Tövises iglice gyógyhatása | DR IMMUN.com

Tövises iglice (Ononis spinosa)

Iglicgyökér

Gyógyhatása

Kiváló vizelethajó. Segít a magas vérnyomás leküzdésében. Epemegbetegedés, epekő esetén ajánlják a fogyasztását. Fokozza a mirigyműködést. Főzete kitűnő szer hólyaghurutnál. Vesekőbetegségek kezelésére leginkább a mezei zsurló drogjával társítják. Gyulladások, bakteriális fertőzések esetén jótékony hatású. Gutaütés és bőrvörheny esetén teáját fogyasztják. A mellékvesekéregre is hat. Húgyúti fertőzések, húgyúti gyulladásos megbetegedések kezelésére alkalmazható.

 

Felhasználás külsőleg

Reuma és köszvény ellen használható. Javítja a bőr minőségét.

Állapotok, amelyekben ajánlott

• vesegyulladás
• hólyaghurut
• vesekő
• reuma
• köszvény
• ödéma
• májbetegség
• bőrgyulladás
• ekcéma
• tarlóvar
• húgyúti fertőzések
• húgyúti gyulladásos megbetegedések
• húgyúti bakteriális fertőzések
• magas vérnyomás
• gutaütés
• bőrvörheny
• gyakori vizelési inger
• sárgaság

 

Tövises iglice tea készítése

250 ml vízzel forrázzon le 2 kávéskanálnyi aprított iglicegyökeret. Fedje le, majd hagyja ázni 30 percig. Szűrje le a kész teát. Pár napig minden nap igyon meg belőle naponta maximum 2 csészével, majd tartson egy hetes szünetet.

Vesegyulladás elleni tövises iglice tea

5 percig áztasson 1-1,5 dl forró vízben 5 grammnyi gyökeret. Adjon hozzá édesköményt és ánizst, majd ízlés szerint édesítse mézzel.
Naponta maximum 5 csészével fogyasszon belőle!

Bőrvörheny gyógyítását elősegítő tövises iglice tea

5 dl forró vízben áztasson negyedóráig 1 kanál aprított gyökeret. Hagyja állni pár perci, majd a leszűrést követően mézzel édesítse. Ossza el a teát 3 részre, és egy nap alatt használja fel mind a három pohárral.

Vizelési nehézség elleni teakeverék

Tegyen egy tálba 40 gramm mezei zsurlót, petrezselymet, borókabogyót, tövises iglicét és 100 gramm csipkebogyót. Negyed liter vízzel forrázzon le 1 evőkanálnyi keveréket, hagyja állni 10 percig, majd szűrje le. Naponta maximum 2 csésze bevitele ajánlott.

 

Mellékhatása, ellenjavallat

Nem javasolt fogyasztása szív-és veseelégtelenség következtében létrejött ödéma esetén. Terhesek és szoptató anyák számára nem ajánlott a bevitele! Egyéb mellékhatásai nem ismertek.

Tövises Iglice gyógyhatása röviden

Vizelethajtó, gyulladásgátló, vértisztító, vérnyomáscsökkentő.

Hatóanyagai: izoflavonoid-glikozidok, flavonolok, triterpének, fenolos savak, illóolaj (mentol, karvon).

Népies neve: gilicetövis, ekenyűg, szamártövis, ökörgúzs, ekeakadály.

Angol neve: restharrow, spiny restharrow.

Hasznos része: A drogot a tövises iglice leveles, virágos hajtáscsúcsai (Ononidis herba) és a gyökerei (Ononidis radix) képezik.

 

Gyűjtése, szedése, tárolása

Csak az idős, több éves növények gyökerét és hajtásait lehet gyűjteni. Általában ősz végén történik a szedésük és kiásásuk, ritkán tavasszal is betakaríthatók. A gyökereket szárítás előtt érdemes alaposan megmosni, majd rétegekben kiterítve tárolni. Rendszeres nedvesség-tartalom ellenőrzésük szükséges!

 

Története

Az ókori világban, főként Görögországban használták fel, mint gyógynövényt. Az Ononis a görög onos (szamár) és oninemi (tetszeni) szavakból jött létre. Ennek oka az lehetett, hogy a szamarak voltak az egyetlen állatok, amelyek képesek voltak lelegelni a tövises iglicet. A spinosa a latin spina, vagyis tövis szóból eredeztethető, ami a növény tövises mivoltára utal. A középkorban mágikus növényként hivatkoztak rá, a boszorkányszertartások egyik alapanyaga volt, és a hűtlen asszonyok büntetésére alkalmazták. Ezenfelül nem csak varázsszernek tartották, hanem alkímiai kísérletekhez is felhasználták.
A XVI. században Melius Juhász Péter Herbáriumában már „ekeakadály” névvel illetik a tövises iglicét, mivel a parasztok azt tapasztalták, hogy a növény gyökere az eke haladását meggátolja, és emiatt a munka is hosszabb ideig tart számukra. Érdekesség ezenfelül, hogy a mesékben, mondákban, legendákban a lidércek népies elnevezései között szerepel az iglic is.

 

Botanikai leírása, termesztése

Pakisztáni származású, évelő növény, innen kerülhetett át a világ többi részére. A hüvelyesek (Fabaceae) családjába tartozik. Középmagasságú félcserje, melynek szárai tövisekben végződnek. Nagyobb levelei összetettek, hártyás pálhalevél alappal ellátottak, és a szár alsó részén találhatóak. Keskeny ülőlevelei a szár felső részén helyezkednek el, széleik pedig finoman fűrészeltek. A levélhónaljban egyesével fejlődnek a pillangós virágai, amelyek rózsaszínűek. Kétmagvú hüvely a termése.

Jól alkalmazkodik a természeti viszonyokhoz, de legjobban tápanyagban gazdag talajon növekszik. Magyarországon a melegebb éghajlatú területeken gyakoribb, kedveli a folyómenti részeket, de a száraz, homokos földön is megél. Magról történik a szaporítása.

Rokon fajai a mezei iglice (Ononis arvensis), amelynek kettesével képződő virágai vannak, és a tiszaháti iglice (Ononis spinosiformis), amelynek ágain nem találhatók tövisek. Az alfajok is gyógynövényként hasznosíthatók.

 

Felhasznált irodalom

Bernáth Jenő szerkesztése: Vadon termő és termesztett gyógynövények
Csupor Dezső, Szendrei Kálmán: Gyógynövénytár
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete