A víz szállítja sejtjeink számára a különböző tápanyagokat (vitaminokat, ásványi sókat), majd az életműködés során keletkező salak anyagokat elszállítja. A víz részt vesz a légzés és a hőszabályozás folyamatában, valamint a sav-bázis egyensúly megtartásában is.
A napi vízszükséglet a következő forrásokból adódik össze:
- italok,
- szilárd tápanyagok víztartalma,
- az anyagcsere során keletkező oxidációs víz.
A mérleg másik oldalán ezzel egyenlő vízleadás áll, amelynek összetevői:
- vizelet,
- a kilélegzett levegővel és a bőrfelületről leadott víz,
- a széklettel távozó víz.
Vigyáznunk kell arra, hogy nagy hőségben az erős verejtékezés miatt rendkívül nagy- óránként akár több liternyi! – vízvesztés következhet be, amit ugyanolyan mennyiségű víz (és só) bevitellel kell kiegyenlíteni. Illetve a túlságosan nagy folyadékfogyasztást fokozott vizelet-elválasztásnak kell kiegyensúlyoznia.
iszáradás (dehidráció) tehát akkor lép fel, amikor a szervezet több folyadékot veszít, mint amit felvesz. Eredményezheti hányás, hasmenés, vizelethajtók használata, erős verejtékezés, és a vízbevitel csökkenése.
A kiszáradás következménye lehet:
- anyagcserezavar,
- fáradékonyság, gyengeség, kimerültség,
- szédülés, fejfájás, zavartság,
- szívdobogásérzés,
- vesekő kialakulása,
- vérsűrűsödés,
- izomgörcsök,
- salakanyag lerakódás,
- öregedési folyamat felgyorsulása.
Mikor igyunk vizet?
- a legjobb idő víz bevitelére az étkezések között,
- étkezés előtt negyed - félórával és evés után két órával,
- étkezéshez csak keveset igyunk, mert a víz felhígítja az emésztőnedveket, ezáltal pedig lelassítja az emésztési folyamatokat.
Mennyi vizet igyunk?
Aki folyamatosan túl kevés folyadékot iszik, annak sűrű és viszkózus lesz a vére. Ilyenkor azonban már nem jut át a finom hajszálereken, így nem kapnak elég oxigént a test egyes részein. A salakanyag elszállítása is akadozik, ami a szervezet elsalakosodását vonja maga után.
Normál esetben a szervezet szomjúságérzettel jelzi a folyadékigényt, de erre nem mindig szabad hagyatkozni, hiszen idősebb korban jelentősen csökken a szomjúságérzet.
Folyadékszükségletünk egyénenként változó lehet életkorunk, táplálkozásunk, fizikai aktivitásunk, valamint a környezetünk hőmérséklete, a levegő páratartalma, stb. miatt. A napi szükséges folyadékmennyiség kiszámításánál ezért minden esetben figyelembe kell venni ezeket a különbségeket.
z átlagos folyadékszükségletet naponta kb. kb. 2,5 l-nek tekintik.
Milyen vizet igyunk?
A víz élet, de víz és víz között nagy különbség van.
A víz három jellemzője, amely meghatározza a hatását:
- kémiai összetétel,
- a tárolt energetikai rezgés,
- a benne lévő információ amelyet a víz mindennek átad, amivel csak kapcsolatba kerül.
Mindhárom tényező döntő mértékben befolyásolja testünk savbázis egyensúlyát.
Vezetékes vizet talajvízből és feldolgozott folyóvízből nyerhetünk. A víz szinte minden anyagot képes felvenni, ami azért veszélyes, mert nem látjuk, hogy milyen káros anyagokat tartalmaz. Akár 50 000 nemkívánatos mellékanyag is található a vizünkben. Azonban a különböző káros anyagoknak csak két százalékát kötelező kiszűrni. Nehézfémek, vírusok, hormonok, permetszerek, vegyi anyagok és kálciumkarbonát (vízkő), amely bebizonyítottan érelmeszesedéshez vezet. Ezekből az anyagokból ellenőrizhetetlen mennyiségek találhatók a vezetékes vizünkben.
Az ásványvizeket forrásokból nyerjük. Vannak szerves és szervetlen ásványok, amelyeket a vízzel juttatunk szervezetünkbe. Testünk „vegyi laboratóriuma” csak szerves ásványokat képes felvenni. Ezek a szerves ásványok csak élő anyagokban találhatók meg, amelyek egykor éltek. Ezekre példa: a növényekben, zöldség, gyümölcs tejtermékek, hús hal és szárnyasok. Az ásványvizekben található ásványi anyagok szervetlenek, ezért az emberi szervezet nem tudja felvenni őket. Ezeket a szervetlen ásványokat az emberi szervezet részben ki is választja. A másik részt a szervezet elraktározza. A következmények elmeszesedés és az életfontosságú szervek működési zavarai.
Mindezekből következik, hogy szervezetünk számára a legjobb az ásványokban szegény (1gramm / liter alatti érték), természetes forrásvíz!
Egyébként különösen vigyázzunk arra, hogy ne legyen savas kémhatású, amit iszunk, mert szervezetünk elsavasodását fokozzuk velük. A szénsavas italok pH értéke 2, a narancslé 2,2 az alkoholtartalmú italoké kb. 3,5!
A legjobb választás tehát a jó minőségű, ásványokban szegény, szénsavmentes forrás, vagy ásványvíz.