Vasfű gyógyhatása

Közönséges vasfű (Verbena officinalis)

Verbéna

Gyógyhatása

A közönséges vasfű kiváló köptető, enyhítheti a megfázás és a krónikus asztma tüneteit. Régen járványok (pl. pestis) idején előszeretettel ajánlották a használatát vértisztító hatása miatt. Remek lázcsillapító, ürömmel együtt fogyasztva pedig azoknak ajánlják, akik vérmérgezésben szenvednek.

Édesgyökérrel, korianderrel és cickafarkkal keverve kezelhető általa a gyomorfekély, nyugtatóan hat a gyomorra és gátolja a túlzott gyomorsavtermelést. Erős forrázatának kúraszerű bevitele nagyszerűen orvosolja a gyomorrontást, emellett tisztítja a beleket, felszámolja a bennük lévő fertőzéseket és redukálja a bélsár pangását. A kezdeti időszakban enyhe hasmenést okozhat, fogyasztása során ezt mindenképp érdemes figyelembe venni. A népi orvoslásban a vasfű teáját javasolták a máj- és epebántalmak megszüntetésére. Alkoholos kivonata javítja a májműködést, fogyasztása zsírmáj esetén is előnyös. Rendszeres fogyasztása által fokozza az epe termelését, megszünteti az epepangást és képes oldani az epekövet is.
Más, hasonló hatású gyógynövényekkel kombinálva tisztítja a vesét, valamint elősegíti a kisebb vesekövek és a vesehomok vizelettel történő távozást.  Nem csupán kiváló méregtelenítő gyógynövény, de erősíti a szervezet védekezőképességét és immunaktivitását is. Kóros álmatlanságban szenvedők számára jótékony hatással lehet a vasfűből készített tea fogyasztása. Csökkenti a menstruációs fájdalmakat, és fokozza a tejelválasztást. A vasfű nyugtató és regeneráló hatással van az idegrendszerre, így alkalmas a kedélyállapot és a közérzet javítására, idegkimerültség és lehangoltság enyhítésére, továbbá feszültségoldásra. Gyulladáscsökkentő hatása is hozzájárul ahhoz, hogy a verbéna teája jó eredménnyel használható lázas betegségekből, pl. influenzából való kilábalás során.

 

Vasfű hatása, felhasználás külsőleg:

A verbénából készült boros kivonattal történő öblögetés csillapítja a fogínyvérzést, a fogínygyulladást, hosszabb ideig a szájban tartva pedig fertőtlenítő hatással is bír. Ülőfürdőkhöz adagolva nyugtatja a fáradt idegeket, ellazítja az izmokat, és hozzájárul a szervezet méregtelenítéséhez. Borogatás formájában fertőtleníti, és összehúzza a bőrfelszín sebeit, és csökkenti a gyulladások mértékét is. Ecetes kivonata jótékony hatású ótvar, orbánc, valamint a bőrfelszín egyéb fertőzései esetén is. 

 

Állapotok, amelyekben ajánlott:

• menstruációs görcsök
• tejelválasztás
• meghűlés
• influenza
• májgyulladás
• sárgaság
• pajzsmirigy-túlműködés
• száraz vagy hurutos köhögés
• fejfájás
• kóros fáradtság
• bőrrepedezés
• bőrpír
• bőrfertőzések
• körömágygyulladás
• enyhe ízületi gyulladás
• aranyér
• magas vérnyomás
• migrén
• álmatlanság
• vérszegénység

 

Vasfű tea készítése

1 csésze forrásban lévő vízbe tegyen 1,5 gramm szárított vasfüvet. Hagyja ázni 10 percig, szűrje le, majd melegen fogyassza.

Borogatás készítése: 1,5 dl forrásban lévő vízhez adjon hozzá egy marék szárított vasfüvet. Hagyja ázni 10 percig. A fájó testrészt naponta 2-3 alkalommal borogassa.

Idegesség, ingerlékenység megszüntetésére szolgáló vasfű teakeverék: Keverjen össze egyenlő arányban vasfüvet, kamillát, csukókát, mahóniát, macskagyökeret és gyömbért. Naponta háromszor egy bögrével ajánlott a növénykeverékből készített tea fogyasztása. Ízlés szerint édesíthető mézzel vagy cukorral.

Fejfájáscsillapító vasfű tea: Tegyen két teáskanálnyi vasfüvet egy csészébe, majd forrázza le és hagyja állni 15 percig. Naponta maximum 3 alkalommal fogyassza. 

