Szegfűszeg gyógyhatásai

Szegfűszeg (Syzigium aromaticum)

Gyógyhatása

Gátolja a vérrögképződést. Enyhe nyugtató, jó hatással van az idegrendszerre. Csökkenti a magas vércukorszintet. Fogyasztása jótékony hatású emésztési zavarok, hasmentés és a gyomorhurut esetén. Enyhíti az émelygést, és a hányingert. Fertőtleníti az emésztőrendszert. Remek láz-és fejfájás csillapító, és a száraz köhögés tüneteit is csökkenti, így fogyasztása megfázás esetén fokozottan ajánlott. De enyhíti a fogfájást is.

Felhasználás külsőleg

Kiválóan használható ecsetelőként fogínyvérzés esetén. A szegfűszeg olajából készült öblögető segít a garat gyulladásos elváltozásainak gyógyításában. Régebben helyi érzéstelenítőként is felhasználták.

Állapotok, amelyekben ajánlott

• epebántalom
• légcsőhurut
• diszpepszia
• láz
• fogínyvérzés
• asztma
• fejfájás
• garatgyulladás
• vérrög
• stressz
• felfúvódás
• gyomorhurut
• reuma
• fogfájás
• stressz
• magas vércukorszint

Szegfűszeg tea készítése

Forrázzon le kb. 500 ml vízzel egy teáskanál egész szegfűszeget. Hagyja állni negyedóráig, majd szűrje le.

Ellenjavallat

A nyálkahártyára irritáló hatással lehet a hígítatlan szegfűszegolaj! Tilos a fogyasztása terhes és szoptató nők számára! Túlérzékenység és allergia alakulhat ki a használata során!

Szegfűszeg hatása röviden

Érzéstelenítő, fertőtlenítő, fájdalomcsillapító, hányingercsillapító, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, étvágyjavító

Hatóanyagai: illóolaj, flavonoidok, cserzőanyag, fahéjsav-származékok, triterpén, oleánolsav, kratégolsav, szterolglükozid

Népies neve: -

Angol neve: cloves

Hasznos része: A VII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogként szerepel a szegfűszeg szárított virágbimbója (Cariophylli flos).

Gyűjtése, szedése, tárolása

Kétszer gyűjthető egy évben, egyszer a téli, egyszer pedig a nyári időszakban. A virágok bimbói kerülnek leszedésre, amelyeket zárt, hűvös helyen szárítanak ki.

Története

Magyar forrásban először 1783-ban olvasható füszerszám szegfü alakban. Európában is megjelent a középkorban, bár először csak fűszernövényként alkalmazták, és gyógyító képességét csak később fedezték fel. 5000 évvel ezelőttre tehető az első felhasználása, ugyanis a szegfűszeg arról volt híres, hogy kiváló afrodiziákumként szolgál. Az ókori Kínában például gyakran rágtak szegfűszeget a szájszag elfedésére az erotikus kalandok előtt. A kínai orvosok azonban alkalmazták gyógyszerként is emésztési zavarok és gombás fertőzések kezelésére. A XII. századi kiváló herbalista és rendfőnöknő, Hildegard von Bingen is ajánlotta a szegfűszeget köszvény kezelésére. Rendkívül drága luxuscikknek számított, az 1600-as években a hollandok halálbüntetést mértek azokra, akik csempészni szerették volna ezt a fűszernövényt.

Botanikai leírása, termesztése

Őshazája a Maluku-szigetek, amely ma az Indonéz Köztársaság része, de több helyen, főként Afrika és Ázsia területén is termesztik. A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába és a Syzygium nemzetségbe tartozik. Örökzöld fa, amelynek magassága akár a 20 métert is elérheti. Levelei lándzsa alakúak, felületük pedig fényes és sötétzöld. A hajtáscsúcsokon nőnek az élénkpiros virágai, amelyek álernyőt képeznek. A trópusi klíma számára a legideálisabb, mert nagy a meleg-és a vízigénye. A virág bimbóit csak a 20 évesnél idősebb fáról lehet leszedni. Magról szaporítható.

Felhasznált irodalom