A csigolya közti porckorongokat a porcos csontösszeköttetések között tartják számon az anatómusok. A legfontosabb feladatuk ugyanis az, hogy kitöltsék a csigolyatestek közötti tereket, s ezzel nemcsak a csigolyák egymással való súrlódását akadályozzák meg, hanem a gerincoszlopot is rugalmassá teszik.
Főleg időskorban
Ha szemügyre vesszük a porckorongokat, jól látszik, hogy nem tökéletes korongok, hanem az egyik oldalukon benyomat van. Minthogy a küllemük a csigolyatesthez idomul, márpedig nincs két egyforma csigolya a gerincoszlopban, a lefelé egyre vastagabb porckorongoknak is többé-kevésbé eltér az alakjuk. Ráadásul a gerinc görbületéhez is igazodnak, így oldalról nézve olyanok, mint az ékek, még ha ez nem szembeszökő is.
A porckorongokon négy, koncentrikus réteg fedezhető fel. Legbelül van a némileg kocsonyás jellegű mag, amely a születés után egy ideig őrzi az embrionális életben kialakuló gerinchúr sejtes elemeit. Ezt az átmeneti öv határolja, amelyet a belső és a külső rostos gyűrű vesz körül. Ezek koncentrikus kollagénrostgyűrűkből állnak, amelyek az egészséges fiatalokban megakadályozzák, hogy a porckorongra ható erő a magot kiboltosítsa. Ha azonban az öregedés vagy valamilyen kóros folyamat következtében a rostos gyűrűk szerkezete valahol meggyengül, a belső porcállomány a gerinccsatorna felé sérvszerűen kiboltosul, s nyomja az ott levő gerincvelői ideg gyökerét. Ebből - mint a bevezetőben említettük - fájdalom származik.
A kutatások feltárták, hogy az egészséges porckorong magja egyenletesen osztja el a terhelést a rostos gyűrűk felé. Elfajulásos elváltozás esetén, amikor is a mag vízkötő képessége csökken, míg kollagéntartalma és kristályossága nő, a teherelosztás előbb csak aszimmetrikussá válik, majd a porc a leggyengébb pont felé kitüremkedik, s ezzel létrejön a sérv.
Elkülönítő kórismézés
A hátfájással orvoshoz forduló beteg alapos kivizsgálásra szorul, mert a gerinc sérülése (törése), daganata, fertőzése és reumás elváltozása, valamint az úgynevezett lófarok-tünetegyüttes ugyanúgy előidézheti, mint a porckorongsérv. A törés rendszerint gépjárműbalesetnek vagy esésnek a következménye, de időskorban és csontritkulás esetén az emelés is okozója lehet. A rosszindulatú daganat többnyire nem a gerincben alakul ki, hanem a test más részén, ám az áttétje a gerincet is megtámadhatja. Az is előfordul, hogy baktériumos fertőzéssel kapcsolatos a hátfájás, amelyet előmozdít a védekezési rendszert gyengítő, elnyomó (immunszuppresszív) gyógyszeres kezelés. Ilyenre szervátültetés esetén szoktak sort keríteni, hogy megóvják a szervet az immunrendszer támadásától. A reumás ízületi gyulladás a gerinc csigolyáit sem kíméli, amelyek összenőhetnek, s ilyenkor merevvé és fájdalmassá válnak. Ez a folyamat azonban hosszú időt vesz igénybe, míg a porckorongsérv javarészt olyan hirtelen alakul ki, hogy a beteg meg tudja mondani az időpontját.
A porckorongsérv többnyire a negyedik és ötödik ágyéki csigolya között, illetve az ötödik ágyéki csigolya és a keresztcsont között alakul ki, s ennek megfelelő a fájdalom és a többi panasz helye is. A gerincvelői szelvények ugyanis szoros kapcsolatban vannak egy-egy testtáj izmaival és bőrfelszínével. (A gerincvelői idegekkel való kapcsolatra utaló bőrfelszíni rajzolatokat dermatómáknak nevezzük. A test alsó felének dermatómái az alsó három mellkasi szelvénnyel [T10-T12], az öt ágyéki szelvénnyel [L1-L5] és az öt keresztcsonti szelvénnyel [S1-S5] tartanak kapcsolatot.) A negyedik és az ötödik csigolya közötti porckorong sérve esetén a láb hátsó része fáj, s a páciens úgy érzi, hogy gyenge lábfeje és nagylábujja feszítőizmának működése is. Az ötödik ágyéki csigolya és a keresztcsont közötti porckorong sérve esetén pedig a láb oldalának fájdalmához az Achilles-reflex gyengülése vagy hiánya társul. (Ez a reflex az S1 szelvénnyel van kapcsolatban, s abban áll, hogy a sarokcsont fölötti Achilles-ínra mért ütéskor a talp befelé hajlik.) Ha pedig a lófarokként ismert alsó gerincvelői idegek gyökerét nyomja porckorongsérv, a fájdalomhoz vizelési és vizeletvisszatartási zavar, valamint a férfiak esetében impotencia társulhat. Minthogy a porckorongokra előrehajláskor (álló és ülő testhelyzetben egyaránt) nehezedik a legnagyobb terhelés, nem véletlen, hogy ilyenkor érzi a legerősebb fájdalmat a beteg.
