Aranyvessző (Solidago virgaurea)
Gyógyhatása
A aranyvesszőfű tisztítja és fertőtleníti a szájnyálkahártyát és a torkot. Erősíti a gyomrot, enyhe étvágyfokozó, forrázatának segítségével pedig csökkenthetők a gyomorrontás tünetei. Fokozza a bélrendszer mozgását, valamint képes megszüntetni a puffadásokat. Támogatja a máj méregtelenítő működését, és epehajtó hatással is rendelkezik.
Vesevédő és húgyúti fertőzéseket kezelő teakeverékek fő alkotóelemet, mert kitűnő vízhajtó, és kisebb veseköveket is képes eltávolítani. Ezen kívül ajánlott még a fogyasztása hólyagbántalmak, ödéma, hólyaghurut és vesegyulladás esetén is.
Kúraszerű alkalmazásával erősíthető az immunrendszer, de allergiás problémák kezelésére és a vízháztartás megtisztítására is használható a főzete. A nyirokkeringésre is jótékony hatással van, megszünteti a mérgek lerakódását és a fertőzések terjedését a nyirokmirigyekben. Légzéskönnyítő, ezért kiváló az asztma kezelésére. Az aranyvessző külső felhasználása Gargalizálóként az aranyvessző tinktúráját torokgyulladás gyógyítására alkalmazzák. Az aranyvesszőből készített borogatással kezelhetők a különféle kiütések, kelések, valamint az ekcéma. Előállítható belőle ezenfelül ülőfürdő is, amely leginkább a veseműködést segíti, fokozza a veseenergiát, és külső segítséget nyújt a mérgek és a savak kiszűréséhez.
Állapotok, amelyekben ajánlott az aranyvessző használata
- torokgyulladás
- gyomorrontás
- gyomorgyengeség
- puffadás
- vesekő
- epekő
- vesegyulladás
- húgyúti fertőzések
- allergia
- legyengült immunrendszer
- ekcéma
- magas vérnyomás
- reuma
- köszvény
- vesemedence-gyulladás
- erős menstruációs görcsök
- prosztata-túltengés
Aranyvessző tea készítése
Aranyvessző forrázat elkészítése: Aprítson fel 2-4 grammnak megfelelő drogot, és főzze meg! Naponta maximum négy alkalommal fogyassza az elkészült teát, de figyeljen arra, hogy a felhasznált drog ne haladja meg a napi 10-12 grammot!
Vízhajtó aranyvessző tea elkészítése: Adjon 1,5 liter vízhez 15 gramm aranyvesszőt, majd forralja fel a kapott keveréket. Fél órán belül fogyassza el az egészet éhgyomorra!
Ellenjavallat
12 éven aluli gyermekeknek, várandós és szoptató anyáknak tilos a fogyasztása. Böjt esetén nem javasolt a bevitele. Magas gyomorsavtermelés esetén nem, vagy csak kiegészítőkkel együtt fogyasztható.
Népies neve: istápfű, aranyruta, erősrojt, aranyosvessző
Angol neve: goldenrods
Hasznos része: A növény gyökere, szára és virága is felhasználható.
Aranyvessző gyógyhatásai röviden
Gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, vérnyomáscsökkentő, vizelethajtó, lázcsillapító, légzéskönnyítő, vértisztító, görcsoldó.
Hatóanyagai: Tartalmaz többek között szaponint, cseranyagot, keserűanyagot, illóolajat és nikotinsavat is.
Aranyvessző története
Észak-Amerikából került át Európába, mint dísznövény. A régi füvészek már gyógynövényként hivatkoztak rá, forrasztófű elnevezését például azért kapta, mert sebek összeforrasztásához kiválóan bevált.
Az ókorban a tudomány a „solidago”, vagyis összenövesztő elnevezést használta az aranyvesszőre, a kora újkorban pedig egyik legdrágább gyógynövény volt.
Leginkább a sebösszehúzó hatásáról ismerték, de magyar füvészek, mint például Zelenyák János és Csapó József, már egyéb gyógyhatásokról is készítettek feljegyzéseket.
A néphagyomány szerint aranyvesszőből készült csokor kitűzésével távol lehet tartani a pokol teremtményeit és az ártó hatásokat a háztól, és gyakran felhasználták tisztító szertartások eszközeként is.
Aranyvessző gyűjtés, szedés, tárolás:
A nyári időszakban, leginkább júliusban és augusztusban történik a gyűjtése. Csak azok a növények hasznosíthatók, amelyek virága még nem indult hervadásnak.
Egy árnyékos helyen lezárva érdemes tárolni és szárítani, lehetőleg fellógatva.
Hosszas tárolás esetén veszít a hatásából, ezért minden évben új adag gyűjtése ajánlott.
Aranyvessző botanikai leírása
A fészkesek családjába (Astreraceae) tartozó, évelő növény. Minden kontinensen megtalálható, de Európában csak a közönséges aranyvessző honos. Nem kedveli sem a túlzottan meleg, sem pedig a túlzottan hideg területeket. Erdőkben, hegyvidékes környezetben terem a leggyakrabban. Ferde gyökértörzsű, szára el nem ágazó, a csúcsán pedig sárga virágzat helyezkedik el. Az észak-amerikai fajokat az indiánok a csörgőkígyó marásának gyógyítására alkalmazták.
Magyarországon főleg folyóvizek mentén terjedt el. Két jövevényfajt különböztethetünk meg, a magas aranyvesszőt (Solidago gigantea Ait.) és a kanadai aranyvesszőt (S. canadensis L.). Mindkét alfaj nagy termetű, késő nyáron virágzó, és eredetileg dísznövényként funkcionált. Hazánkban az aranyvessző a szénanátha gyakori okozójaként is ismert.
Felhasznált irodalom
Hanna Parrot: Gyógynövények és gyógyteák
Dr. Kmeth Sándor: Herbárium
Rácz János: Gyógyhatású növények
Fűben-fában orvosság
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete
Kissné Dogossy Éva – Zsoldos Márton: A természet kincseskamrája