 

Ellenjavallat:

Semmilyen mérgező hatása nem ismert, várandós és szoptató nők számára azonban nem ajánlott a fogyasztása! Kiszáradás, pangásos szívelégtelenség és alacsony vérnyomás esetén kerülendő a bevitele! Főzete nagy mennyiségben akár hasmenést is okozhat!

 

Vasfű gyógyhatása röviden:

Vértisztító, gyulladáscsökkentő, idegerősítő, köhögéscsillapító, nyugtató, lázcsillapító, fejfájáscsillapító, köptető, vérnyomáscsökkentő, kőhajtó, fertőtlenítő, vérzéscsillapító.

Hatóanyagai: illóolajok, csersav, két glikozid (verbenalin és verbenin), keserűanyag, irioidok.

Népies neve: verbéna, uborkafű, kakascímer, szentfű, hím szaporafű, keserűfű, lakatfű, varázsfű, bájfű, ecetfű.

Angol neve: common vervain, common verbena

Hasznos része: A föld feletti virágos hajtása (Verbanae herba) a felhasználható része.

 

Vasfű gyűjtése, szedése, tárolása:

Érdemes a május és június közötti időszakban gyűjteni a virágos hajtásokat. Zárt edényben ajánlott tárolni egy száraz, jól szellőző helységben. Egy év után elveszíti a hatását, ezért évente szükséges frissíteni a készletet.

 

Vasfű botanikai leírása:

Ázsiában, Európában és Afrika északi területein fordul elő a leggyakrabban. Vadon élő növény, a vasfűfélék (Fam. Verbenaceae) családjába tartozik. Karós gyökérrel és rövid, vaskos gyökértörzzsel rendelkezik. Szára magas, négyélű, a legnagyobb része csupasz, csak az élein találni apró szőröket. Levelei átellenben helyezkednek el, széleik durván, egyenetlenül fogazottak. A virágok bugavirágzatot alkotnak, a virágszálon nyíló virágok pedig pirosas-lilás színűek.

Igénytelen az élőhelye megválasztását illetően, de meghálálja, ha tápanyagban gazdag talaj áll a rendelkezésére. Legtöbbször parlagok, utak és folyók mentén, a kitaposott ösvényeken és tarlókon él. Magyarországon az alföldi és a hegyi rétek a leggyakoribb előfordulási helyei.

Története:

Bár a vasfű nem mutatós, és illata sincs, Európától a Közel- Keleten át Kínáig az egyik legnagyobb varázserejű növénynek tartották. A vasfű története egészen az ókorra vezethető vissza, ahol varázsnövényként tartották számon. Már ekkor észrevették azt a jótékony tulajdonságát, hogy a vasból készült fegyverek okozta sérüléseket kiválóan meg tudja gyógyítani, innen eredeztethető a vasfű elnevezése.  Szent helyek rituális megtisztítására is használták, varázsitalt készítettek belőle a jóslásokhoz, a gonosz távol tartására, bajelhárításra,
villámlás ellen, továbbá a bő termés, gazdaság, szerelem és halhatatlanság reményében.
A vasfű köré az idők során különféle vallási és mágikus hiedelmek szövődtek. „Szent fű”-nek, a „kereszt gyógyfüvé”-nek is nevezték, a néphit ugyanis úgy tartotta, ezt tették a keresztre feszített Jézus sebeire, hogy a vérzést csillapítsák.  Az észak- amerikai irokéz indiánok a dúsvirágú verbéna zúzott leveleiből készült főzettel igyekeztek távozásra bírni a nemkívánatos, kellemetlen személyeket.

A székely néphitben a lakatfű nevet kapta, mert segítségével könnyedén ki lehetett nyitni a legerősebb zárakat is. A görög istennő, Aphrodité szent növénye, ezért a szerelmi bájitalok egyik alapnövényeként ismert. Az egyiptomiak úgy hitték, hogy a vasfű Ízisz (a termékenység istennője) könnyeinek földre hullásából fejlődött ki, amikor az istennő az urának, Ozirisznak halálát siratta. Emiatt meddőség elleni varázsszernek tartották, és egyben az örök hűség szimbólumává is vált. A druidák, vagyis a pogány kelta papok szent növényként tisztelték, megtisztulást hozó és áldozati szertartásokhoz egyaránt felhasználták.  A középkorban már számtalan betegséget kezeltek vele, legtöbbször általános erősítőként, kimerültség és álmatlanság esetén alkalmazták.

 

Felhasznált irodalom:

Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
Rácz János: Gyógyhatású növények
Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai
Michael Tierra: Gyógyfüveskönyv
Gyógynövények, mint természetes gyógyanyagok
Reader’s Digest: A természet füvészkertje
Reader’s Digest: Fűszerek és gyógynövények nagykönyve