Kínai teacserje (Camellia sinesis)

Kínai teacserje (Camellia sinesis)
A teavirágúak családjába tartozik. 6 m magas örökzöld cserje.
Levele fényes, bőrnemű, sötétzöld, fiatalon szőrös, majd csupasz, csillogó, 8-10 cm hosszú, 2-5 cm széles, lándzsás vagy tojásdad alakú, fűrészelt.
Jellemzően fanyar illata és kesernyés íze van. Virága feltűnő, alig kocsányos, fehér és sárgás-pirosas árnyalatú. Általában magányosan áll a lomblevelek hónaljában.
Termése kemény tok, magjai 1 cm-esek, kerekek.
Hatóanyagai/ kémiai alkotórészek: alkaloidok (koffein), flavonoidok (reserveratrol), polifenolok, aminosavak (teanin),
szénhidrátok, vitaminok (B1, B2, B12, C, A), nyomelemek (fluor), cserzőanyagok.
 
Tulajdonságok/ hatás: zsíroldó, emésztést javító, enyhe vízhajtó, kedélyjavító, feszültségoldó, sejtvédő, regeneráló, bőrszépítő, immunrendszert erősítő, méregtelenítő,
tisztán tartja belső szerveinket, elősegíti a salakanyagok kiürülését, csökkenti az összkoleszterin-, LDL- és trigliceridszintet, magas fluoridtartalma miatt erősíti a fogzománcot,
szerepe van az érrendszer karbantartásában és egyes rákos betegségek megelőzésében, antioxidáns, védi a szervezetet a káros anyagokkal szemben, védi  bőrt az UV-sugarak ellen.
Antibakteriális, antivirális hatása is van. Koffeintartalma miatt izgatja a központi idegrendszert, fokozza a szellemi tevékenységet. Koffeinje egyenletesen szívódik fel, így folyamatosan frissen tart.
 
Felhasználás belsőleg: A teát szabály szerint forrázással készítik. Fogyasztó teakeverékek, kapszulák alkotórésze. Tisztító-, méregtelenítő kúrát tarthatutnk a segítségével.
Koncentrációs zavarok, meghűléses megbetegedések ellen, a legyengült szervezet erősítésére naponta 2-3 csésze zöld tea fogyasztása javasolt.
 
Mellékhatás: Nagy adagban a koffein és a társalkaloidok az idegrendszert stimulálják, szorongás, izgatottság, alvászavar léphet fel.
Tachycardiát, aritmiát okozhat. Izgathatja a gyomor nyálkahártyáját is (magas csersavtartalom).
 
Botanikai leírás: A teavirágúak családjába tartozik. 6 m magas örökzöld cserje.
Levele fényes, bőrnemű, sötétzöld, fiatalon szőrös, majd csupasz, csillogó, 8-10 cm hosszú, 2-5 cm széles, lándzsás vagy tojásdad alakú, fűrészelt.
Jellemzően fanyar illata és kesernyés íze van. Virága feltűnő, alig kocsányos, fehér és sárgás-pirosas árnyalatú. Általában magányosan áll a lomblevelek hónaljában.
Termése kemény tok, magjai 1 cm-esek, kerekek.
 
Gyűjtése: A zsenge levelek adják az alapanyagot, ezt a cserjék folyamatos metszésével biztosítják. Először márciusban szedik, majd 5-15 naponta többször. 
A levelek feldolgozása bonyolult, több lépésből áll. Először 24 órát 30 fokon szárítják (hervasztás), majd sodorják (sejtfalak elroncsolódnak), aztán erjesztik (fermentálják), és újra szárítják.
Így készül a fekete tea. A fermentáció célja, hogy a keserűanyagok aránya minimálisra csökkenjen, így jobban érvényesül a tea zamata. Hátránya, hogy sok értékes anyag lebomlik.
A zöld tea készítésénél a fermentáció kimarad. Három lépésből áll a művelet: hervasztás, sodrás, szárítás (hevítés).
Ha a friss levelet rövid időre felmelegítik (gőzölik, vagy vaslapon hevítik), az oxidáció leáll, a levél megtartja zöld színét, és az értékes anyagok nem károsodnak.
Különleges az úgynevezett Oolong tea vagy sárga tea, mely átmenetet képez a fekete és a zöld tea között.
 
Története: A legenda szerint kb. 5000 évvel ezelőtt Szen Nung kínai császár forrásban lévő ivóvízébe pár illatos levelet sodort a szél, melyek kellemes ízt adtak az italnak.
 
Érdekességek: 
 
- Az 1700-as évektől kezdve európai orvosok is alkalmazták a zöld teát a gyógyászatban,
elsősorban értágító és vérkeringést serkentő hatása miatt.
Többek között migrénes fejfájás kezelésére használták.
 
- A fehér tea egyike a világ legkülönlegesebb teáinak. Hosszú ideig csak a kínai császár udvarában alkalmazták.
Az érzékeny alapanyagot válogatott szűz lányok gyűjtötték be az ültetvényről.
 
- Hajdanán tealeveleket szórtak a küszöbre, mert úgy tartották, hogy nem engedi be a házba a szegénységet, és távol tartja a rossz szellemeket.
 
- Az angol életforma egyik legjellemzőbb, közismert eleme az ötórai tea, a szokást Anna bedfordi hercegnő vezette be az 1800-as évek elején,
miután felismerte, hogy a tea elűzi az ebéd és a vacsora között fellépő éhségérzetet.
Először arisztokrata körökben, később társadalmi rangra tekintet nélkül az egész szigetországban elterjedt, mára hagyományos nemzeti szertartássá vált.