Hatóanyagai/ kémiai alkotórészek: illóolaj (főleg pinokámfor), heszperidin, glikozid, cseranyag, keserűanyag, gynta, flavonoidok, vitaminok (főleg C-vitamin).
Tulajdonságok/ hatás: köptető, görcsoldó, izzadást gátló, szélhajtó, étvágyjavító, vérnyomásemelő.
Felhasználás belsőleg: asztma, idült hörghurut, bélhurut, alacsony vérnyomásesetén fogyaszthatjuk. A népi gyógyászat köhögés csillapítására, rekedtség ellen és emésztésjavítóként használja az izsóp forrázatát.
Felhasználás külsőleg: enyhe gombaölő.
Ellenjavallat: Nagyobb adagban az izsóp illóolaja az epilepsziás betegeknél rohamot, esetleg epilepsziaszerű görcsöket válthat ki, ezért inkább kerüljék a használatát.
Magas vérnyomás esetén ne alkalmazzuk vérnyomásemelő hatása miatt.
Várandós kismamáknak nem ajánlott.
Botanikai leírás: A kerti izsóp az ajakosvirágúak családjába tartozik.
Szára 50-70 cm magas, négyoldalú, az alsó, vastagabb szárrésze elfásodó. Levelei keresztben átellenesek, lándzsa alakúak, ép szélűek, hosszuk kb. 4 cm, szélességű 1 cm.
Virágai álörvökben állnak, nem körkörösen helyezkednek el a száron, hanem egy oldalon tömörülnek. Termése négyélű magocska.
Gyűjtése: A virágzó növény felső, legfeljebb 40 cm-es hajtását gyűjtik júniusban és szeptemberben.
Története: Az ókor óta ismert. Közép-Európába Benedek-rendi szerzetesek hozták a 10. százasban.
A Biblia, mint fertőtlenítőszert említi. Ez is tanúsítja, milyen régóta kedvelt gyógy- és fűszernövény az izsóp.