Mik azok a bélparaziták?
A bélparaziták élősködők a szervezetben, amelyek fertőzés útján kerülnek a belekbe. A betegségnek évente ezrek esnek áldozatul és kb. 500 millió ember fertőződik meg. Gyakori, hogy külföldi út során, kevésbé higiénikus országban csapvíz fogyasztása után alakul ki a nem kívánt betegség, de nem ritka az sem, hogy járványszerűen, vírusos fertőzés útján terjed. Egy biztos, bárhogy kerülnek ezek az élősködők a szervezetbe nagyon megkeserítik a mindennapokat, hiszen hányingert, testsúlycsökkenést, étvágytalanságot és hasmenést okoznak, rosszabb esetben halálesetet.
A metronidazol hatásos gyógyszer a bélparaziták elpusztítására, ugyanakkor a gyógyszer szedése több olyan kellemetlen mellékhatással jár, mint a hasfájás, émelygés és a hányás, ami miatt még sem bizonyul a legjobb megoldásnak. De akkor mit tehetünk? Mindennek előtt orvoshoz kell fordulni, aki felméri a betegség súlyosságát, ezt követően orvosi ellenőrzéssel természetesen alkalmazható gyógynövény-terápia. A bélparaziták elleni küzdelemben a természet patikájából 7 gyógynövényt válogattunk össze, amelyek jelentősen csökkentik a bélférgesség kellemetlen tüneteit.
Aranygyökér (Hydrastis canadensis)
Az aranygyökérben megtalálható az úgynevezett berberin vegyület, amely bizonyítottan eredményes paraziták ellen. Naponta 9,5-15 gramm szárított gyógynövény teaként vagy kapszulaként fogyasztva képes kiirtani a nem kívánt élősködőket. Ezt a mennyiséget naponta 3 részben kell fogyasztani és fontos, hogy az ajánlott mennyiséget semmiképp ne lépje túl. A túlzott aranygyökér bevitele halálos! Viszont a normális adagot betartva kitűnő eredményeket tapasztalhat meg a berberin által. Egy kutatásban negyven giardiás gyerekből csaknem a felénél szűntek meg a panaszok, míg a már említett metronidazol gyógyszeres kezelés csak 13 gyereken segített.
Ipekakuána (valódi hánytatógyökér, Cephaelis ipecacuanha)
Nos ez a gyógynövény a hánytató tulajdonságáról ismert, amelyet elősorban vészhelyzetekben alkalmaznak, például amikor valaki véletlenül mérget nyel. De nemcsak az ilyen és ehhez hasonló szituációkban hasznos az ipekakuána. Ez az gyógynövény legalább három amőbaölő vegyülettel rendelkezik, nevezetesen a kefalinnal, dihidroemetinnel és emetinnel. A német E-bizottság 30 csepp ipekakuánatinktúra bevitelét ajánlja, amelyet csak egyszer kell elvégezni.
Kínafa (Cinchona-fajok)
A kínafal kinint és kinidint, valamint még több mint 20 bioaktív vegyületet tartalmaz, amelyek hatékonyak amőbák ellen. A kinin főként a malária ellenszereként vált ismerté, de az amőbákat is hatékonyan pusztítja. Mindössze fél teáskanálnyi kínaifakéreg elég, ahhoz, hogy teát készítsen belőle és megszűntesse a bélparaziták okozta panaszokat. A tea íze meglehetősen keserű, de annál hatékonyabb.
Egynyári üröm (Artemisia annua)
Az egynyári üröm artemizint tartalmaz, amit ugyan még hivatalosan nem ismertek el a bérparaziták elleni eredményekben, de a gyógynövényt előszeretettel alkalmazzák erre a célra. Kínai és amerikai kutatások bebizonyították, hogy maláriát okozó mikroorganizmusok ellen is hatékony, tehát jó okunk van azt feltételezni, hogy a bélparaziták ellen is eredményes. Kettő-öt teáskanálnyi gyógynövényből készült tea naponta háromszori fogyasztása biztosan meghozza a várt eredményt.
Örvénygyökér (Inula helenium)
Ez a Dél- és Délkelet-Európától Közép-Ázsia területéig őshonos növény olyan értékes parazitaellenes vegyületeket tartalmaz, mint az alantolakton és az izoalantolakton. Ezek a vegyületek egy gyógynövény teában kiválóan érvényesülnek és segítenek elpusztítani a bélparazitákat. Elkészítés: 1 teáskanálnyi gyógynövényt forraljon vízben húsz percig! Naponta maximum 3 csészével igyon!
Papaja (Carica papaya)
A papajának főként a magja hatékony paraziták ellen, ami fertőzésgátló vegyületet karpaint tartalmaz. A papaja magja összezúzva, gyümölcsléhez adva könnyen fogyasztható.
Kubébabors (Piper cubeba)
A kubébabors a fekete bors kevésbé ismert rokona. Ezt a gyógynövényt az indiai népgyógyászatban előszeretettel alkalmazzák amőbásvérhas kezelésére. Felhasználási módja hasonló a fekete borséhoz, ajánlott főzések alkalmával az ételhez adni.
