is megtalálható. Kedvelt élőhelyei a mezők, a patakpartok és az útszélek. Nem túl válogatós növény talaj szempontjából, közepes vízigényű, ám nagyon sok napfényt igényel.
Három alfaja különíthető el, a Verbascum thapsus, a Verbascum crassifolium és a Verbascum giganteum.

Felhasznált irodalom