Fizikai és idegi tünetek
A porckorongsérv előfordulási gyakoriságára tekintettel nagy gondot fordít az orvos az ágyék fizikai és idegi vizsgálatára. Ebbe a páciens testtartásának és járásának megszemlélése ugyanúgy beletartozik, mint az izmok áttapintása. Az izomerő megbecslése 0-tól 5-ös fokozatig terjed (az előbbi esetben nincs nyoma izom-összehúzódásnak, míg az utóbbiban teljes erővel működik az izom).
Ha az ülő páciens térdét lefelé nyomja az orvos, s közben arra kéri betegét, hogy próbálja megemelni a combjait, ezzel az L1-L3 gerincvelői idegek működését ellenőrzi. Az ilyenkor érzett izomgyengeség vagy fájdalom ezeknek az idegeknek a gyökerével kapcsolatos.
A négyfejű combizom tesztelése az L2-L4, míg az elülső lábszárizom működésének vizsgálata (ennek legjobb módja a sarkon járás) az L4 ideggyökér állapotáról ad képet. Az L5 ideggyökér bántalmára pedig a nagylábujj mozgatásakor és az egy lábon álláskor érzett fájdalomból lehet következtetni. De erre utal az is, ha a hanyatt fekvő páciens lábának a felemelésekor fájdalmat érez.
Ezek a vizsgálatok fontosak, de csak közvetett bizonyítékot szolgáltatnak a porckorongsérvre. Röntgenezéssel, számítógépes rétegröntgenezéssel (CT-vel) és főleg mágneses magrezonanciás eljárással (MRI-vel) ellenben meg is tekinthető a porckorong elváltozása.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kismérvű porckorongsérv okozta fájdalom néhány hét alatt is sokat enyhülhet. Egy felmérés során kétszáznyolc olyan beteget követtek nyomon, akiknek L5 vagy S1 ideggyökér eredetű fájdalmuk volt, és száznegyvenötnek négy hét alatt csupán fájdalomcsillapítós kezelés hatására is javult az állapotuk. Ebben azonban az is közrejátszott, hogy néhány napig feküdtek (ilyen testhelyzetben ugyanis kis terhelés hárul a porckorongokra), majd a gyógytornász által ajánlott kímélő gyakorlatokat végezték. Először izometriás gyakorlatokra került sor, amelyeknek során a törzs vagy a láb mozgása nélkül dolgoztak (feszültek meg és ernyedtek el) az izmok, majd a lábakat feszítő izmokat edzették. A hajlítási gyakorlatokat csak később és óvatosan kezdték, mert ezeknek során hárul a legnagyobb terhelés a porckorongokra. Az aerobikot ellenben általában nem ajánlották az orvosok, holott a has- és a hátizmok erősítése, akárcsak a fölös kilók leadása enyhíti a panaszokat. Jó hatásúnak bizonyult ugyanakkor a szakember által végzett masszázs, amely egyebek között oldja a védekezésképpen bekövetkező izomfeszülést, s csillapítja a fájdalmat.
Konzervatív kezelés és műtét
A konzervatív kezelés része a fájdalom góca közelébe adott izomlazító és érzéstelenítő injekció (lidokainblokád) csakúgy, mint az ultrahangos és az iontoforetikus kezelés (a gyógyszer villamos áram révén való beáramoltatása) is, még ha az utóbbiak hasznát az orvosok egy része kétségbevonja is.
A tapasztalatok szerint a porckorongsérves betegek java része konzervatív módon is eredményesen kezelhető, olykor azonban elkerülhetetlen a műtét, amelynek során eltávolítják a bajt okozó porcanyagot. Erre van mielőbb szükség olyankor is, amikor a gerincvelőt vagy a lófarkat nyomja a kiboltosult porckorong, mert ennek - mint említettük - vizelettartási zavar a következménye.
(Forrás: sulinet.hu, DR. B. E.)