Hatóanyagai/ legfontosabb kémiai alkotórészek: C-vitamin, illó- és zsíros olajok, cserzőanyagok, növényi savak, pekin, poliszacharidok, antociánok, flavonoidok, karotinoidok, ásványi sók (magnézium, vas, jód a magokban található),
A-, B1-, K-vitamin. P-vitamin (rutin), mely kedvezően hat a hajszálerekre, gátolja a C-vitamin bomlását.
Felhasználás belsőleg: Magas C-vitamin- tartalma miatt meghűlés, és lázzal járó légúti fertőzések ellen kiegészítő terápiaként javasolt. Hólyaghurut, vesekő, vesehomok esetén vízhajtó, lassítja a vesekő újraképződését.
Vízhajtó hatása miatt fogyasztó teakverékek alkotórésze. Epe- májbetegségek, bélhurut kezelésére is alkalmazhatjuk. Ezenkívül javasolják még cukorbetegség, illetve magas vérnyomás ellen.
Ha gyakran iszunk csipkebogyóból készült teát, egészségesen tarthatjuk a pajzsmirigyünket, melynek optimális működéséhez elengedhetetlen a szerves jód (az egyik természetes jódforrás a csipkemag).
Az érett bogyókból lekvárt, szörpöt, bort, pálinkát is készítenek. Teltvirágú rózsafajták szirmaiból rózsamézet is készíthetünk.
Felhasználás külsőleg: magas vitamintartalmú, bőrfeszesítő zselék, arckrémek, fürdőolajak alkotórésze.
Elkészítés: Teáját kétféle módon készítik. Az egyik módszer szerint 1 teáskanál bogyót szobahőmérsékleten 200 ml vízben kb. 4-5 órát áztatnak, majd szűrnek, így őrizhető meg leginkább a C-vitamin- tartalom.
A teakészítés másik módja, hogy a termést forrásban lévő vízben 3-5 percig főzik, 20-30 percig állni hagyják, majd szűrik. (Az arány ugyanaz, mint az első esetben).
Ezzel az eljárással sokkal több ásványianyag, pl. magnézium, vas, növényi sav oldódik ki. A teakészítéshez zománcozott vagy üvegedényt, illetve műanyagszűrűt használjunk a C-vitamin tartalom megőrzése érdekében.
Botanikai leírás: Csipkerózsa a gyűjtőneve a vadon élő rózsafajoknak. Bogyóra emlékeztető termésüket csipkebogyónak nevezik, kimagozott formája a csipkehús.
A Rosa canina változatos megjelenésű európai faj, a rózsafélék családjába tartozó cserje.
Hazánkban is a legelterjedtebb. 2 m magasra megnövő, fás ágai ívesen lehajlóak, jellegzetes horgas tüskékkel borítottak. Levelei 5-7 levélből, páratlanul szárnyasan összetettek alakjuk tojásdad, a levél széle fűrészes. Virágai 5 csészelevélből és 5 sziromlevélből állnak, 3-5 cm átméérőjűek, rózsaszínes vagy fehér színűek.
Gyűjtése: A szép, piros, de még kemény bogyókat gyűjtik, az első fagyok előtt. Fagy hatására a bogyó megpuhul.
Története: Gyógyászati alkalmazását 2000 éves írásos emlékek őrzik. A II. világháború alatt többféle csipkebogyóból készített C-vitamin-kiegészítőt adtak a gyerekeknek.
Szépségápolás: A termesztett rózsafajok szirmaiból vízdesztillálással értékes rózsaolajat nyernek, melyet az illatszer- és kozmetikaiparban értékesítenek.
Érdekesség: A csipkebogyónak magasabb a C-vitamin- tartalma bármely más kerti vagy vadon termő gyümölcsénél, főzeléknövénynél.
A havasalji rózsa (Rosa pendulina) sárgáspiros színű, csüngő csipkebogyói igen magas C-vitamin- tartalommal rendelkeznek, azonban a faj és hibridjei védettek, így állományaik nem gyűjthetőek.
A török rahat lokum nyúlós édességet hagyományosan rózsavízzel ízesítik, majd bőven meghintik porcukorra.
)